A birodalom gyermekáldozatai

Az ausztrál nép nevében bocsánatot kért Kevin Rudd miniszterelnök azoktól a gyerekektől, akiket hatalmi döntéssel használtak fel a Brit Nemzetközösség munkaerő- és szociális problémáinak kezelésére a múlt század húszas éveitől egy emberöltőn keresztül. A megindító szavak azonban nem hozhatják vissza félmillió ember elveszített gyermekkorát, s egyben felvetik a britek felelősségét is.

Mikor megkérdezték az árvaházban, ki akar Ausztráliába utazni, ahol naponta 14 órát süt a nap, az elsők között tettem fel a kezem – mondta a Time magazin újságírójának Laurie Humphreys, egyike azon hétezer kisgyereknek, akik a ködös Nagy-Britanniából érkeztek a gyéren lakott és munkaerőre éhes déli kontinensre a II. világháború után. A terv egyértelmű volt, a britek fehér munkaerőt akartak letelepíteni Ausztráliában, ezért az árvaházak lakói ideális „emberanyagnak” számítottak. A szóban forgó Humphreys megtapasztalta az árvaház minden keménységét, és 14 évesen már dolgozott. Vele együtt egy fél évszázad alatt mintegy félmillióan járták végig ezt a kálváriát, s lettek mára depressziós, identitászavaros, lelki sérült emberek. Az elfeledett ausztrálok, ahogy ők magukat nevezik.
Kevin Rudd most másodszor állt a sziget lakosságának bizonyos rétege elé, hogy bocsánatot kérjen a múlt bűneiért. Tavaly a hasonlóan embertelen gyakorlat, a családjuktól elszakított őslakos gyerekek elleni vétkek miatt követte meg az „elveszett nemzedék” tagjait. A szintén felső utasításra létrehozott program keretében mintegy ötvenezer őslakos gyermeket vettek el családjuktól és adták állami vagy egyházi árvaházakba, illetve fehér családokhoz. A terv eredményeképp ugyanúgy lelki roncsokká váltak a természetes környezetükből, családjuktól, kultúrájukból kiszakított gyerekek, mint a másik program „produktumai”.
Az ausztrál kormányfő bocsánatkérései semmit sem tesznek ugyan jóvá az érintettek szerint, de nagyon sokat számítanak nekik. A valódi bűnös Nagy-Britannia azonban egyelőre hallgat, bár arra lehet számítani, hogy Gordon Brown miniszterelnök jövőre erőt vesz magán, és bocsánatot kér a múlt bűneinek egyike-másikáért. Például azokat a gyerekeket követi meg, akiket a korona a Fairbridge-alapítvány által kidolgozott ötlet mentén külföldre szállított, kezelendő az áldatlan szociális állapotokat, segítve a gyarmatok munkaerőpiacán.
A hétezer ausztrál bevándorló mellett mintegy 130 ezer gyerek jutott a ködös szigetekről Új-Zélandra, Kanadába, Dél-Afrikába és Dél-Rhodesiába (a mai Zimbabwéba). Maga az ötlet tipikusan birodalmi gondolkodásra vall. A Fairbridge-alapítvány elnöke, Kingsley Fairbridge maga is dél-afrikai születésű brit, aki későbbi hazájába, Dél-Rhodesiába azért hozott gyerekeket, hogy felnőve betelepítsék a domínium csak feketék lakta termőföldjeit. A brit kormány azonban csak akkor fog lépni, ha az általa jelenleg végzett vizsgálat bebizonyítja a törvénysértéseket.