Vasárnap este még a kilátásokat latolgatták Kuvaitban az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) csúcstalálkozójára érkezett küldöttek dubaji lejáró kölcsöneinek visszafizetésével kapcsolatban. Tegnapra azonban kiderült, Abu-Dzabi, az Arab Emírségek vezetője kisegítette bajba jutott testvérét, így az óvatos reménykedés vált úrrá az apró olajmonarchiában zajló tanácskozáson. A Zawya dubaji szaklap elemzője is így látja. Lapunk kérdésére Maria Abi-Habib rámutatott, Dubajnak egyszerűen nincs ellenfele a térségben a felépített, kiváló infrastruktúra és a liberális politika következtében. – Katarban van gáz, Abu-Dzabiban pedig olaj, de a külföldi munkaerő mégis Dubajba jön, ha az öböltérségben akar üzletelni – mondta a szakértő, megjegyezve, például az első hallásra semmiségnek tűnő alkoholtilalom az öbölországok nagy részében súlyos problémát jelent a hagyományos életmódjukat feladni nem kívánó külföldi dolgozók számára. Márpedig az öböltérségben elsősorban a külföldi munkavállalók révén fejlődik a gazdaság, akiket a spekulatív dubaji ingatlanüzlet bedőlése nagyon súlyosan érintett. Abi-Habib azonban optimista, szerinte az emírségben megtelepedett cégek legnagyobb része továbbra is ott marad, s nem költözik Katarba vagy Abu-Dzabiba. Szerinte Dubaj mellett szól az is, hogy ott az üzlet és a mindennapi élet apró ügyei is sokkal simábban elintézhetőek, mint a többi országban.
Hasonlóképp látja Dubaj helyzetét Nasszer al-Nafiszi is. A kuvaiti gazdasági elemző azonban óva intett attól, hogy hátradőljenek a gazdasági szereplők. – Ami Dubajjal történt, azért nem katasztrófa, és csak csekély mértékben érinti a világgazdaságot. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a most kapott tízmilliárd dollárnál azért többről van szó, inkább 80 milliárd dollárról beszélhetünk – mondta al-Nafiszi. Az elemző szerint ugyan Dubaj most elveszítette a belé vetett bizalom egy részét, de ezt viszsza tudja és vissza is fogja szerezni a közeljövőben. Ugyanakkor úgy vélte, „Mohamed Rasid al-Maktum sejknek, a dubaji emírnek át kell gondolnia az országával kapcsolatos vízióját”.
Persze Abu-Dzabi bőkezű gesztusának is lehet ára, mégpedig politikai oldalon, ha a vezető emírség úgy látja, hogy Dubajjal kicsit „elszaladt a ló”, visszafoghatja saját eszközeivel a rohanást. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy a mostani gyorskölcsön csak ideig-óráig nyugtatta meg a piacokat, s Abu- Dzabi kockázatot vállal testvére megmentésével. A kérdés csak az, hogy milyen nagy ez a kockázat.
Talán a tervezett öböl menti közös pénz segíthetne az egységes gazdaság felé haladásban, ám a remények nagyon halványak arra, hogy a mostani, harmincadik GCC-csúcson megszületik a bejelentés a halídzsi névre hallgató valutáról. Az biztos, hogy az Emírségek és Omán nem vesz részt az „öböleuró” bevezetésében, legalábbis ma még nem. Persze kérdés, hogy van-e jövője ebben a világgazdaságot is megrengetni képes országcsoportban a közös valutának. A GCC-országok ugyanis szinte kizárólag olajat termelnek, az egyéb termékek aránya eltörpül a fekete arany mellett. A GCC-n belüli kereskedelem így arányaiban nem ér anynyit, hogy annak egyszerűsítése érdekében új pénzt hozhassanak létre. A halídzsi azonban – ha nem az amerikai dollárhoz, hanem egy valutakosárhoz kötik – akár nemzetközi gazdasági pánikot is kelthetne a zöldhasú iránti bizalom csökkenése miatt. Ez pedig semmiképp sem érdeke a szilárd amerikai kapcsolatokkal bíró GCC-országoknak. Ezért legfeljebb az várható, hogy a közös pénz bevezetését nem vetik el, de dátum meghatározása nélkül későbbre halasztják.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
