Balázs: Benes kizárva

Miután Brnóban Pavel Rychetsky, a cseh alkotmánybíróság elnöke bejelentette, hogy a testület november 3-án folytatja annak mérlegelését, vajon a lisszaboni szerződés megfelel-e a Cseh Köztársaság alkotmányának, az Európai Unió tagországainak ma Brüsszelbe érkező és holnapig tárgyaló, eddig is tűkön ülő vezetői a legnagyobb tanácstalanságban kezdhetik el munkájukat.

Továbbra is a jobboldali konzervatív Václav Klaus cseh államelnök aláírására vár a lisszaboni szerződés, amelyet a magyar törvényhozás szinte olvasás nélkül elsőként hagyott jóvá, és azt követően már minden egyes tagországban aláírták. Klaus korábban kijelentette: az alkotmánybírósági zöld lámpa után azzal a feltétellel írja alá a szerződést, ha Nagy-Britanniához és Lengyelországhoz hasonlóan hazáját mentesítik a szerződés emberi jogi chartája alól.
Klaus attól tart, hogy a Csehszlovákiából egykor a Nemzeti Szocialista Munkáspárt (NSDAP) által irányított Németországgal való együttműködés miatt az 1946-ban hozott Benes-dekrétumok révén kollektív bűnösnek kikiáltott, hazájukból elűzött és vagyonuktól megfosztott szudétanémetek a lisszaboni szerződés emberjogi chartájára hivatkozással visszakövetelik vagyonukat, vagy kártérítési eljárásokat indítanak. Az unió svéd elnöksége azzal az ötlettel kínált kiutat, hogy Csehországot is beiktatnák a két, mentességet élvező ország közé. Brüsszelben ugyanakkor szintén találgatás tárgya, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök követi-e Klaus példáját, és ő is garanciát kér-e a magyarok és németek kártérítési perei alól.
Miután Balázs Péter külügyminiszter néhány napja még a BBC-ben arról beszélt, hogy Pozsonynak is jogi és erkölcsi biztosítékokat lehetne adni az uniós reformszerződéssel kapcsolatban általuk felvetett problémákra, a tegnap Luxemburgban eredménytelenül véget ért kétnapos uniós külügyminiszteri csúcson már élesen elutasította, hogy a Benes-dekrétumokra való hivatkozást bármilyen formában is elfogadja az unió. A külügyminisztereknek nemcsak a lisszaboni szerződés ügyében nem sikerült megegyezésre jutniuk, de az éghajlatváltozás elleni küzdelem pénzügyi terheinek kérdésében sem jutottak egyetértésre.
A zsákutcából való gyors kiút megtalálását még az is késlelteti, hogy a dekrétumokkal érintett két másik fővárosnak, Berlinnek és Bécsnek is várhatóan beleszólása lesz az ügybe. Hogy ez miként történik meg a ratifikációs folyamat – senki által nem kívánt – újraindítása nélkül, azt senki nem tudja még.