Rövidebb rendelési időre számíthatunk?

Nemcsak a kórházi, hanem a járóbeteg-ellátási kapacitásokat is csökkentené az Egészségügyi Minisztérium. A tárca ez esetben is a kihasználatlansággal indokolja a terveket.

Áttekintette az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a fekvőbeteg-ellátás mellett a járóbeteg-ellátás kapacitását, és megállapította, hogy itt is vannak kihasználatlanságok. Míg a kórházaknál a kapacitás egyik mérőszáma az ágyszám, addig a szakrendelőknél a rendelkezésre álló óraszám: most körülbelül 5000 órányit minősítettek kihasználatlannak. Székely Tamás egészségügyi miniszter elmondta: akad olyan rendelés, ahol 5 óránként mindössze egy beteg érkezik. Egy másik példát idézve úgy fogalmazott: nem kell havi 210 órás kapacitás oda, ahol az adott betegszámot ennél sokkal rövidebb rendelési idő alatt is el tudnák látni. Igaz, megjegyezte azt is, hogy egyes helyeken rendkívül sok pácienst látnak el a rendelkezésre álló idő alatt. Azt egyelőre nem tudni biztosan, hogy a csökkentéssel egyidejűleg tervez-e kapacitásbővítést az egészségügyi tárca. Mint azt lapunk is megírta: a kórházi ellátórendszerben a tervek szerint körülbelül 4200 ágyat szüntetnének meg, de emellett 760 újat is létesítenének, például a fővárosi szülészeteken.
A szakrendelők kapacitáscsökkentésénél is a regionális egészségügyi tanácsok kezében lesz a döntés, ám ha az ezekben a grémiumokban ülők nem jutnak egyetértésre, akkor az ÁNTSZ hozza meg a határozatot.
Megkérdeztük Varga Imrét, a szakrendelőket képviselő Medicina 2000 szakmai szervezet vezetőjét, hogy mit gondol a tervekről. Mint mondta, a részleteket egyelőre nem ismerik, ezért nehéz lenne véleményt mondani. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke is azt közölte, hogy semmilyen tájékoztatást nem kaptak a szaktárcától az ügyben. Hozzátette: valóban vannak felesleges kapacitások, ám rendkívül nehéz megállapítani, hogy melyek ezek. Hangsúlyozta: az ágykihasználtság alapján könnyen lehet téves következtetésre jutni. Példaként említette, hogy az eddigi finanszírozási korlát miatt az intézmények többségében mesterségesen korlátozták egyes területeken a betegforgalmat. Hiába volt elegendő szakember, felszerelés és ágy, nem láttak el azonnal mindenkit, hiszen egy teljesítményszint felett ez már rendkívüli veszteséget termelt volna az intézménynek. Egy másik tényezőt említve úgy fogalmazott: ha csak egy nappal növelik az átlagos bentfekvési időt, az nagymértékben javítja az ágykihasználtságot.