Amióta – akkor még váratlanul – Huszár Erika negyedik, Knoch Viktor pedig ötödik lett 1500 méteren a 2006-os téli olimpián, rövid pályás gyorskorcsolyázóinkon rajta kell tartanunk a szemünket. A válogatott januárban, a történetesen ugyancsak Torinóban rendezett Eb-n nyolc érmet szerzett, a női váltó Európa-bajnok lett, és Vancouverre is a pontszerzést irányozta elő. Ehhez persze először megint meg kell szerezni a kvótákat, főképpen váltóban, mert az olimpián csak nyolc staféta indulhat, így ez kínálja a legjobb esélyt. S a tartalékkal együtt öt versenyzőt lehet nevezni. A már megrendezett montreali, valamint a csütörtöktől vasárnapig az egyesült államokbeli Marquette-ben zajló Világkupa összesített eredményeiben váltóban az első nyolc, az 500 és 1000 méteres távokon a legjobb 32, 1500-on legjobb 36 között kell végezni a kvótákért. Nos, Montrealban a női váltónk a 7., a férfi sajnos csak a 11. helyen zárt, egyéniben Huszár Erika 500-on 7., 1000-en 14., Heidum Bernadett 1500-on 17., 1000-en 18., Darázs Rózsa 500-on 32., 1000-en 31., Knoch Viktor 1000-en 20., Darázs Péter 1500-on 34. lett. Lényeges, hogy a nemzetközi szövetség a kvótákat az országoknak adja, és a két Világkupán sem az egyes versenyzők eredményeit nézi, hanem esetünkben azt, hogy mi a legjobb, a második legjobb és a harmadik magyar helyezés (HUN1, HUN2, HUN3). A torinói 110 fős mezőny létszámát Vancouverre 120-re emelték, és távonként egy nemzetet hárman is képviselhetnek.
Válogatottunkból a legjobb pozícióban az 500-as hetedik helyével Huszár Erika van, aki megkeresésünkre közép-európai idő szerint tegnap hajnalban e-mailben írt rövid helyzetelemzést:
„A montreali Világkupa hozott hideget, meleget a számukra. Értünk el jó eredményeket, amelyek megnyugtattak bennünket, ám nem minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Keszler Andi bokasérülése nagyon rosszul jött, így a váltóba az eredetileg tartalék Lajtos Szandrának kellett beugrania, ami eléggé váratlanul érte, de szépen helyt állt. Természetesen örülünk a kvalifikáció szempontjából eddig megszerzett fontos helyezéseknek, azonban tudjuk, hogy még erősítenünk kell. A fiúk eredményei egyelőre nem tükrözik azt, amire valójában képesek, de mindenki azon van, hogy a második Világkupán maximálisat nyújtson. Már Marquette-ben vagyunk, a mai edzésen azonban csak hárman tudtunk jégre lépni, mert a csapat többi tagjának a csomagja Detroitban dekkol. Amúgy a többi nemzet is így járt. Holnapra remélhetőleg minden meglesz, csütörtöktől pedig újra verseny, és ígérjük, ismét nagyon hajtunk majd!”
Boda Csaba szakágvezető Montrealból Budapestre vette az útját, és őt már itthon értük el:
– Hogy látja, mit ígérnek a montreali eredmények?
– Mivel a legjobb is betlizhet, és két verseny alapján osztják a kvótákat, nehéz jósolni. Ha csak kicsivel jobban szerepeltünk volna, akkor most sokkal kényelmesebb helyzetben lennénk, ám amit eltervezünk, annak még mindig megvan a realitása. Jelesül annak, hogy mind a két váltónk, azaz tíz versenyzőnk szerezzen kvótát. Amennyiben sikerrel járnánk, az hatalmas előrelépés lenne Torinóhoz képest, hiszen ott csak négy versenyzőt indíthattunk.
– Szóval, a férfiváltónk sem szállt el a tizenegyedik helyével?
– Egyáltalán nem. A mezőny meglehetősen kiegyenlített, és a mutatott teljesítmények alapján a mi váltónk semmivel sem gyengébb, mint a Montrealban hetedik vagy nyolcadik helyen végzettek. A második Világkupán teljesen más végeredmény is kialakulhat. Mi is simán lehetünk hetedikek, szóval, semmi nincs lefutva.
– Tény, az Európa-bajnok női váltónk sem mehet biztosra a hetedik helyével. Van esély rá, hogy Keszler Andrea felépüljön a hét végére?
– Ha minden igaz, ma már teljes értékű edzésmunkát végez, és a hét végén versenyezhet. Rá egyébként nemcsak a váltóban, hanem ötszáz méteren is szükség lenne.
– Ezen a távon azért jól állunk Huszár Erika hetedik helyével. Most elég lenne egy ötvenedik hely is, és akkor egy kvóta már biztos.
– Ez igaz, de ne felejtse el, hogy akit az első körben kizárnak, az még az ötvenben sincs benne.
– A tét nagysága miatt Montrealban sok volt a vita a kizárások miatt?
– Egyáltalán nem, mert egyrészt abszolút korrekt volt a bíráskodás, másrészt a versenybíró döntése megfellebbezhetetlen. Így aztán senki sem ellensége önmagának, hogy elkezdjen hőbörögni. Mi sem tettük, amikor ezer méteren Darázs Petit kizárták. Így is lehetett ítélni, még ha mi másként is láttuk.
origo.hu
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban
