Nem tudom feloldani a bezárást – jelenti ki Xantus Judit, Józsefváros jegyzője a hozzá látogató piaci küldöttségnek, hozzátéve, ha kell, szembe fog nézni az elégedetlen tömeggel is. A diskurzus előzménye, hogy az elmúlt hét végén a nótárius a Dózsa György úti Novák piac kapujára egy határozatot függesztett ki, amelyben tudatta a vállalkozókkal: október 8-án az önkormányzat bezárja a piacot. Az elkeseredett árusok aláírásgyűjtésbe kezdtek, és petíciót írtak a jegyzőnek, amelyben arra kérik, adjon türelmi időt a piac új üzemeltetőjének, hogy a működési engedélyt beszerezhesse. Xantus Judit azonban hajthatatlan marad, annyit ígér csupán, tanulmányozza majd a petícióban foglaltakat, és értesíti a piaci küldöttséget.
A jegyző magyarázatában kitér rá: a Novák és Novák Kereskedőház Zrt. az üzemeltetői jogot átadta, az új gazdasági társaság pedig csak szeptember 9-én kért működési engedélyt.
Ennek ellentmond Lévai Zoltán tulajdonos állítása, aki szerint az engedélyeztetési procedúra július 1-je óta tart. – Beadtunk minden papírt, később a hiánypótlásokat is, ennek ellenére sem kapunk türelmi időt – mondja az új üzemeltető immár a piacon, számos panaszos gyűrűjében. Közlöm vele, Xantus Judit az őt felkereső küldöttségnek kijelentette, hogy az üzemeltető kötelessége lett volna tájékoztatni a kereskedőket a kialakult helyzetről. – Nem akartam pánikot kelteni – reagál szavaimra Lévai Zoltán, aki bízott abban, hogy gyorsabban megkapják a működési engedélyt, ugyanakkor megjegyzi: ennyi kívánalomnak, amit a piaccal szemben támasztottak, ilyen rövid idő alatt képtelenség megfelelni.
A Dózsa György úti bolhapiac nem szokványos hely, a társadalmi piramis aljának minden rétege megfordul itt, legyen eladó vagy vevő. A piac egyik vezetője elmondja: hétvégeken több ezren is megfordulnak itt, sokan egészítik ki nyugdíjukat azzal, hogy az otthon már szükségtelenné váló tárgyaikat eladják.
Mint az a házaspár, amelyik lomtalanításokra járva gyűjti össze a régiségeket. Mondják, a piac mindenkinek jó, annak is, aki elad, annak is, aki vesz. – A nyugdíjunkból nem tudnánk megélni, ezért járunk gyűjteni – magyarázzák.
De nem csak az ő egzisztenciájuk sínylené meg a piac bezárását. Napi vendégek azok a roma asszonyok is, akik minden nap hajnal kettőkor kelnek, az agglomerációból a fővárosba vonatoznak, a reggeleket guberálással töltik, s a kikukázott portékát 50 és 200 forint között értékesítik. Naponta 1500-2500 forintot árulnak így össze, ebből vásárolnak be és adnak enni családjuknak.
– Hát igaz? Hogy fogunk így megélni? – kérdi egyikük kétségbeesve, miután közlöm vele, a jövő héten bezár a piac.
– Van kereslet a holmijukra? – hitetlenkedem a limlomok láttán.
– Veszik a népek, másképp meg sem élnénk – biztosít, a huszonéves asszony, aki öt éhes szájat etet naponta, férje munkanélküli.
– Lopni nem akarunk, de ha bezár a piac, mihez kezdünk majd? – kérdi aggódva egy idősebb guberáló.
Tovább haladunk, de cigány asszonyok a piac más pontjain is kínálják „árujukat”. Egy másik, 64 éves nyugdíjas roma nő panaszolja: hét gyereke, sok unokája van, nem szégyelli, hogy évek óta itt keresi meg a napi paprikás krumplira valót. – Mindig odamegyünk, ahol az Isten szerencsét ad nekünk – teszi hozzá.
Külön kasztot képviselnek a kerítésen kívül árulók, a legelesettebbek, a hajléktalanok, a kispénzű nyugdíjasok, a szenvedélybetegek, akik szintén pár forintért adnak túl értéktelen kacatjaikon. Ha ellenőriz a közterület-felügyelet, egy-két órára beköltöznek a piacra, de amint a hatóság távozik, visszatérnek a kerítés mellé, arról érkeznek ugyanis a vevők, nagyobb az esély arra, hogy pénzt látnak.
A piac bezárása nemcsak magyarokat érint. Egy algériai büfés azt meséli, hétvégente még Tatabányáról, Szolnokról is érkeznek árulni az emberek, mert vidéken semmi kereseti lehetőség nincs. Szerinte, ha ez a piac be is csukja kapuit, szükség van máshol egy hasonlóra.
Csatlakozik gondolatához Mohamed, az egyiptomi telefonárus is, szerinte a világon mindenhol létezik bolhapiac. – Sajnálom a szegényeket. Mi, arabok, egymás között el tudjuk rendezni a dolgokat, de a magyarokért megszakad a szívem, a standom előtt sírnak, hogy éhesek, hát segítek rajtuk, tegnap is adtam ötszáz forintot ételre annak a szegény ördögnek – mutat a közelben egy asztalon ücsörgő hajléktalanra.
Egy antikvárius úgy fogalmaz: még mindig nem hiszi el, hogy nem nyit ki többé a piac, hiszen már tíz éve árulja könyveit. Ha mégis kiteszik, átmegy Rákospalotára. Ám mindenki nem kereskedhet ott, amint Lévai Zoltán fogalmaz: hogy ha bezáratják a piacot, ellepi majd a Dózsa György utat a tömeg. Ott árulnak tovább.
lakáshitel
Otthon Start: Már ősztől jön a jelentős könnyítés a lakásvásárlóknak
