Az író, korunk vándordiákja

A Magyar Prózaíró Műhelyhez tartozó fiatalabb és középkorú írók különös küllemű kötetet adtak ki. Fedőlapját egy közönséges, szinte minden, nem igazán jómódú háztartásban megtalálható, úgynevezett kotyogós kávéfőző képe díszíti, a Mobil kávéház jelképeként.

A cím és a kép arra utal, „hogy a kötetben megjelenő tizennyolc író a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület tagja, s egyesületi tagként mindig más és más kávéházakban rendezték felolvasóestjüket”. A kotyogós ugyanúgy mobilizálható, mozgatható, mint a magyar író, „korunk ördöngös vándordiákja”, aki legszívesebben a saját olcsó, de otthonos kis kávéfőzőjéből issza a „fekete levest”, de ha kell, máshol is elkölti a nedűt. Művei megalkotásának helyszínében sem válogat. A válogatók viszont igen, hiszen egyetlen gyenge munka sincs a Mobil kávéház vendégei között. A legfigyelemreméltóbb,
-meghökkentőbb írások egyikét a Magyar Prózaíró Műhely egyetlen nőtagja, Kiss Judit Ágnes tette le az asztalra. A puszta valóság talajáról dobbant a novella főhősnője, s landol az abszurditásban. Komfortos, már-már unalmas kis újságíróéletébe költözik egy szörny, aki lassan, de biztosan szívja el életerejét. A misztikus rémtől misztikus és köznapi eszközökkel, egy különös arab varázsló segítségével szabadul meg. Hasonlóan erőteljes felütéssel, a valóságból a képzeletbe szökéssel indít Gáspár Ferenc A magyar szörny című novellája is, ebben a lepusztult főváros szenzációéhes lakossága szembesül egy igazi horrorból szabadult rémalakkal. Akár Mózes mögött a tenger címmel, ószövetségi, biblikus utalásra építi elbeszélését Bíró Gergely. A novella hőse egy katolikus iskolában tanító ifjú tanár, aki lehetne Mózes, diákjainak vezetője. Sorsa mégis inkább Sziszifuszé, ki naponta próbálja megvívni reménytelen küzdelmét, a való világgal. Bánosi György lovagregényes allúziók, Batári Gábor sűrített, létfilozófia-víziók szárnyán vezérel bennünket a múlt, a jövő és a képzelet szárnyain – vissza – a mai világ sűrűjébe.
Cselenyák Imre rezignáltan indító falusi történetének hősei az illúziók (Stradivari) és a szomorúan szeretetre méltó kis élethazugságok sajkáján futnak zátonyra a könyörtelen valósággal ütközvén. Szappanos Gábor Krúdy hősét kelti új életre a Szindbád, a holdolajos képű temetői hajós című elbeszélésében. Merényi Krisztián hátborzongatóan valóságos pederasztatörténete jelzi, hogy a mai magyar valóság a legborzalmasabb amerikai thrillereket is túlszárnyalja az ifjúság ellen elkövetett mindennapi bűntettek területén is. Csak remélni tudjuk, hogy a mai magyar élet eme vándordiákjai közül minél többen érnek révbe, s találják meg magukat a hivatalos irodalomban is.
(Mobil kávéház. Antológia, novellák, Coldwell Könyvek, Magyar Prózaíró Műhely Egyesület, 2009.)