Az argentinok újra utcára vonultak

Megbénult Buenos Aires közlekedése két napja, mert leálltak a béremelést követelő metrósok, és egy napra bedugult a főváros. És ha nem tüntetnek, akkor vagy a tanárok, orvosok sztrájkolnak, vagy a kivitelre kirótt adóemelés ellen tiltakoznak a gazdák.

Békét akar az egyház. Az argentin katolikus egyházat annyira nyugtalanítja az országban kialakult helyzet, hogy közleményben fordult a kormányhoz. Jorge Bergoglio bíboros arra szólított fel, hogy dolgozzák ki az ellenzékkel való megbékélést elősegítő kormányprogramot. (S. T.)

A helyzet folyamatosan romlik azóta, hogy június 28-án Cristina Fernández de Kirchner elnök vereséggel felérő győzelmet aratott a részleges parlamenti választásokon. Mivel elvesztette abszolút többségét, ezért az új parlamenti felállás decemberi életbelépése előtt akart elfogadtatni fontos törvényeket: eddig nagy nehezen keresztülvitte az új médiatörvényt meg a költségvetést. Nem sok jót ígér az a tény, hogy az elnök aszszony még két törvényt napirendre akar tűzni december előtt: a szakszervezeti és a politikai reformot. Bár a Kirchner-párti grémiumok huszadikán az államfő mellett tüntetnek majd, gyanakodva fogadták a tervezett új szakszervezeti modell hírét, ezért üzentek neki és kormányának, nagyon nincs ínyükre ez a változás és a sietség. A megmozdulások csak erősödni fognak, mert tisztújításra készül a legtöbb szakszervezet.
Cristina, az előző elnök, Néstor Kirchner felesége 2007-es megválasztása óta nehéz helyzetben van. 2003-tól felpörgött ugyan a gazdaság, de a 2007 második felében kezdődő élelmiszerválság miatt nem tudta kihasználni az ország kiváló mezőgazdasági adottságait, hogy talpra álljon az ország a 2001-es pénzügyi összeomlás okozta sokk után. A tavaly márciusban kezdődött és fél évig tartó gazdatiltakozás miatt ugyanis élni sem tudott helyzeti előnyével, hogy le tudjon faragni tetemes külső államadósságából: a termőföldek kétharmada már a külföldi tulajdonosok, főleg multinacionális cégek kezébe került, sőt „ráépültek” az egyre fogyatkozó kis- és középgazdák tiltakozásaira. A tavaly óta tartó hitelválság sem használt az utolsó diktatúra (1976–1983) óta adósságokban úszó országnak. Bár néhány hete hivatalosan is megalakult az IMF és a Világbank szerepét felváltó Banco del Sur hét dél-amerikai állam részvételével, de nem tud működni, mert a tagállamok is a válság végét várják. Eközben az IMF tovább szorongatja a hitelszűkében szenvedő dél-amerikai országot: a soron következő hitelek visszafizetésének átütemezéséért cserébe az úgynevezett párizsi klub ahhoz a feltételhez kötötte engedményét, hogy újra a három éve kifizetett valutaalap segítségét kéri.