Latin-amerikai KGST alakul?

A baloldali brazil államfő, Luiz Inácio „Lula” da Silva magabiztosan jelentette ki még a nyár elején: minden jel szerint országa lesz az első állam a térségben, amelyik kilábal a hitelválságból. Így is történt, Brazília hitelképessége napról napra nőtt, és szeptember közepén Lula a BBC brazil kiadásának adott interjúban bírálta a gazdag országokat, főleg a szerinte létjogosultságát elvesztő G8-at és a nemzetközi pénzintézeteket, „amelyek szabály nélküli tevékenységükkel előidézték a válságot”. Szavainak nagy nyomatékot adott az a tény, hogy a latin-amerikai országokban az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól eltérően nem mentek csődbe a bankok, mivel okultak a korábbi – és nem csak latin-amerikai – összeomlásokból, és állták-állják a hitelválság csapásait. Sőt, a világ többi részéhez képest 2008-ban a térség növekedést tudott felmutatni. Ezen a korántsem lebecsülendő eredményen kívül azonban nem sok derűlátásra ad okot Latin-Amerika helyzete. Kuba, a legnyugatibb kommunista berendezkedésű ország az egyetlen kivétel, amely, bár 47 éve elvileg mindenképpen kiesik a térség gazdasági vérkeringéséből, de „begyűrűzik” hozzá minden kedvezőtlen változás. Például a 2007 nyarán „hirtelen” kezdődött élelmiszerválság (a sziget külföldről kapja élelmiszer-szükségleteinek 80 százalékát) és három pusztító hurrikán után a tavaly nyári energiaválság is éreztette a hatását. Az újabb szigorú energiatakarékossági intézkedések következtében a traktorok helyett ma már ismét ökröket fogtak az eke elé a kubai mezőgazdaságban. Visszaesett a fontos bevételi forrásnak számító dohány és nikkel világpiaci ára, de megcsappant a másik fontos jövedelemforrás is, mert jelentősen csökkent a Kubába látogató turisták száma.
Mexikóban és Közép-Amerikában úgy hatott az Egyesült Államok hitel- és gazdasági válsága, hogy zuhant a külföldről hazautalt összegek mennyisége, ezzel párhuzamosan nőtt a válság miatt visszatérők száma, akik hazájukban rontják a munkanélküliségi mutatókat. Az ENSZ munkaügyi szervezetének képviselője, a brazil Leonardo Ferreira így foglalta össze a válság hatását: ha romlik a munkaerőpiac helyzete, terjed a szegénység, vele együtt erősödik a szociális nyomás is, amely a közbiztonság romlását idézi elő. Mexikóban a lakosság 15 éve a saját bőrén tapasztalja, mit jelent ez a folyamat, de Barack Obama nyáron Felipe Calderón elnök kérésére sem volt hajlandó változtatni a szabadkereskedelmi szerződésen (NAFTA). A hondurasi közjogi konfliktus nyomán felbomlott a szerződés közép-amerikai változata (CEFTA), és Nicaragua Dél-Amerika több államával – Venezuelával, Ecuadorral és Bolíviával – együtt mintha egy új KGST-t hozna létre a térségben. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank kiváltására a múlt hét végén hivatalosan is megnyitották a Banco del Surt. Az új pénzintézetet és a dél-amerikai integrációt a jelek szerint csapás fenyegeti: az IMF rést üthet rajta, ha Argentína viszszakényszerül hiteleinek „védelme” alá. Még egyben van a másik fontos szervezet, az Unasur, a dél-amerikai integráció gazdasági, politikai szervezete is, de súlyos megosztottság bénítja a kolumbiai–venezuelai támaszpontvita miatt.