Benes Balázs

A javíthatatlanul reménykedők és gyógyíthatatlanul naivak őszintén örültek annak, amikor Balázs Péter azzal váltotta le a Külügyminisztérium élén elődjét, a teljesítmény tekintetében még pejoratív jelzőkkel is csak nehezen érzékeltethető Göncz Kingát, hogy politikáját immár a „mélyen nemzeti érdekek” képviselete vezérli. A kezdetek amúgy biztatók is voltak: a bolíviai–magyar konfliktusban nem csak jól járt el, de érzékeltette is, hogy a korábbi Bem rakparti, érdektelenséggel kevert tehetetlenség nem az ő asztala. A folytatás már messze nem váltotta be nemcsak a vérmesebb, de a haloványabb várakozásokat sem: a szlovákiai államnyelvtörvényre és az államelnök kitiltására adott lépései eredménytelenek voltak. Ez egyúttal viszszatérést jelentett a gönczi vonalhoz, de még mindig nem volt benne az MSZP hivatalos jogelődpártja és mai alakzata által képviselt, a világon valóban egyedülálló megalázkodásnak, sőt önostorozásnak.
A neoliberálissá vedlett egykori kommunistáknál (vagy, ahogyan saját magukat nevezték és nevezik, szocialistáknál) dogma ugyanis, hogy a megalázkodás és a mások érdekének a szolgálata a trendi. Aminek vannak sarokpontjai. Mint amikor az egykori kommunista titkosszolgálati ügynök, Medgyessy Péter volt miniszterelnök pekingi útja sikerét azzal érzékeltette, hogy kínai útépítőket hívott meg a magyar autópályák építésére. Nehéz feladat, de próbáljuk elképzelni: a kanadai miniszterelnök azzal az örömhírrel tér haza moszkvai látogatásáról, hogy fáradságos lobbizása eredményeként oroszok fúrnak majd energiahordozók után kutatva a Yukon térségében.
Balázs Péter most ehhez a hagyományhoz tért vissza. Beszállt segíteni Fico szlovák miniszterelnöknek és az Európai Uniónak. Brüsszel bajban volt és bajban van a lisszaboni szerződéssel: eddig Václav Klaus tartóztatta fel a ratifikáció célegyenesében azzal, hogy garanciát kér, nehogy az egykori Csehszlovákiából a Benes-dekrétumok alapján elűzött és kisemmizett németek kártérítést követeljenek. S ha Prágának sikerül, akkor Szlovákia kormányfője is garanciát kér majd ugyanezen ügyben, a magyarok és németek kártérítési igényétől tartva. Balázs pedig a BBC világszolgálatának egy tévéműsorában megnyugtatta a hallgatókat: „van mód arra, hogy megadják Prágának és Pozsonynak a jogi és erkölcsi biztosítékokat az uniós reformszerződéssel kapcsolatban általuk felvetett problémákra”. Magyarország tehát ismét megvédi a Nyugatot. De míg korábban egyúttal saját magát is megvédte – például a törökök ellen –, most koncnak dobja oda saját érdekeit anélkül, hogy bármit kérne cserébe. Ez az igazi, egyenes vonalú, Rákosi– Kádár–Göncz–Balázs-nemzetpolitika.
A svédek tegnap mentőkötelet dobtak Klausnak: javaslatuk szerint a szintén saját, nemzeti érdekeiket védő lengyelekhez és britekhez hasonlóan a csehek is mentességet kaphatnának a szerződés részét képező emberi jogi charta hatálya alól.
Győri Enikő magyar néppárti európai parlamenti képviselő október 21-én Strasbourgban előre óvta az uniót, hogy mentesítést adjon a charta alól. Mint mondta, a 143 Benes-dekrétum közül tizenhárom ma is érvényes dokumentum tartja fenn az európai jogrenddel ellentétes kollektív bűnösség elvét. Hozzátette: „minden jóérzésű ember és demokrata számára elfogadhatatlan”, ha az unió e téren enged.
Balázs Péter most minden ellenszolgáltatás nélkül az elfogadhatatlan mellett lobbizik, immár Fico érdekében, a magyarok ellen. Az EU pedig, mint egyre inkább szokása, örömmel fogadja el majd Fico esetében is azt, ami jóérzésű embereknek és demokratáknak elfogadhatatlan.