Szinte valamennyi ágazat érdekvédői tiltakoznak a jövő évi költségvetési megszorítások ellen, a gyermekvédelmi szakemberek küzdelméről keveset hallani. Sokan nem is tudják, hogy éppen az állami gondoskodásban élő gyerekek az elvonások egyik legnagyobb vesztesei. Miért ilyen gyenge a szakemberek hangja?
– Valóban érzékenyen érinti a területet a gyermekek ellátására adott állami normatíva csökkentése. A szociális terület sosem arról volt híres, hogy hangosan kiabálunk, általában elfogadóbbak vagyunk a többieknél.
– Miért? A pénzre szükség lenne.
– Sajnos ilyen az attitűdünk, ami az érdekérvényesítés erejét illetően vélhetően nem a legjobb tulajdonság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy beletörődünk egy-egy csata elvesztésébe. Ha nem sikerül elérnünk valamit, attól még nem teszünk le róla, tovább küzdünk a gyerekekért. Ha most nem győzhetünk, akkor megpróbáljuk jövőre.
– Úgy tűnik, beletörődtek a megszorításokba, pedig a normatívacsökkentés gyermekenként 60–100 ezer forint elvonást jelent.
– A fenntartóink nyilván a végsőkig küzdenek azért, hogy a lehető legkisebb veszteséggel zárjanak, de őszintén megmondom, nem sok esélyt látok arra, hogy számottevően csökkenjenek az elvonások.
– A kormány az elvonások egy részét úgy kompenzálná, hogy elkölthetővé tenné a családi pótlék felét. Ez azonban azt jelentené, hogy felélnék a gyerekek vagyonát.
– A gyerekek családi pótlékát eddig valóban bankbetétben gyűjtögettük, hogy legyen pénzük az életkezdéshez. De tudni kell, hogy ha a fiatalok ingatlanvásárláshoz, vagy -felújításához vissza nem térítendő támogatást vettek fel, annak összegéből levonták a gyerek által felvett családi pótlékot, és annyival kevesebbet fizettek ki neki. Ez tehát azt jelenti, hogy csak azok a fiatalok járnak roszszul a családi pótlék 50 százalékának gyermekvédelemben történő felhasználásával, akik később nem próbálnak meg lakáshoz jutni. A többiek az otthonteremtési támogatás formájában megkapják ezt az összeget.
– Az otthonokat kihúzná a bajból a gyerekek pénze?
– Sajnos egyre több vidéki kolléga jelezte, hogy a fenntartó megyei önkormányzatok azt tervezik: a pótlékból befolyó összeggel csökkentik az otthonok önkormányzati támogatását, így szó sincs arról, hogy a kormányzati elvonást ez a pénz kompenzálni fogja.
– Idén 980 ezer forintot kaptak az államtól egy speciális ellátást igénylő gyerek nevelésére, és 870 ezret a többiekre. Előbbi normatíva közel 100 ezer, utóbbi 68 ezer forinttal csökken. Ez mire lesz elég?
– A hagyományos nevelőszülői ellátás költségeit nagyjából fedezi a normatíva. A normál gyermekotthoni ellátás 1,7–1,9 millióba kerül, vagyis a jövő évi állami támogatásnak több mint kétszeresébe. A speciális ellátás, attól függően, hogy például kisgyermekekről vagy sérült fiatalokról van-e szó, két-három millióba kerül fejenként, vagyis a kiadások a normatíva háromszorosát is meghaladhatják.
– A pluszt az önkormányzatoknak kellene pótolniuk, ám a legtöbbjük pénzügyi gondokkal küzd. Mi történik, ha képtelenek odaadni a gyerekek ellátásához szükséges pénzt?
– Sajnos erre egyre több a példa. A bajban lévő önkormányzatok a nevelőszülői ellátást próbálják bővíteni, mert ez az az ellátási forma, amit nagyjából fedez a normatíva. Ez azonban nem minden gyerek esetében jó megoldás.
– Miért nem?
– A gyerekek fele 12 éves kora után kerül be a rendszerbe. Ha ők nevelőszülőhöz kerülnek, az senkinek sem jó: egy családi traumát átélt kamasz idegenkedik a legjobb szándékú nevelőszülőtől is, és sokszor pokollá teszi új családja életét. A súlyos pszichés problémákkal küzdő fiataloknak ráadásul szakemberek által nyújtott, speciális ellátásra van szükségük a talpra álláshoz, amit csak gyermekotthonban kapnak meg. Sajnos van olyan megye, ahol az ellátottak 85 százaléka nevelőszülőnél van, vagyis olyanok is tömegesen kerülnek családokhoz, akiknek ez nem tesz jót. Az önkormányzatok pénzügyi helyzete felülírja a gyerekek érdekeit.
