Úgy tűnik, Brazília jóval nagyobb sikerrel fogja elérni azokat a célokat, amelyeket az 1996 és 2004 között hatalmon lévő José María Aznar, az inkább neoliberális, mint konzervatív volt spanyol néppárti miniszterelnök álmodott meg a kilencvenes években. Aznar helyre akarta állítani a spanyol világbirodalmat, legalábbis gazdasági értelemben, ezért látott fantáziát a neoliberális gazdaságpolitikában és az Egyesült Államok külpolitikájának szinte feltétlen támogatásában. Könnyű szívvel bocsátotta áruba a spanyol stratégiai cégeket, ágazatokat, mert a cserébe kapott összegekből olcsón bevásárolhatott – például Brazíliában. Ugyanez a folyamat már a dél-amerikai országban is elkezdődött a diktatúra (1964–85) végén, az utána következő elnökök pedig elhatározták, hogy kiemelik Brazíliát a másodrendű országok közül. Csakhogy a neoliberális pályára tett ország nem volt hajlandó szabad kereskedelmi szerződések aláírására az Egyesült Államokkal, amíg az egyenrangú félként nem tárgyal vele is. Ezért Brazília javaslatára 1991-ben hivatalosan is megalakult a Mercosur (Brazília, Uruguay, Paraguay és Argentína részvételével), a négy dél-amerikai országnak az Európai Unióhoz hasonló gazdasági közössége. Fernando Henrique Cardoso (1994– 2002) elnök idején került sor a legnagyobb magánosításokra, de a mexikói (1997), orosz, illetve ázsiai pénzügyi válságokból (1998), valamint az argentin államcsődből (2001) okulva – amelyek Brazíliát sem kímélték – óvintézkedéseket tett, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló eset. Egyelőre sikerrel, mert a tavaly kezdődött hitelválságnak csak a szele érte Brazíliát, elsőnek lábalt ki belőle, és még a recesszió is elkerülte. Amióta Luiz Inácio Lula da Silvának hívják Brazília elnökét, a világ ötödik legnagyobb területű országa a sors kegyeltje. A 2003. január elsején először beiktatott Lula már első ötletével meglepett mindenkit: még abban az évben létrehozta Argentína, Brazília, Dél-Afrika, India és Kína alkalmi szövetségét, így akart nyomást gyakorolni a Világkereskedelmi Szervezetre. Ez az öt ország tulajdonképpen a „fél világ”, amely véget akart vetni az Egyesült Államok és az Európai Unió túlzott és egyoldalú befolyásának a világ kereskedelmében. Az alkalmi szövetségből mára kialakult – Brazília, Oroszország, India és Kína tagságával – az úgynevezett BRIC-csoport. Ez az egyre szorosabb szövetség a többpólusú világ érdekeit képviseli a Szovjetunió és a volt szocialista országok széthullása után létrejött egypólusú világrend ellenében. A tanulatlan, de ravasz egykori munkásvezér tanácsadói segítségével felmérte hazája kiváló adottságait, hogy legalább erős középhatalommá, sőt nagyhatalommá tegye Brazíliát. Ebben nagyon kapóra jött neki, hogy Roberto Mangabeira Unger nem más, mint a demokrata elnök, Barack Obama egykori tanára a Harvard egyetemről. Lula volt stratégiai minisztere nyáron már „visszatért a katedrához”.
Az idén júliusban közölt becslés alapján 191 millió lakos élt a már eleve tekintélyt parancsoló nyolc és fél millió négyzetkilométer területű brazil államban. 2006 őszére kiderült, hogy az ország nyílt tengeri felszíne alatt annyi a kőolaj és a földgáz, hogy Brazília nemcsak saját ellátását tudja biztosítani, hanem egykettőre az olajtermelők és -exportálók élvonalában találhatja magát. És ez a tény már Washingtont is nagyon érdekli. Az Egyesült Államok, amely sokáig napi másfél millió hordó olajat importált a vele tíz éve igen ellenséges Venezuelából, a brazil olaj segítségével egy adott pillanatban egyszerűen Venezueláról Brazíliára válthat, és megfoszthatja eddigi zsaroló potenciáljától Hugo Chávezt. Lula pedig tökéletesen tisztában van ütőkártyáinak értékeivel: Lula és Brazília immár feltételeket szabhat például Chávez „megfékezéséért” és az olajért cserébe. Lula „nem kér sokat”, ugyanazt szeretné, mint hét éve Aznar: bejuttatni hazáját a világ nagy döntéshozó központjaiba, vagyis többek között az IMF-be, a Világbankba, az átalakítandó ENSZ-be. A nyáron már szóba is került az a lehetőség, hogy Lula lesz a Világbank elnöke, amikor 2010-ben lejár második államfői megbízatása is. Lula a jelek szerint tanult Aznar hibáiból, nem akar részt venni háborúban, mint a volt spanyol kormányfő, helyette közvetít: tavaly Irán már fel is kérte Lulát, közvetítsen ő is a közel-keleti konfliktusban – háttérbe szorítva a két évtizede fontos szerepet játszó spanyolokat. A dél-amerikai vezető szerep érdekében Lula létrehozta az Unasurt, a Dél-Amerikai Nemzetek Unióját, és az Egyesült Államok részvétele nélküli Dél-Amerikai Védelmi Tanácsot.
Az egyre érzékelhetőbb éghajlatváltozás miatt is mind nyilvánvalóbbak azok a további előnyök, amelyek a jövő országává tehetik Brazíliát, ezek közül a sok ásványkincsen kívül az édesvízkészlet nagyon értékes, de a hatalmas termőterületeken a „fél világnak” elég élelmiszernövényt lehet termeszteni. Ezeket a kincseket is meg kell védenie, tehát a több mint két évtized alatt felhalmozott mintegy 200 milliárd dolláros devizatartalékot most már be lehet fektetni a hadsereg fejlesztésére. Az Egyesült Államok tiltakozásának elmaradása okán néhány éven belül hozzájuthat egy francia gyártmányú atommeghajtású tengeralattjáróhoz. Az október végi brazil vadászgéptender lezárulásakor pedig kiderül, hogy Brazília melyiket választja a svéd, az amerikai vagy a francia technológia közül, és a döntés hosszú távra határozza meg Brazília külpolitikáját.
origo.hu
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott
