Így igen

Szinte hajszálpontosan két évvel ezelőtt Brüsszelben Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke, a kommunikációs stratégiáért felelős biztos asszony Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök, az európai alkotmányt – az írek által most elfogadott lisszaboni szerződés elődjét – megfogalmazó európai konvenció volt elnöke, valamint Giuliano Amato volt olasz belügyminiszter, e konvenció korábbi alelnöke társaságában új módszert mutatott be arra, hogy miként lehet emberek véleményét megváltoztatni.
A módszer szintén jelen lévő kidolgozói, James Fishkin és Robert Luskin, két amerikai egyetemi tanár elmagyarázta, hogy az első lépésben szondázzák a kísérletre kiválasztott polgárok véleményét, majd a megkérdezetteket „pártatlan szakemberek” látják el információkkal. Ezután kis csoportos „eszmecseréket” folytatnak, majd ismét megszavaztatják a már így „tájékozottabb” résztvevőket. Akik felmért véleménye már más lesz, mint korábban.
Annak ellenére, hogy Wallström asszony nem kevés pénzzel és hírveréssel indította meg a gyakorlatban is az amerikai kísérletet, az valahogyan az idők folyamán elsikkadt.
Talán azért, mert az Európai Unió vezetői rájöttek, a módszerben semmi új nincs, és azt az unió a gyakorlatban alkalmazza is. Mégpedig az írekkel, akiket 2002 októberében másodszor vittek az urnák elé, amiért 2001 júniusában többségük elutasította a nizzai szerződést, amely nélkül az uniót nem lehetett volna bővíteni.
Az írekkel – miután a politikusok és a rideg válság „eszmét cserélt” velük – most ismét megjáratták a választófülkéket, mert nem szavaztak megfelelően, ugyanis ha már első nekifutásra igennel voksolnak, másodszor nem kellett volna szavazniuk.
Annyi biztos, ha az embereken múlna, mint azt a Financial Times/Harris szintén két évvel ezelőtt végzett felmérése is mutatta, nemcsak Írországban, hanem mindenütt szavaztak volna a lisszaboni szerződésről. Amit még alátámaszt az, hogy annak elődjét, az uniós alkotmányt 2005 májusában mind a franciák, mind a hollandok többsége elutasította, amely után a referendumot még fontolgató országok elálltak tervüktől.
De, mint szokásos, a makacsok és merészek nyertek akkor is, most is.
A francia és a holland nem után lett a tervezett uniós alkotmányból a felvizezett lisszaboni szerződés, amelyből már minden hiányzik, ami egy föderális állammá tehetné az Európai Közösséget.
Az írek pedig – a referendummal még mindig fenyegető britekkel együtt – igen fontos mentesítést kaptak a lisszaboni szerződés kötelmei alól, elsősorban az igazságügyi és rendőri együttműködés, valamint az adózás területén. Ezenkívül garantáltan lesz ír tagja az új Európai Bizottságnak.
Ezen igen jelentős engedmények erősen meggyengítették az ír „nem” tábort. Az igen győzelmének másik oka, mint az ír Sunday Tribune tegnap szalagcímében fogalmazott (A gazdaság, te ostoba) felidézve a híres clintoni mondatot. Az első népszavazásnál szuperexpresszként robogó ír gazdaság mára mellékvágányon álldogál. Az írek féltek, ha nemmel szavaznak ismét, a befektetők elhagyják a szigetet, és ezzel tovább nő a munkanélküliek amúgy is magasba csimpaszkodó száma. „Szavazz igennel, hogy védd meg a munkahelyedet!”, kampányolt az igen tábor, az ír égre festve – nem szavazat esetén – a „gazdasági kataklizma” iszonytató képét, mint emlékeztetett rá tegnap az ír üzleti lap, a Sunday Business Post. Felemelő, ugye?
Az Európai Unió központjában nagy az elégedettség, csakúgy, mint a tagországok kormányaiban. Hogy az európaiaknak mi a véleményük, nem tudjuk, mert azt eddig senki nem kérdezte. Minek? A nagy nyomás most már Václav Klausra, a cseh államfőre nehezedik majd, aki, noha a prágai törvényhozás áldását adta a szerződésre, még végső döntéséhez megvárja a cseh alkotmánybíróság ítéletét, vajon a lisszaboni szerződés összeegyeztethető-e az alkotmánnyal. Pénteken este e bíróság ígéretet tett, egy hónapon belül dönt az ügyben.
David Cameron, a konzervatív brit ellenzék győzelemre esélyes vezetője brit lapértesülés szerint levelet írt Klausnak, arra kérve, hogy húzza ki az aláírást a toryk kormányra kerüléséig, azaz tavaszig, és ha ezt megteszi, London más ügyekben Klaus mellé áll. A nyakasnak netán ismét áll a zászló.
Ami a lengyel elnök aláírását illeti, az a napokban várható. És ha cseh kollégája is aláír, semmi nem állja az útját a szerződés életbelépésének, amelynek értelmében egyszer meghosszabbítható két és fél éves időn át az uniót az Európai Tanács élére állított elnök vezeti, és annak olyan külügyminisztere lesz, aki egyben az Európai Bizottság alelnöki tisztségét is betölti.
Ami viszont pluszt jelent a demokrácia értékeit valóban komolyan vevőknek: az Európai Parlament – vagyis az unió egyedüli intézménye, amelynek tagjait közvetlenül választják – növeli befolyását. Mindez azonban nem érinti a hat hónapi, rotációs uniós elnökséget, és így 2011-ben az EU-t magyar elnökség vezeti.
Hogy az írekkel eljátszott színjáték mennyire növeli vagy csökkenti az Európai Unió presztízsét a 400 millió európai polgár szemében, azt egy felmérés eldöntheti. Reméljük, az unió ennek megrendelésétől nem fog eltekinteni.
És még egy. A lisszaboni szerződés most először lehetővé teszi, hogy egy ország elhagyja az uniót. Január végén Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, „talán újra kell értékelni európai uniós tagságunkat is”. Az újraértékelés meglebegtetése immár hathatós érdekérvényesítési fegyverré változott.