A „Tábornok” történelmi esélye

Közel félévi kormányzás után is fényesen ragyog Bojko Boriszov csillaga. A bolgár miniszterelnök népszerűsége meghaladja minden korábbi elődjéét. A mítosz azonban lassan szertefoszlik, s a figyelem az ország gondjaira, a számonkérésre irányul. Feladat pedig van bőven. A gazdasági válság hatásainak mérséklése, az igazságszolgáltatás megreformálása és nem utolsósorban a leszámolás a politikai maffiával.

A politikai elittel és a volt szocialista állambiztonsági tisztekkel összefonódott alvilág a napokban egy újságíró megölésével jelezte, nem hajlandó feladni az elmúlt húsz évben megszerzett politikai és gazdaság pozícióit. Amennyiben Boriszovnak lesz bátorsága felvállalni a harcot, akkor Bulgária modern kori történelmének legsikeresebb államférfijává emelkedhet. S ki más is tudná megtisztítani a bolgár közéletet, ha nem a „Tábornoknak” becézett zsaru (ellenfelei szerint a rablóból lett pandúr), aki Todor Zsivkov és Szimeon cár egykori testőreként, majd később belügyi államtitkárként világos képet szerezhetett a politikai maffiáról és annak működéséről. Ha viszont elodázza a problémákat, és elődeihez hasonlóan hagyja, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek, akkor a hatalmas elvárások miatt minden elődjénél nagyobb bukás vár rá. Bojko Boriszov politikai karrierje mesébe illő. A cár a hatalom átvétele után hűséges testőrét 2001-ben kinevezte belügyi főtitkárnak. Közvetlen stílusának, macsós megjelenésének köszönhetően a riporternők hada már nem miniszterekre vadászott, hanem Boriszovra voltak kíváncsiak. Karrierjét a szocialisták 2005-ös hatalomra jutása törte meg. Szimeon pártja szerepet vállalt az úgynevezett hármas koalícióban. „A cár kizavart az utcára, egyedül hagyott, inkább a szocialistákat választotta” – fogalmazott Boriszov, s a cár ellen fordult. Bukását követően alapította a GERB pártot, s 2007-ben a helyi választásokon elnyerte Szófia polgármesteri címét, majd 2009-ben aratott választási győzelme után kisebbségi kormányt alakíthatott.
S bár a 90-es évek elején rövid ideig a Bolgár Szocialista Párt tagja volt, a legnagyobb vehemenciával egykori párttársainak esett neki. „Az olyan pártot, amelyik embereket gyilkolt, nagy hiba volt nem betiltani” – fogalmazott. Személyes sérelmeit soha nem felejti, elemzők szerint ez is magyarázza, hogy miniszterelnökként a vádlottak padjára küldte az előző politikai elit képviselőit. „Ez a kisfiú (Szergej Sztanisev szocialista exminiszterelnök) több milliárd levát vitt ki a költségvetésből. Csak egyvalamit kérek tőlük. Maradjanak csendben, és ne bosszantsanak” – alázta porig elődjét, szokása szerint egyes szám első személyben nyilatkozva. Kíméletlenül üt azonban jobbra is, mondván, aki nincs vele, az a szocialistákat és a török kisebbségi pártot támogatja. E csoportoknak nem osztott pozíciókat kabinetjében, inkább az ellenzék minden spektrumát sakkban tartva, egyedül vállalta a kormányzást. A számonkérés sem csak a szocialistákat érinti. Magabiztos, hiszen jelenleg egy esetleges időközi választásokon a háromból két jobboldali párt nagy eséllyel kiesne a parlamentből.
Boriszovnak azonban nem lesz könnyű dolga, ha végig akar menni a magának kijelölt úton. A múlt héten fényes nappal négy golyóval végezték ki Szófia belvárosában a maffia ügyeit feltáró újságírót, Bobi Cankovot. A gyilkosság a „Tábornoknak” is szólt.