Az első időrendben a Burgondia utca, a francia–magyar kétnyelvű lemez, amely ötéves ugyan, de azért kell róla pár szót szólni, mert már maga a témafelvetés is mutatja Szabó Zoltán későbbi projektjeinek gondolkodásmódját, amelyekhez jó alapozást jelentett az ezen található párhuzamkeresés és megközelítés. Ennek az albumnak az alapja egy belga–magyar dokumentumfilm volt, a „Keletre kén’ meni, mert ottan szép az élet…”, amely a Kárpát-medencébe érkező középkori vallon telepesek örökségéről szól. A lemez anyaga ennek megfelelően a magyar népzenében rejlő vallon párhuzamokat, a tőlük érkező dallamokat és szövegtípusokat keresi, és Vargyas Lajos népzenekutató felvetésein elindulva egész meglepő példákat hoz fel (a volta ritmust, a három árva vagy a halálra hurcolt lány balladáját, a pantomimszerű játékkal kísért mesterségbemutató énekeket, illetve a „Ne aludj el két szememnek világa…” vagy a „Hegyen-földön járogatok vala…” kezdetű népdalokat és azok francia nyelvű változatait). Claude Flagel francia tekerőlantos és a Carmina Danubiana (Juhász Katalin, Csörsz Rumen István, valamint Szabó Zoltán) zenei vállalkozásának hatalmas erénye a bátor kérdésfelvetés, s bár Vargyas teóriáit a szakmában is sokan idegenkedve fogadták, magát a vallon hatást teljes mértékben elvetni nem lehet.
A vallonok után a balkán, Szabó Zoltán érdeklődésének egy fontos területe került a középpontba a Budavár tövében és a Tündérek és boszorkányok című lemezeken. A Budavár tövében, amelyet a tavalyi reneszánsz év kapcsán vehetett kezébe a közönség, a Hunyadiakról szóló népzenei emlékeket szedi egy csokorba. Ezek nagyobbik része a Balkánon maradt meg, nálunk inkább a mesék és a mondák őrizték Mátyás király, a törökverő Hunyadi (szerb megszólításban Szibinyányi Jank) és rokonsága történeteit. Gazdag folklorisztikai merítés ez a lemez, amelyen a magyar mellett a bolgár, a macedón, a szerb, a horvát és a szlovén népzenei anyag is megjelenik. A válogatás kellően sokrétű, Székről például az Arany-vers, a Mátyás anyja került az albumra, azzal a dallammal, amelylyel ott balladaként folklorizálva éneklik, s amelynek egyik szövegváltozata a „Sohase vétettem Szeben városának…” kezdősorral vált ismert táncnótává, de hallhatunk Orpheusz-adaptációt Mátyásra formálva, amint halott kedvesét igyekszik feltámasztani, vagy kissé mulatságosabb témákat, mint a Vujicsics testvérek, Tihamér és Sztoján gyűjtéseiből származó történetet, a részeges Dojcin Petar és Mátyás király vitáját.
Az idei kiadású Tündérek és boszorkák már sokkal kevésbé tudományos alapú válogatás, mégis több népzenei ritkaságot vonultat fel, sajátos, képzeletbeli láncra fűzve a dallamokat. A nem éppen mindig jóságos szépasszonyok, vilék, sellők, tündérek számos balkáni dudás történetben szerepelnek. A néphit szerint a dudások tőlük kapják azt a tudást, amivel jó muzsikusok lehetnek, ez persze nem véletlen, nálunk is úgy szól a dal, hogy „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni…”. Ezeket a tündérlegendákat megidéző táncdallamokat már nem a Carmina Danubianával, hanem új formációjával, Orczi Géza dobossal alkotott párosával, a SzaboTage együttessel játszotta fel Szabó Zoltán.
Bár a dallamok kiválasztása teljesen szubjektívnek tűnik, többnyire érdekes és ritka felvételek sorakoznak egymás mellett, amelyeknek hivatalosan semmi közük sem tündérekhez, sem boszorkányszombathoz, mint ahogy a címek sugallják, viszont különleges boszniai, makedón és görög dallamok úsznak a fülünkbe, a görög hatásról árulkodó Árgilus és Tündér Ilona moldvai változatával együtt.
(Carmina Danubiana: Burgondia utca, Etnofon, 2004, és Budavár tövében, Csörsz Rumen István kiadása, 2008, SzaboTage: Tündérek és boszorkák, Fonó, 2009.)
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
