A követségek csak nálunk aktivizálódnak

Szeptember 28-án számolt be lapunk A heterók menetét nem engedélyezték címmel arról, hogy „a meleg büszkeség napja mintájára hetero büszkeség napi vonulást jelentett be ugyanarra az útvonalra egy magánszemély, azonban a rendőrség azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította”. Egy hónappal korábban 13 nagykövetség közösen fejezte ki támogatását a Hősök teréről az Andrássy úton az Erzsébet térre vonuló melegek mellett. A szövegben olvasható az is, az alapvető emberi értékek tiszteletben tartása „kötelezi valamennyi kormányt, hogy megvédje polgárait az erőszaktól és biztosítsa azt, hogy mindenkinek egyenlők legyenek a lehetőségei”.
Az amerikai nagykövetség szeptember hónapi Budapest Hírlevelében A Budapest pride fesztivál (a „meleg” szó levelükből kimaradt) e támogatásáról beszámolt, és csatolta Levine ügyvivő beszédét a gay pride festival megnyitóján, valamint Whoopi Goldberg támogató nyilatkozatát a „budapesti meleg méltóság menete” kapcsán. (A három, egymástól eltérő elnevezés ugyanazt az eseményt takarja.)
Tekintettel arra, hogy a tizenhárom követség támogató nyilatkozata – ahogyan az a brit UKGay Newsban megjelent – az amerikai nagykövetség egyik hibás elnevezését használta, feltételezhető, hogy az az amerikai nagykövetség fogalmazványa.
Lapunk október elsején a melegmenetet támogató missziók közül az amerikai, a brit, a holland és a kanadai nagykövetségnek eljuttatott elektronikus levelében háttérként elmondtuk, az a rendőrség, amelynek kormányzati parancsra azonosítót nem viselő tagjai két évvel ezelőtt emberek szemét lőtték ki, amit, jegyeztük meg, a megkérdezett követség nem „észlelt”, most törvénytelenül megtagadta a heteroszexuálisok gyülekezési jogának gyakorlását. Megkérdeztük, hangoztatott elveiknek megfelelően közbenjárnak-e a heteroszexuálisok érdekében azért, hogy ők is a homoszexuálisokkal egyenlő jogokat élvezhessenek. Megkérdeztük azt is, ha nem tervezik a közbenjárást, a jövőben ugyanilyen tétlenek lesznek-e, ha netán a rendőrség egy alkalommal nem engedélyezné a homoszexuálisok felvonulását.
Az amerikai nagykövetségnek írt levélben még idéztük Jeffrey J. Levine ügyvivőnek a melegfesztivál megnyitásán elmondott azon szavait, hogy „önök nincsenek egyedül az egyenlő bánásmódért és tiszteletért folytatott küzdelemben… Mindannyian igen büszkének kell lenniük arra, hogy hangjukat meghallják és erőfeszítéseik eredményeket hoznak”. Megkérdeztük, ennek az elvi álláspontjuknak hangot adnak-e a heteroszexuálisok védelmében is.
Mivel a briten kívül – amely türelmet kért a válaszra – mindegyik követség mély hallgatásba burkolódzott, október 5-én lapunk megsürgette a válaszadást és újabb kérdést tett fel. Ebben arról érdeklődtünk, hogy kiállnak-e a követségek azon többi hátrányos helyzetűek – mint a vakok – érdekében is, amelyek szervezeteinek jutó pénzeket a budapesti kormány megnyirbálja, miközben a homoszexuális-szervezeteknek további összegeket juttat, és hogy helyeslik-e a Bajnai-kormány ilyen irányú támogatási politikáját. A Bush-éra személyzetével működtetett amerikai nagykövetséget pedig emlékeztettük arra, hogy elvárjuk a választ, illetve a kérdések kézhezvételének megerősítését egy olyan országban, amely az Egyesült Államok afganisztáni és egyéb erőfeszítéseit segíti.
