Ez a mi feladatunk: szolgálni, megtisztítani és megmenteni az emberiséget – állítja magáról a Greenwar nevű szervezet. Nem, ez nem a Greenpeace, a nagynevű, mára politikai és gazdasági tényezővé terebélyesedett csoport, ez egy olyan oldalág, amely „háborút hirdetett a szmog ellen”. Kevesen vannak, és jószerivel csak úgy harcolnak, hogy saját környezetükben kevesebb káros anyagot használnak fel, igyekeznek takarékoskodni és nem pusztítani a környezetüket. Emellett pedig nagyon aktívak, mint úgy általában az összes olyan szervezet, amely nevében a green szót szerepelteti.
A klímavédők és az anyagi javak felhalmozását szorgalmazók háborújából egyértelműen az előbbiek kerültek ki győztesen, ha a koppenhágai találkozó megtartását és a jelenlévő vezetők számát nézzük, de az utóbbiak felé billen a mérleg nyelve, ha annak eredményeit vizsgáljuk. A radikális zöldmozgalmak – amelyek szinte minden esetben jó kapcsolatot ápolnak a múltban ragadt baloldali szélsőségesekkel – nevükből adódóan azonnali akciót követelnek, és minden tárgyalást csak a „kapitalisták” nemtörődöm viselkedésének bizonyítékaként értelmeznek. Az aktivisták emellett nemcsak lelkesedéssel szolgálják az ügyet, de valóban el is utaznak Seattle-től Koppenhágáig mindenhová, ahol kész akcióterv alapján végzik tevékenységüket. Ez általában az aktuális rendezvény bomlasztása, amely a rendőrséggel való összecsapásig fajulhat. Sőt a szervezetek természetéből adódóan rendszeresen el is jut idáig a tiltakozás, hiszen a radikális csoportok csakis radikálisan képesek fellépni. Koppenhágában a tüntetők az első pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy a csúcs kudarcot fog vallani, ebben nem is csalatkoztak. A Green Left (Zöld Baloldal) nevű ausztrál csoport lelkesítő beszámolójában idézi Vandana Shiva zöldaktivistát, aki a dán fővárosban egy tüntetésen ügyesen összekapcsolta a politikai nézeteit a környezetvédelemmel: „Amit mi csinálunk, az a demokrácia. A csúcstalálkozó pedig meg akarja ölni a demokráciát.”
A tüntető csoportok politikai szimpátiája egy irányba tart, de radikalizmusa különbözik. Egyes csoportjaik még tárgyalnának is a fennálló hatalommal, a többség azonban kizárólag a radikális lépésekben látja a siker kulcsát, amely konkrétan emberek halálával is járhat, egyes környezetvédő csoportokat terroristákként tartják számon világszerte. A politikai üzenet pedig – bár körükben Che Guevara továbbra is mitikus alak – azért változik. A Szovjetunió eltűnésével és a kommunista rendszer bukásával a vörös mozgalom népszerűsége megcsappant, így az aktivisták legtöbbször színt váltottak. A zöld az új vörös.
origo.hu
Manfred Weber parancsára ültek Magyar Péter képviselői ukrán zászlós pólóban az Európai Parlamentben
