Eddig – a 2001-es bevezetés óta – 271 ezer hallgató kapott diákhitelt, összesen 175 milliárd forint értékben. Közülük az előző tanévben 73 ezer hallgató részesült a diákhitelből, 18 ezren új belépők voltak a rendszerbe. Átlagosan 300 ezer forintot vettek fel egy év alatt, ami az eddigi legmagasabb átlag a nyolc esztendő során. Az ügyfélkör bővülésének üteme viszont csökkent az utóbbi években, ami több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a romló gazdasági helyzet és a csökkenő hallgatói létszám, másrészt a hitelekkel szembeni általános bizalmatlanság az, ami sokakat eltántorít attól, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Nem túl biztató a diákok számára a munkanélküliség növekedése, és az állástalan diplomások gyarapodó száma sem. Őri András, a Diákhitel Központ szóvivője lapunknak elmondta, hogy tapasztalataik szerint a célcsoport 54 százaléka úgy utasítja el teljesen a diákhitelt, hogy nem is tájékozódik kellőképpen a témával kapcsolatban, így egy kalap alá veszi ezt is a piacon lévő banki hitelekkel, személyi kölcsönnel, gépjárműhitellel stb.
Nemegyszer téves információkkal találkozhat az érdeklődő a közbeszédben, majd ez alapján elutasítja a lehetőséget, noha számára segítség lenne, vagy él vele, noha nincs szüksége rá, és felesleges terhet ró önmagára. Célszerű a döntéshozatal előtt ismereteket gyűjteni a Diákhitel Központ honlapjáról a rendszerrel kapcsolatban, így elkerülhető, hogy a hallgató később, munkavállalóként csalódottan szembesüljön az aláírt kötelezettségekkel.
Buli és befektetés
Érdekes kérdés lehet, hogy vajon mire is költik a hallgatók a hitelt. Tényleg a tanulásuk elősegítésére, egyfajta jövőbe mutató befektetésként kezelik a hallgatók, vagy egyszerűen csak könnyen jött pénznek tekintik, aminek a visszafizetése a távoli jövőben lesz csak esedékes? Mivel nincs megszabva, hogy a diákok mire költsék a felvett összeget, így ez mindenkinek a saját belátására van bízva. Talán azt sem olyan egyszerű meghatározni, hogy mit tekinthetünk olyan költségnek, ami a tanuláshoz kapcsolódik. Bizonyosan ide tartozik a tandíj befizetése, a tankönyvek, a jegyzetek megvásárlása, a könyvtárakba történő beiratkozás díja, a diploma beköttetése, fénymásolás, vagy akár egy számítógép, nyomtató vagy szkenner beszerzése is. Sokan tanulnak lakhelyüktől távol lévő felsőoktatási intézményben, ilyenkor a mindennapi megélhetés, utazás költségei is növelik a hallgató kiadásait. Számukra ez is a tanulással járó plusz anyagi teher, így a rászorulók ennek fedezésére is a diákhitelt használják fel. A tanulás mellett nem egyszerű annyi pénzt keresni, különösen manapság, hogy az minden alapvető dologra elegendő legyen, ha a szülők nem tudják támogatni gyermeküket.
Ellenpéldákkal is találkoztam. Volt, aki azért vette fel a diákhitelt, hogy legyen miből bulizni járni, szórakozni, és ne a szüleitől kelljen erre a célra pénzt kérni. Egy orvostanhallgató, aki felvette a hitelt, három évig nem nyúlt hozzá, majd vidéken egy olcsó telket vásárolt rajta. Újabb három esztendő múltán a lakásvásárláshoz felvett kölcsön összegét tudta csökkenteni az összegyűlt pénzzel. Az illető munkába állása után, másfél év alatt kifizette az 1,7 milliós tartozást. Egy diák, az alacsony kamatban bízva, befektetési célból vett fel diákhitelt, ám csalódnia kellett számításaiban, nem jött be az üzlet, így vissza is fizette rövidesen a felvett összeget. Az említett személyek nem szociális helyzetük miatt vágtak bele, csupán hasznosnak találták a szolgáltatást.
