Peter Gwynne azóta amolyan legendás figurává vált, épp az említett A kihűlő világ című cikke miatt. Erre az írásra hivatkoznak a globális felmelegedést kétlők, pedig Gwynne valójában csak azt írta meg, amely akkoriban viszonylag elterjedt elképzelés volt. Elméletét alá is támasztotta több meteorológus megszólaltatásával, végül arra a következtetésre jutva, ha nem változik meg a trendnek tűnő, a negyvenes évektől a hetvenes évek közepéig tartó, egyre hidegebb időjárás, akkor ez katasztrofális éhínségeket okoz majd a legközelebbi jövőben. Murray Mitchell amerikai kutató kimutatta, hogy az északi féltekén 1945 és 1968 között fél Celsius-fokot esett az átlaghőmérséklet, a Columbia Egyetem tudósai rámutattak, hogy 1971–72 telén hirtelen nagyon megnőtt a hóval borított terület nagysága északon, s az is kiderült, hogy 1964 és 1972 között az amerikai kontinenst érő napfény 1,3 százalékkal csökkent. Ez elsőre kevésnek tűnhet, de Gwynne rámutat, ez az egyhatoda annak, amelyet már jégkorszaknak nevezünk. A cikk végén amolyan helybéli „vörös farokként” Gwynne rápirít a világ kormányaira, hogy egyáltalán nem raktároznak élelmet, pedig ezzel elejét vehetnék a szörnyű éhínségnek. „Minél hosszabb ideig várnak, annál nehezebb lesz szembesülniük a klímaváltozással, mikor annak jelei már egyértelműek lesznek” – zárja cikkét.
A ma már idős újságíró a cikket nem vonná vissza, sőt leszögezi, ő nem írt badarságot, hiszen a Föld akkoriban valóban lehűlőben volt. A tudósok – híján a mai számítógépes elemzéseknek – sok esetben nem tiltakoztak azon tézis ellen, hogy a trend folytatódhat, és új jégkorszak határán állunk, amely elméletnek tápot adtak az egyre keményebb telek, a hatalmas havazások. Ha akkoriban valaki esetleg észrevette a Nemzetközi Meteorológiai Intézet 1976-os figyelmeztetését a közelgő, súlyos melegedési trendről az vagy örvendezett a zimankóban, vagy bolondnak tartotta az összes fehérköpenyest. Négy évvel korábban volt is egy manapság furcsának tűnő eredménnyel végződő találkozó a kor geológusainak és időjárás-kutatóinak részvételével. A tudósok elismervén, hogy jelenlegi tudásunk a jégkorszakok okairól nagyon kevés, és további kutatások szükségesek arra jutottak, hogy a kellemes, meleg időszaknak nagyjából befellegzett, és készüljünk a közelgő hűvös korszakra.
Ma valóban kissé megmosolyogtató, hogy mennyire távol áll a 2009-es közbeszédtől a hetvenes évek elejének-közepének általános gondolkodása a témáról. Pedig a jövendő klímakatasztrófa nemcsak a mai embert foglalkoztatja, hanem a százötven évvel ezelőttieket is, és ők is attól tartottak, hogy a Föld kihűl. Nem véletlenül olvashatunk Az ember tragédiájában a távoli jövő jégvilágáról, amely az Egyenlítő környékén található túl sok eszkimóval és rém kevés fókával.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
