Európa ruháival együtt az európai értékrend is megjelenik a magazinokban, ez egyértelmű. Amely képeket mi ízlésesnek és szépnek tartunk, az öböl mentén talán felháborítóan ledérnek, majdnem pornográfnak látják. A divat világában a hirdetések szinte mindig erotikus töltetűek, meglehetősen merészek, ezek az arab világ sivatagi területein egyértelműen túl vannak az ingerküszöbön. A nagy cégek azonban nem tehetik meg, hogy egy olyan piacot, mint az öböltérség magára hagyja. A francia divat- és életmódmagazinok, mint az Elle vagy a Marie-Claire meg is jelenik több térségbeli országban, ám folyamatosan egyensúlyozik a tiltás és a megjelenés határán. Az említett lapok emellett olyan témákat feszegetnek, mint a női egyenjogúság, a függetlenség, alkalmasint a szex, amelyek Arábiában nem szokványosak, ám a magazinok számára ezek elhagyása értelmetlenné tenné a kiadást. A Marie-Claire épp a minap jelentette meg első kiadványát Szaúd-Arábiában, amelyben a helyi női futballválogatottról közölt egy cikket. A lapot Dzsiddában, az ország multikulturális nyugati kapujában engedélyezték, Rijádban, a fővárosban azonban nem. Az Elle magazin korábban úgy gondolta, ír egy cikket arról, hogy Nicolas Sarkozy elnök be akarja tiltani az Afganisztánban használatos, teljes testet és fejet elfedő ruhadarabot, a burkát, ám gondos mérlegelés után végül úgy döntött, nem feszíti a húrt. A magazinok a divatfotókon kerülik a túl sok nyitott bőrfelület mutatását, így az Egyesült Arab Emírségekben nincs miniszoknya vagy túl mély dekoltázs, Szaúd-Arábiában a térd mutatása sem képzelhető el, a nyakrésznél pedig mindig zárt a ruha.
Az említett magazinok mellett a férfiak életmódlapjaival is van gond. A nyugati kultúrkörben ezek a lapok általában főként meztelen – vagy majdnem meztelen – nőket, elegáns órákat és gyönyörű, megfizethetetlen autócsodákat mutatnak. Az arab–iszlám világban az említett autókra van bizony kereslet, az órák külön kultusztárgyak, minthogy ékszerként is viselhető használati tárgyak, így engedélyezettek mindenütt. Meztelen nők azonban természetesen nincsenek. A világszerte ismert Playboy mégis megjelent Indonéziában 2006-ban, ám a nyuszik mind fel voltak öltözve, ezt a hagyományt pedig máig tartják. A világ legnépesebb iszlám országában már a magazin kiadása is kisebbfajta istenkísértés volt, perbe is fogták a kiadót és a modelleket, ám végül maradhatott az erotikával szakító életmódmagazin. A botrány során megtámadták a szerkesztőséget, amely át is költözött a szigorú Jakartából a hinduk által lakott Bali szigetére. A lap megjelenését pedig érdekes módon a női egyenjogúsági mozgalmak támogatták, abban a demokrácia csodáját látták, miközben a Nyugat nőmozgalmai rendszeresen az ilyen lapokat ostorozzák, amelyek a női testet áruba bocsátják.
origo.hu
Szijjártó Péter a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara új vezetésével tárgyalt