Egy lapunknak nyilatkozó 26 éves fiatalember azért tanul már hét éve ugyanazon a főiskolán, hogy felvehesse a hitelt, mert ebből egészíti ki a megélhetését.
– Ha nem rendelkeznék ezzel a bevételforrással, mehetnék vissza a szüleimhez vidékre, esélyem sem lenne az önálló életre Budapesten – indokolja döntését a fiú.
Hasonló helyzetben van az a 23 éves lány, aki egy vidéki nagyvárosban élt, de magánéleti okokból mindenáron a fővárosba akart jönni. – Szinte mindegy volt, hogy milyen suliba jelentkezem, a célom a diákhitel igénybevétele, e nélkül képtelen lennék előteremteni a napi élet költségeit plusz fizetni az albérletet. Ingyenes OKJ-s képzésre jelentkeztem, így fel tudom venni a hitelt, havi 40 ezer forintot – fejtette ki a lány. Azon most még egyikük sem gondolkodik, hogy miként tudják majd törleszteni az adósságot az iskola után, de bíznak benne, hogy addig találnak jól fizető munkát.
Szakemberek ugyanakkor felhívják a figyelmet, fontos lenne, ha a diákhitel felvételén gondolkodók mérlegelnék, hogy mire kívánják fordítani a felvett hitelt, a későbbiek során mekkora terhet jelent majd a törlesztés, mennyi idő alatt tudják várhatóan visszafizetni a tartozásukat, és mennyi az az összeg, amire tényleg szükségük van. Nehezíti a dolgot, hogy sokan közülük 18-20 évesen ülnek be az egyetemek és főiskolák padjaiba, és ebben a korban még az ifjonti lelkesedés, az optimizmus, a pénzügyi alapismeretek hiánya is hátráltathatja a megfontolt, felelősségteljes döntést. Lakner Zoltán szociológus, egyetemi tanár lapunknak elmondta, hogy diákjai közül, a felsőbb éves hallgatók már óvatosabbak, megfontoltabban kezelik a diákhitel kérdését. Kiemelte, hogy a humán végzettséget igénylő munkakörökben dolgozó, pályakezdő fiatalok számára nagyobb terhet jelent a törlesztés fizetése. Egy esetleges állami szerepvállalással lehetne csökkenteni a pályakezdő diplomás fiatalok ez irányú terheit például úgy, hogy a kamat egy részét vagy egészét átvállalja a költségvetés, ha a törlesztésre kötelezett családot alapít és gyermeket vállal. Ennek népességnövelő hatása is lenne, hiszen ez az a réteg, amelynél a leginkább kitolódik a házasságkötés ideje, és anyagi lehetőségeik miatt a gyermekvállalási kedv is alacsony. Hozzátette, hogy a diákhitel rendszere alapvetően hasznos szociológiai szempontból is, mivel elősegíti a fiatalok függetlenné válását, és saját jövedelemhez juttatja őket, amelyet nekik kell beosztaniuk.
