„Nem tudom, hol alszom az éjszaka ”

Kommunisták és gárdisták együtt próbálták megakadályozni, hogy a kilakoltatási moratórium életbelépése előtt öt nappal az utcára tegyenek Monoron egy idős asszonyt, aki párja halála miatt elmaradt a részletfizetéssel. Az otthonvédők papírokkal próbálták igazolni, hogy jogszerűtlenül zárják ki az otthonából az aszszonyt, a rendőrök azonban hajthatatlanok voltak.

Csak a család segíthet. Ez üzleti ügy, az önkormányzat csak szociális segítséget tud nyújtani az ilyen esetekben. Ha a néni kéri, el tudjuk helyezni néhány napra az idősek otthonába, és a szociális étkeztetésre is jogosult. Hosszú távon meg csak befogadja valamelyik gyereke – mondja Schweierné Juhász Andrea aljegyző, amikor arról érdeklődünk, próbáltak-e segíteni a bajba jutott asszonyon. Az önkormányzatnak elővásárlási joga van a bajba került emberek ingatlanjára annak érdekében, hogy az adósok ne kerüljenek az utcára, az aljegyző szerint azonban Monornak erre nincs pénze. A város rendeletben előbbre hozhatta volna a törvényben garantált december 1-jei dátumnál a kilakoltatási moratóriumot is, hogy így védje meg polgárait az utcára kerüléstől, ilyen szabályozás azonban nem született a településen.

Az ügyészség majd eldönti, hogy jogszerűen járt-e el a bírósági végrehajtó és a rendőrség, amikor öt nappal a hivatalos kilakoltatási moratórium életbe lépése előtt kizárt otthonából egy egyedül élő idős aszszonyt. Az eljárás erkölcstelenségéhez és kegyetlenségéhez azonban kétség sem férhet: úgy tették az utcára a tél beköszönte előtt az asszonyt, hogy az próbált együttműködni. Idén januárban például másfél milliót fizetett ki a hátralékából. A házát mélyen áron alul árverezték el, így a hajléktalanná tett asszonyon további 12 millió forintot követel a Raiffeisen Bank.
A kilakoltatást reggel 9 órára tűzte ki a bírósági végrehajtó, aki két rendőrt is hozott magával segítségül, mert ellenszegülésre számított. A végrehajtót több mint harminc tiltakozó várta. Az otthonvédők, a korrupció ellen küzdő Fehér Kéményseprők Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége és a Magyar Gárda tagjai nem erőszakkal, hanem dokumentumokkal próbálták meggyőzni a rendőröket arról, hogy a végrehajtó jogtalan kilakoltatásra készül. Az idős asszony papírt mutatott arról, hogy a kilakoltatás ellen kifogást nyújtott be a bíróságnál, ami halasztó hatályú. Az otthonvédők pedig dokumentumokkal igazolták, hogy ügyészségi feljelentést tettek az ügyben, mert szerintük nagy értékű csalást követett el a bírósági végrehajtó és a hitelt nyújtó Raiffeisen Bank ügyvédje. Papírokat mutattak arról is, hogy a bank az árverésre bocsátott ingatlant mélyen áron aluli öszszegre értékelte: csupán 12 millió forintos áron kínálta eladásra, pedig az otthonvédők szerint az ingatlan legalább 18-20 millió forintot ér. Az érdekvédők szavait látszik igazolni, hogy a dokumentumok szerint az asszony évekkel ezelőtt 49 ezer eurót, azaz a jelenlegi értéken számolva több mint 13 millió forint hitelt vett fel a házra. Márpedig ahhoz, hogy ennyi kölcsönt kapjon, a háznak már évekkel ezelőtt is többet kellett érnie, mint a tőketartozás. Az ingatlan árverése is furcsa körülmények között zajlott: azon csak a végrehajtó és a bank ügyvédje volt jelen, ahol a törvény szerinti legalacsonyabb áron, a becsült ár 70 százalékáért, mindössze 8,4 millió forintért vásárolta meg a jogász a pénzintézetnek a házat. A valóságban persze a bank egy fillért sem fizet saját magának az ingatlanért. Az érdekvédők szerint a vételár minél alacsonyabbra szorítása azért lehetett érdeke, mert így a házon felül további milliókat követelhet az adóstól. A tőketartozáson felül ugyanis az évek alatt felhalmozott kamatot, illetve végrehajtási díjat is kérik az asszonytól, aki így összesen 20 millió forinttal tartozik.
A gárdisták, a kommunista párt támogatását is élvező otthonvédők és a korrupció ellen küzdő érdekvédelmi szervezet a jogra hivatkozva nem tudta megakadályozni a néni kilakoltatását, csak abban bíznak, hogy mielőbb dönt az ügyészség az ügyben.
– Meggyőződésünk, hogy több bűncselekmény is történt. Ismereteink szerint a bíróság nem adott ki kilakoltatási végzést az ingatlanra, a bank jogásza és a bírósági végrehajtó pedig a gyanú szerint összebeszélt a ház egymásnak való átjátszása céljából – jelentette ki lapunknak Dabasi Tamás, a Fehér Kéményseprők Országos Társadalmi Szervezetek Szövetségének elnöke, aki a helyszínen próbálta megakadályozni a kilakoltatást. Hozzátette: hivatali visszaélés, vesztegetés, jelentős értékre elkövetett csalás gyanúja miatt büntetőfeljelentést tettek az ügyben a Legfőbb Ügyészségen. Dabasi szerint jogszerűtlen volt az árverés. Nem volt nyilvános, csak a bank ügyvédje és a bírósági végrehajtó volt jelen, így a pénzintézet saját magától vette meg a lakást nevetségesen alacsony áron. Arra a kérdésre, hogy a Magyar Gárdát ki hívta segítségül, Dabasi kijelentette: bár az otthonvédők alapjában nem értenek egyet a gárdisták világnézetével, sőt vannak közöttük kimondottan baloldali nézeteket valló emberek, tény, hogy a gárdisták szó nélkül jönnek segíteni a jó cél érdekében. – Én szóltam a gárdistáknak, hogy segítsenek megakadályozni a jogtalan kilakoltatást. Szomorú, hogy egy civil szerveződést kell segítségül hívni a jogszerűség védelmére, de sajnos ilyen állapotok uralkodnak ma Magyarországon – fakadt ki Dabasi.
A kilakoltatott asszony még a végrehajtók távozása után jó néhány perccel is nehezen találja a szavakat. – Fogalmam sincs, hova fogok menni. Azt sem tudom, ma éjjel hol alszom, de most képtelen vagyok gondolkodni, annyira szíven ütött, ami történt – mondja Gáspár Ferencné. Az aszszony azt meséli, a kölcsönt még évekkel ezelőtt a párjával vették fel a házra, és egy vendéglőt nyitottak. Két évvel ezelőtt azonban meghalt a társa, tavaly pedig jött a válság. Az üzlet nem ment, képtelen volt fizetni. Januárban megpróbálta rendezni a helyzetet, és másfél millió forint hátralékot kifizetett a banknak, ám ez sem volt elég. A pénzintézet a nyugdíjából havonta harmincezer forintot von le, mert úgy vélik, az ingatlan nem fedezi a tartozás összegét.
– Tíz percet kaptam, hogy szedjem öszsze a lakásból, ami kell, azután lecserélik a zárat – mondja a kimerült asszony. – Kihoztam néhány ruhát, de bent maradt az összes személyes emlékem. A fényképek, a családi porcelán, szebb napokat látott bútorok. Odabent maradt az egész életem.