– A nevelőszülői hálózat takarékosságból történő bővítése nem vezet gyermekotthonok bezárásához?
– Természetesen vezetett. Már nem nagyon van mit bezárni, ez a folyamat lezajlott 1997 és 2006 között. Most már olyan kevés a gyermekotthon, hogy az ország egyes területein férőhelyhiánnyal küzdenek. A válság miatt idén több gyerek került be az ellátásba, és bizony megtörtént, hogy – a gyerekek alapjogait megsértve – szétszakítottak testvéreket azért, mert a megyében egyetlen olyan intézmény sem volt, ahol elfért volna öt gyerek.
– Több az állami gondozott gyerek, mint korábban?
– A fenntartók – vélhetőleg pénzügyi szempontok miatt – azonnal bezártak egy otthont, ha egy évben nem volt szükség valamennyi férőhelyre. Csakhogy érthetetlen módon nem számoltak azzal, hogy nem minden évben ugyanannyi gyerek áramlik be a rendszerbe. Amikor rosszabbak a gazdasági körülmények, általában megugrik a gondozásba vett gyerekek száma. Év végén általában – néhány megyét leszámítva – mindig hasonló a gyereklétszám. Évközben azonban lehetnek eltérések. Idén tavasszal például 1200 gyerek áramlott a rendszerbe, míg az előző évben csak feleannyi. Őket is gond nélkül el lehetett volna látni, ha a korábbi években nem zárják be nyakra-főre az otthonokat. Minden erőnkkel azért küzdünk, hogy elérjük: a gyermekvédelemben is kötelező legyen rendelkezésre álló helyeket fenntartani. Meggyőződésünk szerint nem az utolsó év adatait kellene nézni a szükséges gyermekotthoni férőhelyek megállapításánál, hanem az elmúlt tíz év átlagát, és ennél 15 százalékkal kellene több helyet fenntartani. A jelenlegi számítási mód pont olyan ostoba, mint a vasúti szárnyvonalak esetében: megszüntetnek útvonalakat csak azért, mert átlagosan kevesen veszik igénybe a szolgáltatást, de azt nem vizsgálják, hogy hétvégenként tele vannak a vagonok, mert a diákok akkor utaznak haza.
– Csakhogy így drágább lenne a rendszer, hiszen bizonyos időszakokban üres férőhelyeket kellene finanszírozni.
– Ezek fenntartása olcsóbb lenne, az üres helyeken csak rezsiköltségeket kellene állni, a gyerek ellátását nem. Egyelőre azonban nem jutottunk dűlőre a fenntartókkal
– Ha az állam nem ad többet, ki segíthet?
– Közös a társadalmi felelősség abban, hogy ide jutottunk. A gyerekvédelemben nagyon alacsony a civil szolgáltatók és az egyházi fenntartók aránya. Remélem, hogy a tarthatatlan állapotokat felismerve az egyház nagyobb szerepet vállal majd a szférában.
– Szakemberek szerint igazságtalanságokat szül az állami gondozottak ellátásában az önkormányzatok vagyoni különbsége. A nevelésre fordított összeg nagy részét nekik kell állniuk, de a szegényebb települések sokszor harmadannyi pénzt tudnak költeni a gyerekekre, mint a gazdagabbak.
– Tény, hogy az önkormányzati támogatás mértékétől függően nagyon nagy a különbség a gyerekek ellátásának minősége között. Van olyan lakásotthon, ahol mindössze 350 forint jut egy gyerek étkezésére, de olyan is akad, ahol 900 forintot költenek ugyanerre. A szegényebb településeken természetesen kevesebb jut ruházkodásra, játékokra is. Az állami gondozott gyerekeket tömörítő Gyermekparlamenttel hosszú ideje azt próbáljuk elérni, hogy szülessen szabályozás arról: a rezsi- és a bérköltségeken kívül mennyi pénzt kell költeni egy gyerekre. Jó lenne, ha a törvényben szabályoznák ezt a kérdést, ám a jogalkotó szerint ez sértené az önkormányzati autonómiát. Mi beérnénk egy írásbeli megállapodással, amelyben a fenntartók ígéretet tesznek arra, hogy minden gyerekre ugyanannyit költenek. Ez eddig egyedül a fővárosban valósult meg, ahol kerületektől függetlenül minden gyerekre ugyanannyi jut. Mi azt szeretnénk, ha ugyanolyan ellátást kapna a tiszavasvári otthonban élő gyerek és a budai is. Ez nem jelentene feltétlenül nagyon magas összeget, hiszen a sok pénzt sem mindig jól használják fel. Láttam már olyan lakásotthont, ahol rézkilincsek voltak, kerámialapos tűzhely, plazmatévé és mosogatógép. A gyerek így olyan életszínvonalat szokik meg, amit az otthonból kikerülve képtelen lesz biztosítani magának, és ez frusztrálttá teszi.
