Súlyos hiányosságok, komoly hatékonysági problémák és bizonytalan eredményesség – így jellemezhető a Herczog László szociális és munkaügyi miniszter által felügyelt hazai felnőttképzés. Az Állami Számvevőszék Kutató Intézete által készített tanulmány szerint Magyarország nagyon el van maradva a többi európai uniós országtól a felnőttképzés terén. A közösség országaiban áltagosan a 25–54 éves lakosság 9,6 százaléka vesz részt egész életen át tartó tanulásban, Magyarországon pedig csupán 3,1 százalék. A jelenlegi adatok szerint a felzárkózásra a közeljövőben sincs semmi esélyünk, hiszen a 2005 és 2008 közötti adatokat vizsgálva az uniós országok közül Magyarországon nőtt a legkisebb mértékben a képzésben részt vevők aránya. Míg hazánkban négy esztendő alatt alig 0,2 százalékkal sikerült növelni a felnőttképzésben részt vevők számát, addig például Dániában és Svédországban 10,8 százalékkal nőtt a létszám, vagyis folyamatosan nő a szakadék a legjobbak és hazánk között, ami nyilvánvalóan a szaktárca elhibázott felnőttképzési stratégiájának következménye.
A tanulmány rámutat: a képzésben való alacsony részvétel azért súlyos probléma, mert a felnőttek 16 százaléka funkcionális analfabéta, vagyis a mindennapi életben képtelen használni az írás és az olvasás képességét, a lakosság 30 százaléka pedig súlyosan alulképzett. Az elemzők szerint ezeknek a rétegeknek a képzése lenne a legfontosabb, erre azonban nem alkalmas a jelenlegi rendszer. A felnőttképzésben súlyosan alulreprezentáltak azok a leszakadt rétegek, amelyek felzárkóztatása, illetve elhelyezkedése érdekében a legfontosabb lenne a tanulásba való bekapcsolódás. Míg az álláskeresők 42 százaléka legfeljebb nyolc általánost végzett, addig a képzésben részt vevők között csupán 25 százalékos az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy a felnőttképzés kínálata nincs összhangban az igényekkel. A képző cégek főként szakképzéseket, szakmai továbbképzéseket és diplomás továbbképzéseket kínálnak, a leszakadt rétegeknek azonban először olyan általános képzésre lenne szükségük, amely pótolja alapképzettségbeli hiányosságukat. A másik probléma, hogy azokon a településeken, ahol nagy arányban élnek a képzetlen, állástalan rétegek, szinte egyáltalán nincs felnőttképzési lehetőség. Mindkét probléma a felnőttképzés piacorientáltságával magyarázható: azzal, hogy az állam kiengedte a kezéből a területet, a magáncégek olyan képzéseket indítanak, amelyeket jó áron el tudnak adni, a leszakadt rétegek képzése pedig nem ez a terület.
Az elemzés rámutat arra is, hogy az állam nem a megfelelő képzéseket finanszírozza, a munkaügyi központok pedig nem látják át a helyzetet. Azt írják: a Munka-erőpiaci Alapból finanszírozott képzések között dominánsak a kevésbé hatékony és csekély eredménnyel járó képzések, ráadásul a munkaügyi központok által javasolt képzésen részt vevő álláskeresők sokkal kisebb arányban tudnak elhelyezkedni, mint azok, akik maguk választották ki, hogy milyen képzésen vegyenek részt.
Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi felnőttképzés nagyon gyengén teljesít az esélyegyenlőség javítása és a leszakadt rétegek felzárkóztatása terén – öszszegeznek az elemzők. Hozzáteszik: a felnőttképzés igazi célja nem lehet csupán annyi, hogy pillanatnyi elhelyezkedést biztosítson. A hosszú távú perspektívát olyan tudás átadása jelenti, amellyel a képzésben részt vevők versenyképesek lehetnek. A tanulmány azt javasolja a számvevőszéknek, hogy vizsgálja meg a felnőttképzésre fordítható uniós pénzek felhasználását, mert amióta a források megnyíltak, a költségek jelentősen megemelkedtek, miközben azok eredményessége – vagyis az, hogy a végzettek milyen arányban tudtak elhelyezkedni – egyelőre nehezen mérhető.
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
