Az 1966-ban Zalaegerszegen született Andor László okos, képzett közgazdász, egyetemi oktató, akitől – nyugodt, joviális arcára tekintve – becsukott szemmel is vennénk használt autót. A biztosjelölt önéletrajzában feltünteti, hogy 2003 és 2005 között a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója volt. Ebben az időszakban Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc irányította az országot.
A 2005-től a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatótanácsának tagjaként dolgozó Andort Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök nyomására pártfogoltja, Bajnai Gordon miniszterelnök javasolta az Európai Bizottság magyar tagjának. A demokráciákban dívó politikai szokástól eltérően úgy, hogy a nevezésről nem konzultált a Fidesszel, holott a legnagyobb ellenzéki pártnak igen nagyok az esélyei, hogy Andor brüsszeli hivatalba lépését követő hónapokban Budapesten kormányt alakít.
Az előzetes remények és elvárások szerint José Manuel Barroso elnök irányításával most formálódó, 27 tagú Európai Bizottság – amelyben a már életbe lépett lisszaboni szerződés értelmében minden tagállam egy-egy biztossal képviselteti magát – Andor László fontos, igen nagy pénzek elosztásával járó tárcát kapott volna: a regionális portfóliót. Hogy a várakozás mennyire valóságos volt, idézzük az uniós ügyekre szakosodott brüszszeli magyar Bruxinfo tavaly, november 5-i keltezéssel megjelent cikkének felütését: Látványosan nőttek Magyarország esélyei az utóbbi napokban a regionális politikai tárca megkaparintására a következő Európai Bizottságban, amely a dolgok jelenlegi állása szerint január elsején léphet hivatalba. „Néhány hét óta csak Magyarország nevét hallottam emlegetni a regionális tárcával kapcsolatban a házban” – közölte egy nevének elhallgatását kérő forrás a Bruxinfóval.
Ezután valami történhetett, mert Barroso november végén Andort a foglalkoztatási és szociális ügyek biztosjelöltjeként mutatta be, amelyre a kormánypárti magyar sajtó azzal reagált, hogy ujjongva fedezte fel e tárca eddig mindenki előtt rejtve maradt fontosságát. Andor január 13-i meghallgatása vegyesre sikeredett.
Az Európai Parlamentben a tavalyi kilencről négytagúra fogyatkozott magyar szocialista küldöttség egyik tagja, Göncz Kinga – akit Jan Slota szlovák politikai tényező eredeti gondolatok meggondolatlan pazarlásával lapzártánkig még nem vádolt meg – „Andor László jól állta a kérdések özönét” címmel kiadott eulógiájában azt az érdekes kijelentést tette, hogy „Ez volt az eddigi meghallgatások közül talán a legnehezebb, és újra megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a foglalkoztatási és szociális tárca a legszerteágazóbb a portfóliók közül.” A volt külügyminiszter hozzátette, „Andor meggyőzött arról, hogy elkötelezett a baloldali és az európai értékek mellett”, amely kijelentés arra is enged következtetni, hogy Göncz asszonyt a meghallgatás előtt ez irányban még fájó kételyek marcangolták.
A fideszes/néppárti Őry Csaba EP-képviselő a meghallgatást követően ezzel szemben azt mondta: látszott a biztosjelöltön, hogy nincs gyakorlati tapasztalata, nem mondott konkrétumokat, mellébeszélt, míg delegációtársa, Kósa Ádám aggodalmának adott hangot, hogy a fogyatékosok helyzetének javításával kapcsolatos terveiről feltett kérdésre Andor kitérő választ adott. Az Euractiv.com mérvadó uniós szakportál Visionless Andor passes Parliament scrutiny (A jövőkép nélküli Andor átment a parlamenti vizsgálódáson), míg annak Euractiv.hu néven elérhető magyar portálja Elégedetlenek Andor Lászlóval az EP-képviselők címen vonta meg mérlegét. Míg az előbbi a meghallgatásról készült beszámolóját azzal kezdte, hogy Andor nem kockáztatott: az EU táncrendjét pontosan követte, addig a magyar nyelvű portál a „Felületes, túl általános” vélemény idézetével vezette be beszámolóját. A brit The Economist tulajdonában lévő European Voice internetes kiadása pedig abban foglalta össze Andor teljesítményét, hogy az sem izgalmat, sem aggodalmat nem keltett. Ami lehangolóan vetíti elő azt, hogy ötéves munkája után rá éppen úgy érvényes lehet Charlemagne-nak, a The Economist publicistájának a hetilap papírkiadásában megjelent, Kovács László most távozó adóügyi biztos szerény tevékenységéről néhány szavas, a múlt év vége felé levont mérlege, amely szerint az adókért felelős biztos nem hagyott nyomot maga után Brüsszelben.
