Nulladik változat

A parlament a kormány indítványára a közvélemény tájékoztatása nélkül fogadta el az új polgári törvénykönyvet. Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára úgy látja: a törvényhozói szándék nem más, mint a család intézményének szisztematikus tönkretétele.

A házasságkötések száma a hetvenes évek közepétől erőteljesen, szinte töretlenül csökken. Igaz, az arányszámok csökkenése az 1954-es, az 1967-es és az 1975-ös csúcsokat nem számítva már az ötvenes évekre is jellemző volt. 1994-ig a fiatalok házasodási kedve az 1980-as évekhez viszonyítva csaknem 40 százalékkal esett vissza! Érdemes ideírni még néhány megdöbbentő adatot: 1990-ben 6,3, 1994-ben öt, évtizedünk második felében pedig alig több, mint három házasság jutott ezer lakosra. Az eddigi negatív csúcsot 1998-ban állítottuk fel: egy év alatt mindössze negyvenötezren álltak az anyakönyvvezető elé. A szociológiai felmérésekből ugyanakkor kiderül, hogy száz megkérdezett közül nyolcvan nem tartja elavult együttélési formának a házasságot. A lehetőséggel mégsem élnek, a szakemberek szerint elsősorban a felelősségvállalástól való félelem és a sok negatív példa miatt. (Pethő)

