Játék a természettel

Kína a nyugati kényelmességet és a profitorientált gazdasági gondolkodást kihasználva sikeresen felküzdötte magát a világ élvonalába. Az évszázadok során arra is volt példa, hogy puszta kézi erővel elhordtak egy hegyet, hogy legyen hely egy vízi erőműnek a Sárga-folyón. Most minden idők legnagyobb környezetátalakításával a Jangce megtörése a cél, hogy a pusztító és éltető folyamból kezes bárány legyen.

Kincset érő víz. Nem Kína az egyetlen, amely játszani próbál a természetes környezettel. A Szovjetunió is úgy látta, a szibériai folyók vizét fel lehetne használni a délebbi területek öntözésére. A terveket végül nem koronázta siker, de nemrégiben újra felbukkant az elképzelés, ami iránt Üzbegisztán is érdeklődik. Úgy vélik, hogy az Ob és az Irtis folyók vizét egy 200 méter széles, 16 méter mély csatornán délre vezetik, s így öntözik meg az egyre száradó Üzbegisztán ültetvényeit, megnövelve az Amu-darja és Szir-darja folyók hozamát. Ez a két nagy folyó táplálja az Aral-tavat, amely egyes szakértők szerint mára menthetetlen, gyakorlatilag biztosan kiszárad a víz túlzott felhasználása miatt. A program létrehozása óriási befektetést igényel, amelyet azonban Üzbegisztán nem tud kifizetni, s az sem biztos, hogy működne a 2000 kilométeres csatorna. Az valószínűnek tűnik, hogy a szibériai ökoszisztéma nem úszná meg súlyos károk nélkül a hatalmas vízmennyiség átirányítását. Az Amu-darját nemcsak Üzbegisztán használja, de Afganisztán is, ahol ez indíthatná be a mezőgazdaság fejlődését. (MN)

Da Ju császár a legendák szerint egy isteni eredetű csatabárddal vágta át a Három hágó szurdokát Henan tartományban, így akadályozva meg az árvizet. Ugyanő élete során három alkalommal látogatta meg a családját, de egyszer sem lépett be otthonába, mert folyamatosan küzdött az árral. Ugyancsak a Nagy előnévvel megajándékozott uralkodó tett egy hegyet a Jangce útjába, így akadályozta meg az állandó árvizeket. A négyezer évvel ezelőtt élt császár próbálkozásai ellenére a Jangce máig elveszi magának, amelyet adott korábban. Pedig küzdenek vele Ju utódai is, emlékezetes a Három szurdok gát felépítése, amely 2006-ban készült el, de a teljes üzembe helyezés csak 2011-re várható. Ez a gát segít abban, hogy ne ismétlődhessen meg minden tíz évben a szörnyű árvíz, mint az 1954-es vuhani, amelyben 18 millió ember vált hajléktalanná, 33 ezren fulladtak meg, és 196 ezer négyzetkilométernyi földterület került víz alá. A folyószabályozásnak persze ára van, az irdatlan méretű duzzasztógát mesterséges tava miatt 1,2 millió embernek kellett elköltöznie, legtöbbjük a közeli Csungcsing városában talált új otthonra. Ott és közvetlen környezetében jelenleg több mint 30 millió ember él.
A gigászi tervben a Három szurdok fejlesztése csak egy, bár igencsak lényeges rész. A Jangce-vidék lehetőségeinek kihasználása 2020-ra a tervek szerint 50 százalékosra emelkedik, tíz év múlva pedig már 60 százalék lesz, szemben a mai 36 százalékkal. Azt azonban még a kínaiak is elismerik, hogy a gazdasági lehetőségek növekedésével súlyos gondok szakadnak a nyakukba, amelyeket nem látnak át tökéletesen. Nem bizonyos, hogy az óriásgát megakadályozza az attól folyásirányban lefelé fekvő szakasz kiáradását, de az sem, hogy a mögötte található terület védve van. Az egyébként is súlyosan szennyezett Jangce minősége tovább romolhat a túlhalászás, az öntözés és az energiatermelés következtében, Kína azonban eltökélt ebben a kérdésben, amely saját energiaéhségét csillapítja valamelyest.
A Jangce fejlesztése Kínában összekapcsolódik a két másik nagy kereskedelmi térség építésével, Sanghaj és környéke, valamint a Gyöngy-folyó deltavidékének fejlesztése együtt halad a belső-kínai területek helyzetbe hozásával. A Jangce ugyanis elég nagy ahhoz, hogy akár óceánjárók is felhajózzanak rajta, így a keleti partvidék szupervárosa, Sanghaj mellett a folyóparti Nancsing és Csungcsing is kereskedelmi központtá válhat. Ez utóbbi 2600 kilométerre van a tengerparttól, de jól jelzi a központi kormányzat elkötelezettségét, hogy vasút és autópálya épül Sanghajtól a világ legnagyobb városáig a Jangce mentén, amelyeket jövőre terveznek átadni. Csungcsinget egyértelműen a jövő városának tervezik, a nagy nyugati cégek már mind megtelepedtek a környékbeli ipari parkokban, a termékeket pedig az ottani kikötőből könnyen át tudják majd szállítani a most épülő Jangsan-kikötőbe, amely Sanghaj mellett található.