Géza hirtelen haragú volt?
Miért gondolhatjuk azt, hogy a sok jó cselekedete mellett Géza vérszomjas lett volna?
Thietmar merseburgi püspök krónikájában olyan emberként jellemzi őt, mint aki kegyetlen és az övéi közül sokakat hirtelen felindulásból megölt.
Hozzá kell tenni, hogy erre nincs bizonyíték e krónikán kívül. Valószínű azt nagyíthatta fel a krónika szerzője szerző, hogy Géza erélyesen lépett fel a magyarság keresztény hitre térítéséért, hogy ezzel megmentse népünket a pogány törzseket fenyegető széthullástól.
Részlet Thietmár merseburgi püspök Krónika című művéből:
Géza roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Keményen és hatalmaskodva bánt népével […], akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázta le. […] A mindenható Istennek és különféle isteneknek gúnyból áldozott. Amikor főpapja ezért szemrehányást tett neki, azt felelte: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye.
Magyarország önállóságának megőrzését elsőrendűnek tartotta. Jószomszédsági viszonyra törekedett, még azon az áron is, hogy le kellett mondania földterületekről Enns és Traisen között.
Valószínű, a véreskezűség mítosza is ehhez az időszakhoz kötődik. Mivel a törzsfők nem fogadták el döntését, így velük számolt le.
Géza Árpád dédunokája volt, jó kiállású, erős férfi lehetett. Fiútestvére Mihály, annak gyermeke pedig Vazul volt. Mihály bár megkeresztelkedett Gézával együtt, nála erősebben megmaradt a pogánysághoz való ragaszkodás. Fia, Vazul esetében is attól tartott Szent István, hogy visszatéríti az országot a pogány hitre.
Géza 997-ben hunyt el. Azzal a tudattal búcsúzhatott e világból, hogy a művet, melyet ő elkezdett, István fia be fogja fejezni. Így is lett.
Géza jelentősége, hogy
1. felismerte, a helyes út a kereszténység felvétele szükségszerűségét,
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!