Az elnök új ruhája

Ötvenéves a kubai forradalom! Rákosi pajtás hatvanéves! Sztálin generalisszimuszt hetvenedik születésnapján köszönti a felszabadított, hálás magyar nép! Ennél több ennek az ideológiának eddig nem adatott, Sztálinon múlt, hogy nem élte meg a nyolcvanat. Mao Ce-tung megélte, ám akkor, 1973-ban már rég nem róla szólt a Kínai Népköztársaság, a Tiltott Városban levő elitnegyed vastag falai éppúgy megvédték őt a külvilágtól, ahogy be is börtönözték a Nagy Kormányost. Csendesen dühöngött az általa indított kulturális forradalom, a „kínai jellegzetességekkel” felruházott szocializmus mészárszéke, de már küszöbön állt Teng Hsziao-ping reformfolyamata, amely már minden volt, csak kommunista nem. Tegnap felvonult a Népi Felszabadító Hadsereg színe-java Pekingben, a világ legnagyobb terén, és bemutatta, milyen hosszú utat tett meg a hadsereg a népköztársaság kikiáltásától a 60. évfordulóig.
Kína valóban erős. Hatalmas lehetőségei vannak, emberek százmilliói dolgoznak fáradhatatlanul a központi irányítás alatt, és egyetlen kérdést sem tesznek fel, hiszen hatvan év alatt – és az azt megelőző évezredekben – megszokhatták, hogy semmi értelme. A lényeg a pecsétes ember, aki talán a szamárlétra alján helyezkedik el, de pecsétbirtokosként ő a hatalom igazi birtokosa. Akinek Kínában bármilyen pecsét használatára joga van, az irányít. Persze, vissza is él vele, hiszen a kommunizmus az emberi lélekben ott rejtőző korrupciót megerősíti létjogosultságában, kivirágzik, és átveszi az irányítást. A kínai jellegzetességekkel felruházott kommunizmus pedig főként.
Kína Tenggel együtt lényegében szakított a vörös ideológiával, helyette a sikerességet és gazdagságot célozta meg. Van ugyan egy-egy épületen vörös csillag, az iskolai tantermekben is van néhány bölcs idézet Mao Ce-tungtól, de a fiatalok már cseppet sem foglalkoznak vele, a munkások százmilliói pedig eddig sem voltak túlságosan politikusak. Kína hivatalosan ugyan kommunista, valójában nem az. Hu Csin-tao elnök a születésnapi ünnepségre felhúzta az elődjéről elnevezett ruhadarabot, de ez csak erre az egy eseményre szólt, előtte és utána a tökéletes szabású és minőségű öltönyét viseli. A legnagyobb büszkesége pedig az, hogy a Mao-öltönyben végignézheti, ahol a hadsereg bemutatja legújabb csapásmérő készségeit, valamint azok a jelentések, amelyeket nem mutatnak meg a nagyközönségnek. Minden hadsereg hivatalosan a béke fenntartását hivatott biztosítani, de egy bizonyos szint felett álságosnak tűnik ez a megokolás. A hadsereg erőt jelent és persze munkahelyeket.
Kínának pedig ez most nagyon kell. A hét százalék feletti gazdasági növekedés Kínának a túlélést jelenti, hiszen csak így tud munkát adni a sok-sok új polgárnak. A munkások főleg külföldi exportra gyártanak, a nagyvilág pedig ezt veszi meg, búcsút mondva a jó minőségű golyóstollaknak és zenelejátszóknak. A belső fogyasztás ugyan hatalmas és egyre bővül, Peking számít is a tehetős kínaiakra, de a belső piac növekedése kétélű fegyver, hiszen a megtermelt javakat szépen fel is élheti egy túlfejlett ország. Elég, ha mindenki mobiltelefont kap, a bicikliről autóra száll át, és felújítja a házát, a nemzetgazdaság ezt nem bírná el. A gyeplőt így keményen kézben kell tartani, még akkor is, ha a rendszer szinte átláthatatlanul bürokratikus és korrupt.
A hatvanadik évforduló mérföldkő, de nem fordulópont. A jelen állás szerint a Kínai Népköztársaságnak minden esélye megvan arra, hogy az első olyan kommunista alakulat legyen, amely ünnepségsorozattal emlékezik meg a 80. születésnapról. Bár az is lehet, hogy addigra a kifáradt ideológiának hivatalosan is búcsút mondanak.