Újítási lázban ég az anglikán egyház

Az anglikán egyház olyan új szertartást készül bevezetni, amely egyetlen szertartáson adja össze a házasulandó feleket, kereszteli meg gyermekeiket, s amennyiben a nászpár sincs megkeresztelve, őket is részesíti a keresztség szentségében, ha kérik.

(London)

Az anglikán hit az egykori brit birodalom jóvoltából világvallás, de az Egyesült Királyságban ráadásul hivatalos, vagyis államvallás is, amelynek világi feje a mindenkori uralkodó, két érseke és püspökei tagjai a lordok házának, s őket a miniszterelnök tanácsa alapján az uralkodó nevezi ki. Az anglikán egyház ügyei tehát a legnagyobb mértékben államügyek is.
Kívülálló számára csodabogár ez az egyház, tele ellentmondásokkal. Protestáns, de széles rituális spektrumban, amelynek egyik végén katolikus ornamentális keretek között a római katolikus miserendre emlékeztető istentisztelet folyik, míg a másik végén a puritán holland református templomokéhoz hasonló a környezet és az istentisztelet egyaránt. Az is enyhén szólva különös, hogy míg az anglikanizmus annak köszönheti létét, hogy VIII. Henrik király a pápai tilalom ellenére elvált első feleségétől és újra megházasodott, majd amikor ezért a pápa kiátkozta, kiszakította az angol katolikus egyházat a pápának alávetett katolikus közösségből.
Az anglikán egyház azonban egyre rugalmasabb morális kérdésekben, ami a nemzetközi anglikanizmust szakadással fenyegeti, mint például az azonos neműek házassága, homoszexuális papság és homoszexuális papok püspökké szentelése ügyében. Ezeken a területeken az amerikai anglikánok (akiknek közössége az episzkopális egyház) a briteknél jóval engedékenyebbek, míg a legnagyobb tömböt alkotó afrikaiak sokkal szigorúbbak.
A legújabb döntés nagyarányú rugalmasságra és egyben realizmusra vall. Vannak, akik cinikus megalkuvásnak, a társadalom erkölcsi hanyatlása előtti behódolásnak nevezik. Nagy-Britanniában az újszülöttek 44 százaléka házasságon kívül jön világra, és jelenleg több pár él együtt többé-kevésbé tartós élettársi kapcsolatban, mint házasságban. Az egyház most olyan új szertartást dolgozott ki, amely lehetővé teszi élettársi kapcsolatban élők egyházi házasságkötését és ugyanazon szertartáson az ilyen kapcsolatból születetett gyermekeik megkeresztelését, valamint – ha addig még nem történt meg – a szülők keresztségét is. Mindezt csekély 272 fontért (85 ezer forintért). Az anglikánok két spirituális vezetője, Canterbury és York érseke éppen olyan realitásokhoz alkalmazkodó intézkedést lát ebben, mint amikor 2002-ben az egyház általános zsinata úgy döntött, hogy a modern erkölcsi normákra való tekintettel bizonyos körülmények között elfogadható legyen elvált személyek újbóli házassága egyházi esküvővel. Három évvel később Windsorban megtartották az akkor már özvegy, de korábban elvált Károly herceg esküvőjét az ugyancsak elvált Camilla Parker-Bowlesszal, akinek még él az első férje.
Az új szertartás bejelentését nem fogadta egyöntetű tetszés. John Broadhurst fulhami püspök szerint trivializálja az egyház szerepét. „Kár, hogy az egészet nem kötötték össze a nagymama temetésével is. Mit akarnak ezzel elérni?” A válasz persze az, hogy akár kompromisszumok árán is, de népszerűbbé, korunk erkölcsiségébe beletörődőbbé tegyék az egyházat. Van, aki sokallja ezt az árat, van, aki szívesen megfizeti. Ez legalább nem fenyegeti az anglikanizmust talán még szakadáshoz is vezető válsággal, mint az egyneműek közötti házasság vagy a homoszexuális papok és püspökök problémája. Legfeljebb nevetségessé teszi.