Mikor lépte át az iráni hadsereg támadó szándékkal az országhatárokat?
– Először is hadd fejezzem ki örömömet, hogy lapjuknak interjút adhatok. Perzsiának hétezer éves történelmi – civilizációs és kulturális – múltja van. Irán határai az elmúlt évszázadokban sokszor változtak. Ha az újabb kori történelmet nézzük, az elmúlt két évszázadban Irán támadó jelleggel egyetlen ország határait sem lépte át.
– És önöket mikor támadták meg utoljára?
– Az iszlám forradalom 1979-es győzelme után 1980-ban hazánkat Szaddám Huszein baathista rezsimje támadta meg. A háború nyolc éven át tartott. Az agresszort nyugati országok és néhány arab ország is támogatta. Nyugat-európai országok vegyi fegyvereket is szállítottak Bagdadnak. Ennek hatására még ma is halnak meg irániak.
– Hányan estek áldozatul ennek az agressziónak?
– A halottakat és a súlyosan sebesülteket is számítva egymillióan. Több száz iráni falut is leromboltak. Az országnak nem volt olyan része, amelyet ne ért volna el a háború.
Kettős mérce
– Nem fél attól, hogy Izrael – amelynek nukleáris tölteteit több százra becsülik – megtámadja önöket?
– Izrael megszálló ország, amely folyamatosan fenyegeti a térség országait. Megalapítása óta bebizonyította, hogy a nemzetközi jogot és szabályokat nem tartja be. Folyamatosan támadta meg a szomszédos országokat. Ami pedig a megszállt Palesztinát illeti, éppen holnap (az interjú szeptember 17-én készült – a szerk.) lesz a ramadán utolsó napja. Harminc évvel ezelőtt a megboldogult Homeini ajatollah kinyilvánította, hogy ekkor legyen a Szent Kudsz (Szent Jeruzsálem – a szerk.) napja, amikor Iránban több mint tízmillió iráni és más országokból érkező muszlim a rabságban élő palesztinokkal való szolidaritásának ad hangot, és ítélik el a megszállót.
– Nem gondolja, hogy az említett atomfegyverek az önök létét fenyegetik? Nem félnek, hogy Iránt eltörlik a föld felszínéről?
– Ez a fenyegetés nemcsak Irán, de a térség és az egész világ békéje ellen irányul. 1979 óta az iráni kormány azt szeretné – és ezt nemzetközi fórumokon képviseli –, hogy a Közel-Keletet tisztítsák meg a nukleáris fegyverektől. A nyugati hatalmak azt hangoztatják, hogy ellenzik a tömegpusztító fegyvereket. De minden esetben a mi javaslatunkat lesöprik az asztalról. Mi ez? Kettős mérce?
– Szeptember 16-án Obama amerikai elnök úgy döntött, hogy nem építi meg Csehországban és Lengyelországban az önök nem létező hosszú hatótávolságú rakétái és nem létező atomtöltetei elleni védőpajzsot, miután átértékelte az iráni „fenyegetést”. Másfajta védelmet épít ki, de a közép- és rövid távú rakéták ellen. Bush és Obama ellentétes felfogása között „technikai” vagy gondolkodásbeli különbséget lát?
– Egyre több embernek válik nyilvánvalóvá, hogy Irán nem fenyeget senkit. Bush mindent katonai szempontból közelített meg, és az egész világot uralma alá akarta hajtani. A Bush-féle unilateralizmus korszaka után Obama a „változást” hangsúlyozza.
– Hogyan értékelte Obama kairói beszédét, amelyben elődje konfrontációs politikája után a kezét nyújtotta a muzulmán világnak?
– Bush politikája nemcsak az egész világon, de az Egyesült Államokban is ellenérzést váltott ki olyannyira, hogy népszerűtlensége rekordmélységet ért el. Obama megválasztását az egész világ ünnepelte. A változás ígéretét. Mi is üdvözöltük az új megközelítést. Kairói beszédét is pozitívnak értékeltük. Csakúgy mint a leszerelésre vonatkozó mondatait. Reméljük, hogy szavait a valóság nyelvére fordítja, és mindez meglátszik majd az amerikai külpolitikában.
– Október elsején Törökországban nem csupán Iránt, de az egész emberiség sorsát érintő tárgyalásokat tartanak Irán és a nagyhatalmak között. Ilyen tárgyalásokat 2008 júniusa óta nem tartottak, amikor Genfben ültek össze. De önök a nukleáris fegyverkezés dossziéját zártnak tekintik, holott főként a nyugati tárgyalópartnerek arról szeretnének leginkább tárgyalni. Ebben a pontban nem engednek?
– Az a tény, hogy a genfi tárgyalások nem folytatódnak, nem rajtunk múlt. Nem sokkal később tört ki a grúz–orosz háború, és az egész világ figyelmét az kötötte le. Ezt követően került sor az amerikai elnökválasztásra és Obama elnök hivatalba lépésére. Tárgyalópartnereink ezután azt mondták, hogy megvárják az iráni elnökválasztást. Tehát csak most folytatódhatnak ezek a tárgyalások. Azóta több körülmény megváltozott a nemzetközi színtéren. Mi átadtuk az átdolgozott, új iráni javaslatcsomagot tárgyalópartnereinknek, amelyről azt hisszük, hogy jó alapja lesz a megbeszéléseknek. Reméljük, hogy javaslataink elfogadása segíti helyreállítani a békét, biztonságot és a népek közötti testvériséget.
Folyamatos ellenőrzés
– Készen állnak a nukleáris kérdésről beszélni?
– Új csomagunkban beszélünk a nemzetközi közösségnek a biztonsággal kapcsolatos aggodalmáról is. Ami az atomenergia békés felhasználását illeti, az egész világnak a tiszta energia létrehozását kellene elősegítenie. Az egész nemzetközi közösségnek egyezségre kellene jutnia a leszerelés kérdésében is. A világ aggódik a tömegpusztító fegyverek terjedése miatt, függetlenül attól, hogy azok vegyi, biológiai vagy atomfegyverek. Erről tárgyalni kell. E fegyverek továbbterjedését meg kell akadályozni, a tömegpusztító fegyvereknek pedig minden területen megálljt kell parancsolni.
– Nem tartanak attól, hogy a nyugati hatalmak további szankciókat alkalmaznak önök ellen?
– Minden akciónak megvan a kockázata. Logikusan ennek nem szabadna megtörténnie. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs oka. Összeül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatótanácsa Bécsben. A kiadott jelentésükben már huszadszor írják le, hogy ellenőrizték az iráni nukleáris programot, és ennek eredményeként nem találtak semmi olyat, ami arra mutatna, hogy Irán eltérne a nukleáris energia békés felhasználásától. A NAÜ minden iráni nukleáris létesítményt folyamatosan ellenőriz. Az elmúlt hetekben a NAÜ még a berendezéseink modernizálásában is segítséget nyújtott. A nehézvízgyártó egységünket is meglátogatták. Az atomfegyverek terjedését gátló egyezmény (NPT) minden pontját betartottuk és minden követelményét teljesítettük. Ezt tesszük a jövőben is. De a megállapodás jogokat is ad nekünk. E jogokkal élni kívánunk. Annak viszont ellenállunk, ha egyes országok ebben meg akarnak bennünket akadályozni. E jogokról akkor sem fogunk lemondani, ha egyes országok újabb szankciókkal és embargóval akarnak büntetni.
Hatástalan szankciók?
– Az eddigi szankciók mennyi kárt okoztak?
– A győzedelmes iráni forradalom előtt nemzetközi kereskedelmünk hetven százalékát folytattuk nyugati országokkal. Jelenleg ez az arány lecsökkent harminc százalékra. Érti, ugye? Partnereinknek így csak egy része akar bennünket szankciókkal fenyegetni és büntetni. Azt is elmondhatom, hogy a jövőben még erősebb lépéseket teszünk nemzetközi kereskedelmünk ilyen irányú átalakításában.
– Ha Izrael vagy az Egyesült Államok megtámadja Iránt, nemcsak a régió lángolhat, de kitörhet a harmadik világháború. Mit fognak válaszolni egy ilyen támadásra?
– Minden olyan ország, amelyet megtámadnak, védekezik. Mi sem fogunk ölbe tett kézzel ülni. És nagyon nagyot fogunk visszaütni. Nagyobbat, mint amit mi szenvedünk el.
– Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtó spekulált arról, hogy a kalandosan eltűnt orosz teherhajó önöknek szállított védelmi rakétákat, amelyektől egyes országok annyira tartanak. Volt alapja a spekulációnak?
– Ezek az újságírók elfelejtettek a térképre nézni. Ugyanis Oroszországot és Iránt összeköti a Kaszpi-tenger. Miért kerülnék meg az oroszok a fél világot, ha hozzánk akarnának szállítani valamit ahelyett, hogy a jóval rövidebb és biztonságosabb utat választanák?
– Mi rossz van abban, ha Irán rakétákkal akarja megvédeni magát akkor, amikor minden ország ugyanezt teszi?
– Ez is a kettős mérce része, amelyet az egész világra kényszerítenek. Meg akarnak akadályozni egy országot abban, hogy védelmezze önmagát. És ebben azok a leghangosabbak, akik saját maguk tömegpusztító fegyvereket gyártanak, amelyekkel más országokat fenyegetnek. Bush politikájával elpusztítja Irakot és Afganisztánt. Még ma is tucatjával ölnek meg civileket mindkét országban, mindennap. Eközben amerikai katonák halnak meg és szereznek súlyos sebeket. Oly sok évi háborúzás után mi az eredmény?
– A pakisztáni Ahmed Rashid, az egyik legnevesebb Közép-Ázsia- szakértő legutóbbi könyvében azt írta, hogy Afganisztán problémája csak úgy oldható meg, ha összeülnek azok, akiknek a megoldásban érdekük van, beleértve természetesen Oroszországot és Iránt. Ha a nyugati hatalmak önöket szünet nélkül fenyegetik, hogyan gondolják, hogy önök az afganisztáni kérdés rendezésében partnereik lesznek?
Tálib átok
– Afganisztán Irán szomszédja. Afganisztán biztonsága a mi biztonságunk is. Az afganisztáni kérdés az egész régiót érinti. A háború elindításának pillanatában már mondtuk, hogy az amerikai politika helytelen és nem vezethet eredményre. Senki sem hallgatott ránk. Nyolc évvel később a nyugati országok azt mondják, amit mi mondtunk akkor. Az afganisztáni helyzet viszont jelentősen rosszabbodott. Most pedig azt javasoljuk, hogy korrigáljuk a rossznak bizonyult politikai megközelítéseket. A nemzetközi közösségnek le kellene vonnia a tanulságokat abból, ami történik, és azonnal véget kellene vetnie az öldöklésnek.
– Jól tudom, hogy önök következetesen a tálibok ellen voltak, és a háború elején az amerikaiakkal együtt az Északi Szövetséget támogatták?
– A tálib kormány ráerőszakolta magát Afganisztán népére. És ki támogatta a tálibokat az elején? (A nagykövet az amerikai és pakisztáni támogatásra céloz – a szerk.) A tálib kormány hatalomra kerülésének első napján a Mazari Sarifban működő főkonzulátusunk mind a tizenegy diplomatáját megölték. És akkor kik támogatták a tálibokat?
– Mi lehet annak az oka, hogy a nyugati kormányok annyira gyűlölik önöket?
– A második világháború után kialakult egy hierarchikus rendszer, egy világrend. Egyes országok hegemonikus uralkodórendszert terjesztettek ki az egész világra, amelyet akaratuknak megfelelően irányítottak. Ebben a rendszerben az igazságnak nincs helye, csak az erőnek. Az iszlám forradalom iráni győzelme után kijelentettük, hogy ez a rendszer nem az igazságot szolgálja. Kijelentettük azt is, hogy a világrendet a békére, igazságra, a népek jogai tiszteletben tartására, a nemzeti önrendelkezésre, az együttműködésre és az emberiességre kell alapítani. Ez ütközött egyes nagyhatalmak érdekeivel, amelyek az ilyen hangokat el akarják hallgattatni. Egyik alkalommal Szaddám Huszeint bujtották fel, hogy támadjon meg bennünket. A másik alkalommal a nemzetközi propagandagépezetet indítják be. Azt akarják, hogy a világ népei előtt Irán rossz színben tűnjön fel. Megint egy másik alkalommal azt akarják elhitetni a világ közvéleményével, hogy Irán atomfegyvereket gyárt, és az egész világot el akarja pusztítani.
Amerikai leckéztetés
– Miként reagálnak Iránban arra az amerikai kampányra, hogy önöket demokráciából leckéztessék, amikor 1953-ban éppen amerikai és brit közreműködéssel döntötték meg Mosszadegh miniszterelnök demokratikusan választott kormányát, és ültették vissza trónjára a kegyetlen diktatúrát létesítő sahot?
– Ez is annak a kettősmércerendszernek a része, amelyet a Nyugat kényszerített a világra. Mosszadegh miniszterelnök államosítani akarta az iráni olajmezőket, és le akarta csapni az Irán ásványi kincsei felé nyúló mohó kezeket. Ezért kellett őt államcsínnyel eltávolítani. Ma ugyanez a helyzet. Mi történik Palesztinában? A palesztinok a megszállás ellenére demokratikusan választottak maguknak vezetőket. Nyugati megfigyelők látták a választás tisztaságát. És mit tettek a győztesekkel? A cionista rendszer a parlamentben tartóztatta le a demokratikus kormány megválasztott tagjait. Most is börtönben ülnek. Letartóztatták a palesztin kormány képviselőjét is. Miközben terroristának bélyegezték a kormányt és kijelentették, hogy egy ilyen kabinettel nem tárgyalnak.
– Egy kép égett az emlékezetembe 1988 júniusából. Zöld ruhában, fehér kötényében egy hároméves kislány fekszik furnérkoporsóban. Mellette, egy másik koporsóban alig nagyobb fiútestvére „aludt” békésen. A szüleik is a többi, majdnem 300 utas mellett áldozatai voltak annak a „tévedésnek”, amelynek eredményeként az iráni Bandar Abbaszból Dubaiba tartó IR655-os Airbus gépet kirobbantották a kék égből. Vajon elítélték-e azokat, akik a szokásnak megfelelően, előre bejelentett utasszállító lelövésére parancsot adtak?
– Tudja, mi történt az amerikai tengerészgyalogság hadihajója, a USS Vincent parancsnokával? Hatalmas, zászlós pompával fogadták az Egyesült Államokban, „hőstette” elismeréséül.
– Nem egy nyugati ország ilyen esetben megtorol. Önök mit tettek?
– Vallásunk tanítása szerint amikor ilyen szörnyű bűnt követnek el, nincs jogunk ugyanilyen módon visszaütni. De az iráni népnek örök lecke maradt arra, hogy mire számíthat.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
