Évente milliók utaznak Szaúd-Arábiába, hogy részt vegyenek a nagy zarándoklaton. Ez minden mozlim álma, amelyre vallása kötelezi is őt életében egy alkalommal, ha egészségileg és anyagilag erre képes. Az iszlám világ legnagyobb részén a szunniták élnek, akik Mohamed prófétát és utódait, a történelemkönyvek lapjain olvasható kalifákat elismerik a hívők vezetőjeként, egy kisebbség, a síiták azonban a vallásalapító jogos utódjának Alit tartják, akinek vér szerinti utódjai a szemükben imámok, különös hatalommal bíró vallási vezetők. Az iráni iszlám is síita, néhány gyakorlati és teológiai eltéréssel, utóbbiak között olyanokkal is, amelyek a puritán szunnita iszlámot követő szaúdiaknak egyenesen istenkáromlásnak tűnik. A síiták imámjai a szalafita puritánoknak hasonlóak a bálványokhoz, ahogy a meghalt vezetők sírjai fölé emelt mecsetek is bántják érzékenységüket. Jellemző, hogy amikor Fahd szaúdi király 2005-ben meghalt, az iszlám világ egészén gyásznapot hirdettek, és félárbocra engedték a zászlókat, egyedül Szaúd-Arábiában nem, mivel a nemzeti lobogón szent szavak vannak, amelyek többet érnek bármely ember életénél. A különbségek ellenére a síita iszlám mégiscsak ugyanazon vallás másik ága – bár évszázadokon át eretnekségnek nevezték a szunniták és üldözték is –, így számukra a mekkai zarándoklat éppúgy kötelesség és szent ajándék, mint bármely hittársuknak. A szaúdi királyság pedig féltékenyen őrzi szellemi elsőségét az iszlám világban, amelyet a két szent hely, Mekka és Medina őrzése juttat neki. Ezért befogad minden hívőt, aki szent kötelességét akarja végrehajtani – bár manapság már kvótarendszert állítanak fel, hogy biztonságban lebonyolíthassák a zarándoklatot –, vallási irányzattól függetlenül.
Az iráni és a szaúdi vallási és politikai rendszer igencsak eltérő, emellett a két nép között is óriási a különbség. Az 1979-es iráni iszlám forradalom eszméi akkoriban az egész térségben elterjedtek, a szaúdiak között is felütötte a fejét az „iszlám újjászületés”. A gyermekek hirtelen vallásosabbak lettek szüleiknél, a fiatalok kérték meg az időseket, legyenek mértékletesek, forduljanak Isten felé, hagyják el a nyugati erkölcstelenséget. Bár Szaúd-Arábia meglehetősen zárt társadalom, Irán pedig jóval nyitottabb, így a hatás is eltérő volt, a mélyen vallásos szaúdi királyi ház nem nézte jó szemmel a külföldről érkezett eszméket, főleg azok politikai üzenetét, amely a királyi ház uralkodására vethetett volna rossz fényt. Az évtizedek alatt Irán és Szaúd-Arábia is ragaszkodott saját útjához, így Rijád az Egyesült Államokkal kötött szövetségét nem rúgta fel, Teherán pedig kitartott permanens forradalma mellett. Ám az bizonyos, hogy egyik sem hajlandó elismerni a másik elsőségét.
A nagy zarándoklaton először 2007-ben történt meg, hogy a síita zarándokoktól ujjlenyomatot kértek, ezt pedig ők nagyon sérelmezték. Egy iráni főpap, Nasszer Makarem-Sirázi ajatollah azt is kilátásba helyezte, hogy el fogja tanácsolni honfitársait a kis zarándoklaton (umrán) való részvételtől, ha a szaúdiak folytatják a gyakorlatot. Az umra nem kötelező, de feltétlenül ájtatos cselekedet, amely az év bármely szakában végezhető – bár a ramadán böjthónap alatt jóval többen hajtják végre –, és éppúgy a mekkai utazás és az ottani nagymecsetben, a Kába kő körüli imádkozás a lényege. Csütörtökön így nem is okozott különösebb meglepetést, hogy a hírügynökségeken megjelent „mínuszos hírként”, hogy az iráni kormány a kis zarándoklat megtiltását fontolgatja a böjti hónap idején állampolgárai számára. Indokként Kamran Bakeri-Lankarini közegészségügyi miniszter az újinfluenza-járvány terjedésének veszélyét hozta fel.
A mekkai zarándoklat idején a szaúdi hatóságok nagyon óvatosan járnak el, rengeteg az ellenőrzés és hőérzékelő kamerákat is felhasználnak a betegek kiszűrésére, ám a nagy tömegben óhatatlan a fertőzés terjedése. Igaz, hogy az utóbbi időben több influenzást regisztráltak a hazatérő zarándokok körében az iráni hatóságok, ám valószínűleg nem csupán az egészségügyi megfontolások állnak a tiltás hátterében.
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást