Kötelező olvasmány a Gulag

Kötelező olvasmány lett az orosz középiskolában Szolzsenyicin Gulag szigetvilág című, háromkötetes munkája. Milliók sírhelye lett a Gulag szigetvilág, azaz a bolsevik kényszermunkatábor és börtönrendszer, amely elválaszthatatlan lett attól a szovjet kommunista világbirodalomtól, amelyet Arthur Koestler, az egykori kommunista szimpatizánsból lett világhírű, antikommunista író a huszadik század legszörnyűbb rendszerének nevezett.

A tavaly augusztusban elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin, a kommunista világrendszernek a legnagyobb kárt okozó trilógia szerzője is éveken át raboskodott a Gulagon, majd a hruscsovi „olvadás” korszakában a témában Ivan Gyenyiszovics egy napja címen megjelent kisregénye egy csapásra nemzetközileg is ismertté tette, majd 1970-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A kommunista büntetőrendszer borzalmairól titokban írt Gulag szigetvilág abban az időben csak a nyugati országokban jelenhetett meg. Szolzsenyicint később, a brezsnyevi ideológiai megmerevedés korszakában azonban a KGB – amelynek Vlagyimir Putyin, Oroszország későbbi elnöke, jelenlegi miniszterelnöke is dolgozott – letartóztatta, repülőgépre ültették, és kiűzték a Szovjetunióból. Amerikában, a Vermont állambeli festői Cavendish városka mellett, egy erdei házban élt évtizedeket, majd Borisz Jelcin elnöksége idején, 1994-ben hazatért. A Nyugatban a szellemi kiüresedést látó Szolzsenyicin bírálta a gyengekezű, a nyugati érdekeknek engedő Jelcin elnököt, de az őt követő Putyin elnökben látta azt a nemzetéért dolgozó államférfit, aki Oroszországot erőssé és naggyá teszi, segítve a pravoszláv vallás és egyház reneszánszát.
A Gulag szigetvilág kötelezővé nyilvánítását a moszkvai oktatási minisztérium azzal indokolta, hogy az „a huszadik századi orosz történelemre vonatkozó létfontosságú történelmi és kulturális örökséget hordoz”. Natalja, Szolzsenyicin özvegye júliusban javasolta, hogy a Gulag szigetvilágot tegyék a tanterv részévé, de ne a teljes három kötetet.
Putyin elnök még 2000-ben látogatta meg a Moszkva melletti dácsájában Szolzsenyicint. Az egykori hírszerzőből lett mai miniszterelnöknek egyébként egyik kevéssé ismert oldalára világít rá a brit The Economist nevű brit lap fiatal főszerkesztőjének és washingtoni irodája szintén fiatal vezetőjének májusban, Isten visszatér címmel megjelent könyve, amelyben azt írják róla: „soha nem veszi le keresztelőjekor kapott keresztjét, és kremlbeli irodája mellett egy kis kápolnát rendezett be magának”.