Géza fejedelem vérszomjas volt?- Szent István apja kezdte az államalapítást

Géza fejedelem volt az, aki térítő papokat hívott az országba és a nyugati kereszténység felvétele mellett döntött. Géza ezzel a fennmaradás útjára terelte a magyarságot, fia, Szent István pedig ezekre az alapokra tudta felépíteni a keresztény magyar államot.

Géza fejedelem térítőpapokkal

Géza édesanyja besenyő vagy kabar származású volt. Géza az erdélyi Gyula leányát, Saroltot vette feleségül, aki gyönyörűséges, erős akaratú nő volt. 

Géza fejedelem térítő papokkal.

Géza térítő papokat kért I. Ottótól

Szent István fiukon kívül biztos, hogy négy leánygyermekük is született (egyikük Aba Sámuel, másikuk Orseoló Ottó velencei dózse felesége lett.) Miután Gézát fejedelemmé választották, rögtön munkához látott: követeket menesztett I. Ottóhoz Quedlingburgba, hogy küldjön térítő papokat Magyarországra. Ottó ezt meg is tette, német papok és lovagok érkeztek hazánkba. 

Géza jó példával járt elöl, ő maga is megtért. 

 Gézát és testvérét is Sankt Gallen-i Brunó keresztelte meg. 

Géza hasonló volt a frank Klodvighoz

Géza olyan volt a magyaroknak, mint Klodvig fejedelem a frankoknak: ott ő volt az, aki megtérítette a pogány törzseket és törzsszövetséggé kovácsolta őket.

Géza felismerte, hogy a magyarságnak csak akkor van jövője a Kárpát-medencében, ha keresztény állammá válik. 

A kalandozások kudarca, a 955-ös augsburgi vereség után ez volt a legjobb és leginkább előremutató döntés, mert bebizonyosodott, hogy a zsákmányoló, kalandozó életmódot már nem lehet tovább folytatni.

Fiának, Szent Istvánnak a nagyobbik legendájában is az olvasható, hogy a szíve mélyén Géza megmaradt pogánynak, csak színleg, szükségszerűségből tért meg.

Volt akkor egy Géza nevű fejedelem, aki ámbár belesüppedt a pogány életmódba, mégis a lelki kegyelem fényének közeledtére figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, amelyet korábban sohasem kedvelt; felhatalmazta a papokat és a szerzeteseket, hogy elébe járuljanak, szíves örömest hallgatta meg őket, kedvet lelvén abban, hogy az igaz hitnek keble kertjébe vetett magja kicsírázik. […] háza népével együtt hitt és megkeresztelkedett, megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alattvalóját a keresztény hit szolgálatába állítja. 

Gézát 500 magyar előkelővel együtt Szent Gallen-i Brunó püspök keresztelte meg. Bruno térítői ünnepélyes menetben, imádkozva és énekelve, a keresztet és Krisztus képét maguk előtt hordozva érkeztek a magyarokhoz, mondanivalójukat pedig tolmács közvetítette. Miután Brunó hazatért, megírták a magyarok 926-os kalandozásának történetét, a Sankt Gallen-i kalandot.

Géza hirtelen haragú volt?

Miért gondolhatjuk azt, hogy a sok jó cselekedete mellett Géza vérszomjas lett volna? 

Thietmar merseburgi püspök krónikájában olyan emberként jellemzi őt, mint aki kegyetlen és az övéi közül sokakat hirtelen felindulásból megölt. 

Hozzá kell tenni, hogy erre nincs bizonyíték e krónikán kívül. Valószínű azt nagyíthatta fel a krónika szerzője szerző, hogy Géza erélyesen lépett fel a magyarság keresztény hitre térítéséért, hogy ezzel megmentse népünket a pogány törzseket fenyegető széthullástól.

Részlet Thietmár merseburgi püspök Krónika című művéből:

Géza roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Keményen és hatalmaskodva bánt népével […], akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázta le. […] A mindenható Istennek és különféle isteneknek gúnyból áldozott. Amikor főpapja ezért szemrehányást tett neki, azt felelte: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye. 

Magyarország önállóságának megőrzését elsőrendűnek tartotta. Jószomszédsági viszonyra törekedett, még azon az áron is, hogy le kellett mondania földterületekről Enns és Traisen között. 

Valószínű, a véreskezűség mítosza is ehhez az időszakhoz kötődik. Mivel a törzsfők nem fogadták el döntését, így velük számolt le.

Géza Árpád dédunokája volt, jó kiállású, erős férfi lehetett. Fiútestvére Mihály, annak gyermeke pedig Vazul volt. Mihály bár megkeresztelkedett Gézával együtt, nála erősebben megmaradt a pogánysághoz való ragaszkodás. Fia, Vazul esetében is attól tartott Szent István, hogy visszatéríti az országot a pogány hitre.

Géza 997-ben hunyt el. Azzal a tudattal búcsúzhatott e világból, hogy a művet, melyet ő elkezdett, István fia be fogja fejezni. Így is lett.

Géza jelentősége, hogy

1. felismerte, a helyes út a kereszténység felvétele szükségszerűségét,

2. erős törzsszövetséget hozott létre, a belső ellenségeket legyűrte,

2.  megalapozta azt a művet, amit fia, Szent István fejezett be.