A birodalom gyermekáldozatai

Az ausztrál nép nevében bocsánatot kért Kevin Rudd miniszterelnök azoktól a gyerekektől, akiket hatalmi döntéssel használtak fel a Brit Nemzetközösség munkaerő- és szociális problémáinak kezelésére a múlt század húszas éveitől egy emberöltőn keresztül. A megindító szavak azonban nem hozhatják vissza félmillió ember elveszített gyermekkorát, s egyben felvetik a britek felelősségét is.

2009. 11. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mikor megkérdezték az árvaházban, ki akar Ausztráliába utazni, ahol naponta 14 órát süt a nap, az elsők között tettem fel a kezem – mondta a Time magazin újságírójának Laurie Humphreys, egyike azon hétezer kisgyereknek, akik a ködös Nagy-Britanniából érkeztek a gyéren lakott és munkaerőre éhes déli kontinensre a II. világháború után. A terv egyértelmű volt, a britek fehér munkaerőt akartak letelepíteni Ausztráliában, ezért az árvaházak lakói ideális „emberanyagnak” számítottak. A szóban forgó Humphreys megtapasztalta az árvaház minden keménységét, és 14 évesen már dolgozott. Vele együtt egy fél évszázad alatt mintegy félmillióan járták végig ezt a kálváriát, s lettek mára depressziós, identitászavaros, lelki sérült emberek. Az elfeledett ausztrálok, ahogy ők magukat nevezik.
Kevin Rudd most másodszor állt a sziget lakosságának bizonyos rétege elé, hogy bocsánatot kérjen a múlt bűneiért. Tavaly a hasonlóan embertelen gyakorlat, a családjuktól elszakított őslakos gyerekek elleni vétkek miatt követte meg az „elveszett nemzedék” tagjait. A szintén felső utasításra létrehozott program keretében mintegy ötvenezer őslakos gyermeket vettek el családjuktól és adták állami vagy egyházi árvaházakba, illetve fehér családokhoz. A terv eredményeképp ugyanúgy lelki roncsokká váltak a természetes környezetükből, családjuktól, kultúrájukból kiszakított gyerekek, mint a másik program „produktumai”.
Az ausztrál kormányfő bocsánatkérései semmit sem tesznek ugyan jóvá az érintettek szerint, de nagyon sokat számítanak nekik. A valódi bűnös Nagy-Britannia azonban egyelőre hallgat, bár arra lehet számítani, hogy Gordon Brown miniszterelnök jövőre erőt vesz magán, és bocsánatot kér a múlt bűneinek egyike-másikáért. Például azokat a gyerekeket követi meg, akiket a korona a Fairbridge-alapítvány által kidolgozott ötlet mentén külföldre szállított, kezelendő az áldatlan szociális állapotokat, segítve a gyarmatok munkaerőpiacán.
A hétezer ausztrál bevándorló mellett mintegy 130 ezer gyerek jutott a ködös szigetekről Új-Zélandra, Kanadába, Dél-Afrikába és Dél-Rhodesiába (a mai Zimbabwéba). Maga az ötlet tipikusan birodalmi gondolkodásra vall. A Fairbridge-alapítvány elnöke, Kingsley Fairbridge maga is dél-afrikai születésű brit, aki későbbi hazájába, Dél-Rhodesiába azért hozott gyerekeket, hogy felnőve betelepítsék a domínium csak feketék lakta termőföldjeit. A brit kormány azonban csak akkor fog lépni, ha az általa jelenleg végzett vizsgálat bebizonyítja a törvénysértéseket.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.