Kizárólag az új Ptk. családjogi része ellen van kifogása?
– A polgári törvénykönyv az egész társadalom életét szabályozó, összefüggő rendszer, amelynek nem lehet egy elemét gyökeresen megváltoztatni úgy, hogy az ne hatna ki a többi területre. Mondok egy példát: kiemelték a hűséget a házastársak kötelezettségei közül. A törvény korábban feltételezte, hogy a családban született gyermek a férj és a feleség közös gyermeke. Most azonban, hogy a házastársaknak már nem kell hűségesnek lenniük, az apaság vélelme elvileg megszűnt, és elképzelhető, hogy külön jogi eljárásra lesz szükség annak igazolására, hogy a férj és az apa ugyanaz a személy. Ez a névadás, az örökösödés, a lakáshasználat szempontjából is döntő. Továbbmegyek: korábban a bontóperek egyik jellemző oka volt a hűtlenség. Ám ezután, ha egy asszony azon az alapon ad be keresetet, hogy a férje másik nővel ápol viszonyt, a bíróságon a férj mondhatja: „Na és?” Az új törvény kihagyta a házasságkötés feltételei közül a harmincnapos gondolkodási időt is. Korábban ez az időszak három hónap is volt, majd egy hónapra csökkent, s most megszűnik, így azonnal meg lehet kötni a házasságot. Megjegyzem, a nyugat-európai országok kódexei ismerik a jegyesség jogintézményét; ez a majdani életközösségre való felkészülés időszaka. De a legnagyobb probléma, hogy a házasságot szinte egyenjogúvá tették a bejegyzett, akár azonos nemű élettársi kapcsolattal, kivéve a közös gyermekké fogadás, a névviselés és a reprodukciós eljárás jogát.
– De ha ezek a jogok nincsenek benne a törvényben, akkor nem túlzás egyenjogúsításról beszélni?
– Csak idő kérdése, és ezt is követelni fogják. Néhány más országban is hasonló volt a családjog liberalizációjának menetrendje: előbb a házasság szintjére emelik az élettársi viszonyt, majd ezt kiterjesztik az azonos neműekre. Ismét hangsúlyozom, ez számos más területre van hatással. Megeshet, hogy egyesek elválnak házastársuktól, majd élettársi kapcsolatra lépnek egy azonos neművel. Az új törvény értelmében, ha a korábbi házasságból születtek gyermekek, az új partner örökösödési és lakáshasználati jogot is kap. A gyerekek utcára kerülhetnek. Sőt ha valakinek meghal az azonos nemű élettársa, kérheti a korábbi házasságból származó gyermekek nála való elhelyezését, vagy tartásdíjat igényelhet. A bejegyzett azonos nemű élettárs gondnokká is kijelölhető, valamint özvegyi nyugdíjra lesz jogosult, s őt illeti a temetési segély és az utolsó havi nyugdíj is.
– Rendszerint külföldi példákra hivatkoznak, fejlett nyugati országokra, ahol mindez hasznosnak bizonyult…
– E példákról a tüzetesebb összehasonlítás során kiderül, hogy külföldön sem egészen úgy működnek, ahogy a hazai liberálisok szeretnék beállítani. Ez is olyan, mint az eutanázia kérdése: gyakran elhangzik, hogy némely államban jól működik a „kegyes halál” intézménye. Valójában viszont szigorú kritériumai vannak, az ügyészség vizsgálatot indít, s ha úgy találja, hogy valamelyik feltétel nem volt adott, emberölés miatt eljárás indul az orvos ellen.
– Van-e társadalmi bázisa a családellenes felfogásnak?
– Jogász vagyok, nem társadalomkutató, de úgy látom, hogy az évtizedek óta tartó agymosásnak vannak eredményei. Többen választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot, s ezekben kevesebb gyermek születik. A fogamzóképes korú nők harminc százaléka nem szül gyermeket, amit később rendszerint megbánnak. Ez mind a család elleni politikai, ideológiai, jogi hadjárat eredménye. Azonban jelenleg az alkotmány tizenötödik szakaszában védi a házasság és a család intézményét, s nem teszi lehetővé, hogy a házassággal és a családdal azonos súlyú jogi intézmények jöjjenek létre. Akik a törvényt meghozták, figyelmen kívül hagyták ezt, valamint az Alkotmánybíróság korábbi határozatát is, ami elképesztő cinizmusra vall.
– A család védelme szorosan összefügg erkölcsi, szexuáletikai kérdésekkel, azonban ezek ma képlékeny dolgoknak számítanak…
– Az etikát és a jogot nem lehet élesen különválasztani. A ne ölj vagy ne lopj parancsolata például egyszerre etikai és büntetőjogi kérdés. Amikor erkölcsi kérdések szélsőségesen viszonylagosakká válnak, megjelenik a káosz a törvénykezésben, és ez megdöbbentő következményekhez vezet. Nemrég egy liberális hangoztatta, hogy a pedofília kérdéskörét is másképp kellene kezelni. Az illető elmondta, hogy tizenhárom évesen meghitt viszonya volt egy felnőttel, és erről szép emlékeket őriz. Természetesen a jog egyelőre ezt nem teszi lehetővé, hiszen a gyereknek nincs önálló akaratképzése, és súlyos mentális sérüléseket szerezhet egy ilyen kapcsolatban.
– Ön szerint az lenne jó, ha változatlan maradna a régi polgári törvénykönyv?
– Ezt nem mondtam. Természetesen a polgári jog megújítására szükség van, ez azonban sok szakember elmélyült, összehangolt munkáját igényli, s évekig, akár évtizedekig tarthat. Nyolcéves munkával, több száz jogász közreműködésével 2006-ra készült el az úgynevezett „nulladik változat”. Most azonban szakemberek helyett néhány hozzá nem értő politikus vitte keresztül a változtatást, feltűnően nagy sietséggel, s a törvény tartalmáról nem tájékoztatták a közvéleményt.
– Megállítható-e ez a fajta jogpolitika?
– Már a kommunista érában kezdődött a házasság- és családrombolás, s most liberális ideológiai szólamokkal kísérve, gyorsítva folytatódik. A liberális felfogás szerint a szabadság a legfőbb érték, és úgy gondolják, hogy a család, a házasság ezzel ellentétes, mivel korlátoz. Valóban korlátoz, hiszen felelősséget, életre szóló elkötelezettséget jelent, s mint ilyet vállalják fel azok, akik családot alapítanak. Ugyanakkor a társadalom fennmaradása szempontjából a család életfontosságú, tehát védeni szükséges. Egyelőre a köztársasági elnök nem írta alá a törvényt, ezért az új Ptk. még nem érvényes. Meglátjuk, mi lesz.