A költő ír, a macska miákol

A Tisza-parti város, a nagy árvíz után újjászületett, varázslatos, elbűvölő „kisnagyváros” úgy ismeretes a hazai irodalmi élet horizontján, mint amelyik kedvez a pályakezdő költőknek. Hogyan is lehetne másként? Hiszen a város megszakítatlan és talán megszakíthatatlan hagyományává vált egy különös antológiaforma, mely tizenkettedik alkalommal lát napvilágot. Ezúttal Szegedtől Szegedig címmel, két vaskos kötetben.
Formailag és tartalmilag is több e könyv a hagyományos antológiánál, hiszen egymásra kérdeznek-felelnek a benne foglalt művek, mintegy lazán, rejtett vezérmotívumok köré rendezett szerkezetben. Majzik István kiadói előszava elárulja: kilencvennégy alkotó, köztük kezdő és már-már élő klasszikusnak számító költő, próza-, tanulmány-, esszé-, cikkíró szerepel a könyvben. Köztük az egyik összekötő kapocs, hogy mindannyiuknak van közük Szegedhez.
A másik vezérmotívumot az alkotó szerkesztő, a magyar kulturális, tudós újságírás egyik markáns, Szegedhez hűséges alakja, Tandi Lajos fogalmazza meg előszavában. Radnóti Miklós, a száz esztendeje született mártír költő számos írásban bukkan föl. Eszmei zsinórmértékéül szolgált a szerkesztőnek is a Második ecloga, a költő és a pilóta párbeszéde. Ebben szerepel az ars poetica forma idézet: „A költő ír, a macska / miákol és az eb vonít s a kis halacska / ikrát ürít kacéran.” Bizony, a költő számára olyan természetes állapot a versírás, mint az állatok (és a növények) számára az élet védelme, az utódlás, a továbbörökítés ösztöne. Alkosson akár úgy, hogy ráhangolódik a testvéralkotóra. Mint Lesi Zoltán Ingmar Bergman A hetedik pecsét című misztikus filmjének főhősére, a halállal sakkozó lovagra. Hiszen az életünk sem más, mint az elmúlással szemben kivívott pillanatnyi látszatgyőzelmek, virtuális döntetlenek sorozata – az utolsó földi pillanatban elszenvedett vereségig. Vagy győzelemig? Fenyvesi Félix Lajos Májusi reggel – Radnóti Miklós emlékére című versében a csak azért is továbbhaladás az e világi (túlvilági) élet vivőereje. Vagy Temesi Ferenc Betyárpandúr a zsidó temetőben – Wyatt Earp kalandos élete című különös novellája rejtené a bölcsek kövét? A hatvanéves író a mi Rózsa Sándorunk amerikai megfelelőjének, Wyatt Earpnak a kalandos életét foglalja össze ironikus novellakölteményben, amelynek tanulsága szerint akár csendőrök, akár pandúrok vagyunk, a halál el nem kerül minket e világon.
Változatos, az élet-halál minden elemére kiterjed a kis tanulmányok figyelme a Tragédia és Benedek Marcell viszonyától (Madácsy Piroska) Ady Endre lírájának holdmotívumáig (Papp István Géza). És még akkor egy szót sem szóltunk a tizenhárom ígéretes pályakezdőről Balogh Gyulától Tari Gergelyig. Egy nagy merítésű, sokszerzős kötetnek vannak zenitjei, nadírjai – e szóban forgónak fő erénye, hogy a sok szereplő dacára van egységes kisugárzása. S várhatunk-e ennél többet egy antológiától?
(Szegedtől Szegedig. A Tisza hangja, 1–2. Szerk.: Tandi Lajos. Bába Kiadó, Szeged, 2009. Ármegjelölés nélkül)