Nyolc év mérlege
Sikeresnek mondható a 2001-ben, még a Fidesz-kormány alatt indított diákhitel-program elmúlt nyolc esztendeje. Olyan hitelrendszert akartak létrehozni, amelyik segíti a szociálisan hátrányos helyzetű hallgatókat abban, hogy tanulmányaikat megkezdhessék vagy folytatni tudják, ugyanakkor nem állítja őket később vállalhatatlan terhek elé. Immár negyedik éve teljesen önfenntartóként működik a diákhitelezés folyamata. A Diákhitel Központ Zrt. a piacról szerzi be a forrásokat, amelyek visszafizetésére az állam kezességet vállal, így kedvezőbb feltételekkel juthat hitelekhez. A pénzintézetek által folyósított kölcsönöktől eltérően a diákhitelt alanyi jogon igénybe veheti minden 40 év alatti hallgató, ugyanis nincs hitelbírálat, nem kell kezes, és az iskola befejezéséig törleszteni sem kell. Jelenleg a legmagasabb igényelhető összeg költségtérítéses képzés esetén 50 ezer, államilag támogatott esetén 40 ezer forint havonta. A törlesztési kötelezettség a hallgatói jogviszony megszűnését követő negyedik hónap első napjától kezdődik. Az első két évben jellemzően az előző évi minimálbér 6 százaléka (jelenleg ez 4140 forint) a havi fizetendő részlet összege. A harmadik évtől kezdve a szerződőnek két évvel korábbi, havi bruttó átlagfizetését összevetik a minimálbérrel, és a nagyobb összeg hat százaléka lesz a havi törlesztés összege. Mivel jövedelemhez igazodik, így árfolyamváltozás nem módosítja a részletek nagyságát. Lehetőség van ingyenes előtörlesztésre is, így a hitelfelvevő lehetőségeinek megfelelően alakíthatja a futamidőt, mivel így rögtön a tőketartozást csökkenti a befizetett összeggel. Egy általunk megkérdezett fiatal történész közel 1 200 000 forintos egyenleggel kezdte meg törleszteni a hitelét 2009 januárjától. Havi húszezer forintot fizet, így az eddigi kamatok átlagával számolva (10 százalék) várhatóan 2017-ben fogja befejezni a törlesztést.
A növekvő munkanélküliségre való tekintettel, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának javaslata alapján júliustól a nehéz helyzetbe került törlesztők kérhetik, hogy csak csökkentett összegű részletet – legalább a minimálbér hat százaléka – kelljen fizetniük. Ezzel a lehetőséggel két évig lehet élni, a Diákhitel nem bírálja el a kérelmet, csupán tudomásul veszi azt. Eddig kilencszázan jelezték be igényüket a könnyítésre.
Jöhet az inkasszó
A fizetési fegyelem más hiteltípusokhoz képest jónak mondható. Eddig összesen 51,5 milliárd forintot törlesztettek a diákhitellel rendelkezők, ami az elvárt törlesztési összeg 187 százaléka, 52 ezren már vissza is fizették a teljes tartozásukat. Részben ennek is köszönhető, hogy a 2009/2010-es tanév első félévére csökkenteni tudták a kamatot a korábbi tizenegyről 10,5 százalékra. A tavalyi tanévben a 107 ezer törlesztésre kötelezett 2,8 százaléka – noha havonta kapták a fizetési felszólításokat – halmozott fel hathavinál nagyobb összegű hátralékot, ami szerződésbontást von maga után. Az ő esetükben, amennyiben tartozásukat továbbra sem rendezik, az APEH jogosult a kintlévőség – a teljes hitelösszeg plusz kamatai – behajtására. Ez történhet inkasszó útján is, mint azt az egyik riportalanyunk elmondta. Az illető tanárként dolgozik 2003 szeptembere óta. 420 ezer forintot vett fel, amiből részben fedezni tudta budapesti tanulmányainak és itt-tartózkodásának költségét. Az első két évben fizette szorgalmasan az akkori minimálbér 6 százalékát kitevő részleteket. Később lakáshitelt is felvett. Idővel a karcsú tanári fizetésből a két törlesztésre, plusz az emelkedő rezsire és egyéb alapszükségletekre már nem futotta. Így először csak egy-két hónapot csúszott, később aztán összejött a hathavi elmaradás is. Szülei részére akkor vett fel személyi kölcsönt, amelynek több mint felét, 560 ezer forintot az APEH inkasszóval levette a számlájáról, így egyenlítve ki a fennálló tartozást.
A társaság szóvivője kifejtette, hogy tapasztalataik szerint a nem fizető ügyfelek jelentős része azok közül kerül ki, akik már eleve meg sem kezdik a törlesztést.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
