Egyre feszültebb légkör Brüsszelben

Brüsszelnek nemcsak a valódi, de politikai égboltja is borússá vált tegnap, amikor José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke magához rendelte Jan Fischer ügyvezető cseh miniszterelnököt. Az eset előzménye, hogy Fischer kormánya tegnapelőtt – Václav Klaus államfő támadásának hatására – visszavonulót fújt a lisszaboni szerződés ügyében. A szerződést Klaus csak akkor hajlandó aláírni, ha az kiegészítésként tartalmazza a benesi dekrétumok alóli mentesítést. A nyugati sajtó egyébként a dekrétumok ügyében csak a szudétanémeteket emlegeti. A tegnap Brüsszelbe érkezett Fischer kénytelen volt kijelenteni, nem biztos, hogy az államelnök még akkor is aláírná a szerződést, ha a követelését teljesítik. Klaus később közölte, egyelőre nem hajlandó aláírni.
A megbeszélésé után Barroso kijelentette, reméli, a cseh alkotmánybíróságnak a lisszaboni szerződésre vonatkozó döntését követően már nem lesz újabb mesterséges akadálya a szerződés aláírásának. Uniós körökben egyre nő az aggodalom, hogy az utolsó percben tett cseh követeléssel kapcsolatos huzavona révén az unió reformját lehetővé tevő lisszaboni szerződés ratifikációja kitarthat a májusi brit választásokig, amely után a várhatóan győztes konzervatívok – akiknek EP-frakciójában az eddig képviselőként tökéletesen inaktív Bokros Lajos is helyet foglal – népszavazást rendeznek a szerződésről, ami annak végét jelentheti. Az EUban Klaust pedig teljes mértékben kiszámíthatatlannak tartják, ugyanis ha a benesi dekrétumok ügye annyira fontos a cseh elnöknek, akkor miért csak most, az utolsó pillanatban hozta fel? Az is láthatóan irritálja az uniós tisztségviselőket, hogy mi történik akkor, ha engednek Klausnak? Akkor megeshet, hogy az engedékenységen felbátorodva további államok újabb és újabb engedményeket, illetve mentességet követelnek.
Megtörténhet az is, hogy nyílt összecsapás lesz, amelyet követően az európai vezetők által aláírt szerződéstől különálló egyszerű nyilatkozatot adnak ki, és abban foglalkoznak Klaus elnök félelmével, vagyis azzal, hogy a dekrétumok miatt elűzött és vagyonuktól megfosztott németek és magyarok a lisszaboni szerződésre hivatkozva kártérítést követelnek a cseh államtól. Attól, amely 1946-ban, a dekrétumok kihirdetésekor egyébként nem is létezett. Ausztria közben máris jelezte, elutasítja, hogy bármilyen változtatást hajtsanak végre a lisszaboni szerződésen.