– Az utógondozói ellátásban élő fiatalok vannak a legnagyobb veszélyben. A kormány 24-ről 21 éves korra szállítja le az ellátás igénybevételének korhatárát az iskolába nem járó fiatalok esetében.
– Ez a drasztikus lépés elfogadhatatlan a szakma számára. Valóban vannak olyan fiatalok, akiknél nem feltétlenül indokolt az utógondozói ellátás, mert nem hajlandók dolgozni és irritálják a környezetüket. Meszszemenőkig nem értek egyet azonban azzal, hogy ajtót mutassunk egy fiatalnak, aki szakmát szerzett, dolgozik, de keresete egyelőre annyira kevés, hogy képtelen önállóan megélni belőle. Az ilyen esetekben meg kell várni, amíg a fiatal állandó állást, viszonylag jól fizető munkát talál. Lehet, hogy ez csak hetek, hónapok kérdése, ha azonban idő előtt utcára tesszük, kicsúszhat a lába alól a talaj. Vannak olyanok is, akik korábban súlyos viselkedészavarokkal küzdöttek, esetleg valamilyen kábítószert használtak. A szerekről frissen lejött fiataloknak még évekig szakellátásra van szükségük. Ha őket egyik pillanatról a másikra utcára teszik, szinte bizonyos, hogy újra szenvedélybetegek lesznek.
– Hogyan próbálják megakadályozni, hogy ez bekövetkezzen?
– Három gyermekvédelmi szakember kidolgozott egy javaslatot, amelyben különböző szempontok szerint differenciálja, ki legyen jogosult 21 éves kor felett ellátásra, és ki ne. A javaslatot eljuttattuk a szociális tárcához.
– Kaptak már választ a kezdeményezésükre?
– A tárca szakmai főosztályvezetője támogatja az elképzelést, de ez még sajnos nem jelent egyértelmű sikert. A kormány elsősorban pénzügyi szempontok alapján mérlegel, és ha több fiatal marad az ellátásban, az többe is kerül.
– Ha a kormány nem fogadja el a kezdeményezésüket, és az állam minden 21. évét betöltött fiatalról leveszi a kezét, akkor óhatatlanul nőni fog a hajléktalan fiatalok száma.
– Lesznek olyanok, akik egyedül megállják a helyüket, de a problémás fiatalok egy része az utcára kerülhet.
– Egy szakember azt mondta nekem, hogy a legtöbb fiatalnak azért van szüksége az utógondozói évekre, mert itt tanulják meg az önálló élethez szükséges ismereteket. Ilyen a pénz beosztása, a főzés, a mosás, a vasalás.
– Amióta kis létszámú lakóotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkednek a gyerekek, ezeket megtanítják nekik. De a gyerekek 90 százaléka nem születésekor kerül állami gondozásba, 50 százalékuk pedig csak 12 éves kora után kerül ki a családjából. Tény, hogy egy 15 évesen a rendszerbe bekerült, három osztályt elvégzett, rendkívül rossz családi környezetből jövő gyerek szocializációját lehetetlen befejezni 18 éves korára.
– A veszélyeztetett gyerekek életkörülményeit és a nevelőszülői hálózatot ellenőrző szakszolgálatok támogatása is csökken.
– Ez különösen az elöregedett országrészekben jelenthet gondot. A kevesebb pénz következménye az lehet, hogy a nevelőszülői, gyámügyi tanácsadók nem tudják annyiszor meglátogatni a családokat, ahányszor kellene, mert nem lesz pénz útiköltségre, ráadásul túlterheltebbé is válnak a szakemberek, ami a munkájukra is kihatással lehet.
– A kevesebb ellenőrzés és a túlterheltség miatti csökkent figyelem súlyos veszélyt jelent a gyerekekre is.
– Sajnos ez így van, de örök optimistaként remélem: ha szűkös is az önkormányzatok kerete, a kevés pénzt a lehető legjobban osztják el. Inkább maradjon még néhány évig az úttesten a régi aszfalt, de ne a gyerekeken spóroljanak.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
