Önkénteseknek is segít a Kapu

Egyre több helyen szerveződik az evangélikus egyház által életre hívott Kapu program, amelynek lényege, hogy kapcsolatot teremt a segítségre szorulók és a segítők között, és eközben megerősödnek a helyi közösségek. Az önkéntesség nem értéktelen vagy ingyenmunkát jelent, hanem azt, hogy aki elvégzi, lemond annak pénzben kifejezett ellenértékéről. Cserébe megbecsülést, örömet és sikerélményt kap.

Lakóközösségeket erősítő, önkéntesekből álló segítő szolgálatot épít a Magyarországi Evangélikus Egyház. A Kapu program főként egészségügyi és szociális intézmények mellett, azok szolgáltatásait kiegészítve működik majd. Magyarországon – egyházon belül vagy azon kívül – hagyománya van a segítésnek, és jelenleg is sokan végeznek ilyen munkát. A Kapu program erőssége, hogy képes összefogni és közösséggé kovácsolni az önkénteseket és azokat, akik elfogadják a támogatásukat. A koordinátorokhoz hasonlóan a segítők húszórás személyiségfejlesztő és önismereti tréningen vesznek részt, ami segít eldönteniük, valóban akarnak-e a szabadidejükből, munkájukból másoknak ajándékozni. A helyi adottságokkal és résztvevőkkel gazdagított program országszerte egységes eljárásrend, adminisztráció és minőségirányítás szerint működik.
A rendszerváltás előtti kötelező társadalmi munka és kommunista szombatok miatt az önkéntes munka kifejezésnek sajnos még mindig sok a negatív felhangja. Az igazi önkéntesség – hivatalos szóhasználattal önkéntes tevékenység – semmiképpen sem ingyen- vagy feketemunkát jelent, hanem olyan tevékenységet, amelynek ellenértékéről lemond az, aki végzi – mondta lapunknak Buda Annamária, a Magyar Evangélikus Egyház diakóniai osztályának vezetője. A programban részt vevők maguk döntik el, hogy milyen munkát ajánlanak fel és mennyi időt szánnak rá. A jelentkezők között vannak kismamák, munkanélküliek, diákok, nyugdíjasok és a legkülönfélébb szakmák képviselői. Ami közös bennük: mindannyian úgy érzik, tenni szeretnének valamit másokért. Van, aki azt vállalja, hogy heti egy-két órán át felolvas valakinek, más bevásárol, megint más gyerekre ügyel vagy éppen kertészkedik. De bármilyen munkát is végez az önkéntes, meghatározó szempont, hogy örömét lelje benne.
Az önkéntes munka értéke kifejezhető pénzben, de akik végzik, megbecsülést, társaságot, szeretetet kapnak érte. Önbizalmuk nő, hiszen érzik, fontos, amit tesznek – fűzte hozzá Buda Annamária. Igen gyakran mély barátságok köttetnek az önkéntesek és a segítségüket elfogadó emberek között, az így kialakult kapcsolatok pedig a helyi közösséget erősítik. Szociális és egészségügyi intézményekben az önkéntesek olyan munkákat végeznek, amelyekre az ott dolgozóknak már nincs idejük, és ezzel hatalmas, másra fordítható energiákat szabadítanak fel.
Nagy-Britanniában például természetes, hogy egy-egy intézményben önkéntesek osztják az ebédet vagy sétálnak az idős emberekkel, hogy ezzel is tehermentesítsék az alkalmazottakat. Az iskolákban szinte elvárás, hogy a diákok ilyen munkát végezzenek, a felvételinél pluszpontot kapnak érte.
A Kapu programot, amely 1996-ban indult el, a békéscsabai Béthel Alapítvány és a brightoni Social Care Initiatives Network fejlesztette ki. Egyik önkéntesük, Teréz lapunknak elmondta: négy évvel ezelőtt, egy hirdetésben figyelt fel a programra, s mert férje halála után egyedül maradt, és feleslegesnek érezte magát, jelentkezett segítőnek. Hozzátette: azonnal befogadták, megtalálta a helyét, mert naponta tapasztalja, hogy szükség van rá.