Dávid-csillagos szőnyeg a teheráni kirakatban

A brit Daily Telegraph szellőztette meg azt, hogy Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök esetleg zsidó származású. A jelenlegi nemzetközi politikai viszonyokat elnézve nem lehetetlen, hogy így próbálják a perzsa állam elnökének imázsát rontani odahaza, ám az sem, hogy Ahmadinezsád valóban izraelita családból származik, hiszen Iránban máig komoly zsidó közösség él. Igaz, a második változat nagyon is valószínűtlen.

Móse Baba üzlete Teherán déli részének egy forgalmas terén található. A kirakatban Dávid-csillagos szőnyegek, menórák, héber feliratok. Móse Baba ezt gond nélkül megteheti az iszlám köztársaságban, pedig gyermekei Amerikában és Izraelben élnek. A zsidókat ugyanis kiemelten védi az iráni alkotmány, külön képviselőjük is van a parlamentben. Persze nem lehet azt mondani, hogy a zsidó közösség tökéletesen harmonikusan él a mozlim többséggel – emlékezetes néhány éve annak azoknak a zsidó származású irániaknak a kálváriája, akiket Izraelnek való kémkedés miatt halálra ítéltek –, nem véletlen, hogy az iszlám forradalom győzelmét követően a 150 ezres iráni zsidóság mára 25-30 ezresre apadt. A legtöbben az Egyesült Államokba és Izraelbe vándoroltak ki, ám felmérések szerint elsősorban gazdasági okokból, s nagyon kevesen említették vallási üldöztetésüket. A néhány tízezres szám régóta nem változott, úgy tűnik, egy bizonyos réteg semmiképp nem akar elmenni, őket pedig elfogadja a 75 milliós Irán. Khomeini ajatollah egykor találkozott a zsidóság képviselőivel, és ott egyértelművé tette, hogy nem tesz egyenlőségjelet a zsidók és a cionizmus közé. A cionista Iránban máig szitokszó, a zsidó azonban nem. Az iráni zsidók így nem cionisták, rendszeresen bírálják is Izrael különböző döntéseit. Sőt, az élesen Izrael-ellenes hászid zsidó szekta, a Neturei Karta vezetői rendszeresen Iránba látogatnak.
Tudni kell azonban, hogy az ottani zsidó közösség valószínűleg csak úgy tud háborítatlanul élni, ha a fajsúlyos esetekben kisebb kedvezményeket tesz Teheránnak. Az iráni belpolitikában azonban – hasonlóan a perzsákhoz – igen aktívak, így például Maurice Motamed, a zsidó képviselő 2006-ban levelet írt a helyi zsidó közösség vezetőjével, Harún Jesajeivel közösen Mahmúd Ahmadinezsádnak, amelyben bírálták holokausztrelativizáló nézeteit. Teheránnak egyébként húsz zsinagógája, két kóser étterme, egy temetője, számos vallási és héber nyelvi iskolája, egy könyvtára és egy, a kisebbségek számára egészségügyi ellátást nyújtó speciális kórháza van.
Az viszont szinte biztos, hogy Irán elnöke nem zsidó. A brit lap megokolása szerint a Szeburdzsián név – az elnök eredeti neve – az imaszőnyeg szövőjének héber elnevezése. A szó gyöke – szabur – fárszi nyelven szőnyegfestőt jelent, és a jelenlegi elnök apja a hírek szerint azért változtatta meg parasztias hangzású nevét, hogy fia Teheránban érvényesülni tudjon. Ez teljesen elfogadott volt abban az időben, minthogy Iránban csak a XX. század elején vezették be a családnevek kötelező felvételét. A vidéki lakosság általában foglalkozását tette utóneve elé, ám a Molnár, Pék vagy Szőnyegfestő nevek azonnal elárulták a tehetséges fiatalok származását a nagyvárosban, így egy jól hangzó névvel sokat lehetett lendíteni a gyermekek sorsán. Így lett a festőből Ahmadinezsád, a tehetséges fiúból pedig Irán elnöke.