A brit nagykövetség október 6-án válaszolt: „Mivel a magyar rendőrség nem utasította el az illető bejelentését az azonos útvonalú heteroszexuális menetre, hanem arra kérte, jövőre ismét nyújtsa azt be (a rendőrség azt mondta, nem tud dönteni, mivel nem tudja előre, milyen lesz egy év múlva a közlekedési helyzet), a brit nagykövetség úgy véli, nincs szükség közbeavatkozásra”, indokolta álláspontját a nagykövetség. Ugyanakkor elmondták, Greg Dorey brit nagykövet a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (Sinosz) konferenciáján szólalt fel és indította útjára az emberi jogi kézikönyv jelnyelvi változatát.
Időközben lapunk felvette a kapcsolatot az amerikai, a kanadai és a holland külügyminisztériummal, hogy megtudjuk, a budapesti misszióik hallgatása a sajtó irányában mutatott globális, általános politika-e, vagy helyi sajátosság. Mindhárom helyen segítséget ígértek azzal, hogy saját maguk továbbítják a kérdéseket Budapestre.
Washingtonban a magyar ügyekért illetékes Jamie T. Moore megerősítette, nincs befolyása afölött, hogy ki kezeli a kérdéseket, és miként válaszolnak misszióikon, de, írta, lapunk kérdéseit továbbította és igazolást kapott, hogy a címzett a továbbított kérdéseket megkapta.
Az amerikai nagykövetségen a válaszadást elsősorban Jan Krctől, az amerikai nagykövetség csehszlovákiai születésű és most hazahívott sajtóattaséjától vártuk. Őt – mint az hivatalos amerikai dokumentumokban olvasható – korábban, jugoszláviai külügyi szolgálati munkájából homoszexuális kapcsolattartása miatt mint biztonsági kockázatot elbocsátották állásából, majd fellebbezése nyomán viszszavették külügyi szolgálatba.
Lapunk a washingtonihoz hasonló választ kapott a holland és a kanadai külügyminisztériumtól is. A budapesti holland nagykövetség politikai osztálya október 8-án azt válaszolta, hogy a budapesti melegmenet támogatása „megfelelt emberi jogi politikánknak, amely aktívan támogatja azon szervezeteket, amelyek a társadalom minden csoportjának esélyegyenlőségéért dolgoznak”.
Ennek alapján megkérdeztük a moszkvai és a tel-avivi holland nagykövetséget, vajon támogatták-e eddig az ottani melegszervezeteket, tekintettel az előbbi városban a betiltott melegmenetre, és az utóbbi helyen a melegek ellen elkövetett, gyilkos kimenetelű lövöldözésre. A moszkvai holland nagykövetségen azt a választ kaptunk, hogy általános rendelkezés szerint csak a hágai külügyminisztérium válaszolhat.
A tel-avivi holland nagykövetségen viszont türelmet kértek és visszahívást ígértek. A visszahívás nyomán megtudtuk, hogy mivel az ottani melegszervezetektől nem érkezett hozzájuk kérés segítségnyújtásra, és az ottani helyzetet nem is tekintik kritikusnak, így nem is nyújtottak segítséget. Ugyanakkor a holland nagykövetséget aggasztja, mint kérdésünkre elmondták, hogy még mindig nem sikerült kideríteni a gyilkos lövéseket leadó(k) kilétét, és így az indítékot sem lehet tudni, azaz azt, hogy ámokfutásról volt-e szó, vagy a melegek szolgáltak tényleges célpontokként.
Lapunk végül felhívta a moszkvai francia követséget is, feltéve az ottani homoszexuálisok támogatásának kérdését. A sajtótanácsos bevezetőjében kifejtette, hogy Franciaország az ENSZ-ben és számos más helyen is kiállt a homoszexuálisok jogaiért. Arra a sürgető kérdésre, hogy konkrétan Oroszországban támogatták-e a homoszexuális-szervezeteket, és különösen a homoszexuális büszkeség menetét, a tanácsos határozott nemmel felelt és a „nem” szót, mint a beszélgetésről készült felvétel tanúsítja, kilencszer ismételve leszögezte, az ilyen támogatás „nem az állam feladata”.