A meghallgatás vége felé egyébként igen éles hangon megkérdezték Andort, hogy miért állandóan a „mi” névmást használja az „én” helyett, hiszen mindenki az ő személyes elképzeléseire kíváncsi? A magyar biztosjelöltnek a legkeményebb kérdést Bokros Lajos frakciótársa (Európai Konzervatívok és Reformerek), a brit Roger Helmer tette fel, aki – utalva az Andor által irányított neomarxista Eszmélet folyóiratra, egyenessége mellett megkérdőjelezte Andor alkalmasságát a biztosi posztra – azt kérdezte, miként egyezteti össze szélsőbaloldaliságát, globalizmus-, piac-, NATO- stb. ellenességét most betölteni kívánt posztjával? Andor azzal felelt, hogy a vádak „túlzottak”, és a részére kiszabott egyperces válaszidő nem elegendő az érvei kifejtésére.
A meghallgatás estéjén a Schiffer András vezette Lehet Más a Politika (LMP) nevű párt brüsszeli klubjában („vajon miből tartja fenn ezt is a miniatűr párt?” – hangzana el az első kérdés a kormánypárti sajtóban, ha e párt ideológiája merőben más lenne, mint ami) beszélgettek el Andorral, majd pedig kora éjszaka Pervenche Beres francia szocialista szakbizottsági elnök bejelentette, Andor a bizottság szerint rendelkezik a biztosi munka végzéséhez szükséges képességekkel. Most pedig nézzük, miért támadta a brit honatya a fékevesztetten neoliberális politikát folytató Gyurcsány volt és Bajnai jelenlegi miniszterelnöknek tanácsot adó Andornak a szélsőségesen baloldali ideológiáját.
Mint Andor kinevezése előtt nemegyszer megjelent az uniós szaksajtóban, a magyar biztosjelölt az Eszmélet című neomarxista elméleti folyóirat első embere. Ezt névtelenül nyilatkozó egyes brüsszeli magyar diplomaták azzal igyekeztek enyhíteni, hogy az Eszmélet lényegében egyfajta magyar Le monde diplomatique. Ez a francia, napilap-formátumú havilap – amely 25 külföldi mutációjával együtt mintegy másfél millió példányban jelenik meg a világon, és amelynek magyar kiadását annak SZDSZ-es szellemiségű szerkesztősége éppen az eredetiben megjelenő legkényesebb cikkek kihagyásával tette unalmassá, és kényszerült így annak megjelenését érdeklődés hiányában felfüggeszteni – azonban sokkal inkább antiglobalista és baloldali, mintsem neomarxista. Annak ellenére, hogy a két áramlat több pontban találkozik.
A negyedévente megjelenő Eszmélettel semmi „baj” sincs: helye éppen úgy biztosított a nap alatt, mint bármely más kiadványé – függetlenül attól, hogy nem egy cikke megmosolyogtatóan dogmatikus, és azokból sokszor átüt az igyekezet, amint a szerzők a világ jelenségeit igyekeznek szűk világnézeti kereteikbe gyömöszölni. Annyi biztos, a folyóirat gyakran igen szórakoztató írásainak nem egy részével örömmel érthetnek egyet nemcsak a lapunkban publikáló antiglobalista közgazdászok is, de a jobboldali választók igencsak jelentős része.
Ami ennél sokkal kevésbé érthető, az az, hogy éppen egy ilyen kiadványt irányító ember miként adhat tanácsot arcátlanul nyegle, a nemzeti érdekeket fillérekért szélnek eresztő neoliberális kormányzati vezetőknek, akiktől – és ezt épp Andor László ne tudná? – hirdetett baloldaliságuk legalább olyan távol áll, mint korábbi koalíciós partnerüktől a hazaszeretet. De Andor még itt sem állt meg: a globális intézményeket alapjaiban támadó szerző és kiadványvezető (az Eszmélet nemzetközi védnöksége olyan emberekből áll, mint Tamás Gáspár Miklós, külföldről Amin Samir vagy Immanuel Wallerstein) e világrend részét képező egyik intézményben, az EBRD igazgatótanácsában foglal helyet. És tegyük hozzá, lapunknak az érezhetően a másik oldaltól való félelme miatt biztosi megerősítése előtt interjút adni nem kívánó biztosjelölt a kormánypárti médiumok közül azt csak annak nem ad, amelyik nem kér tőle. Függetlenül attól, hogy azok izzó globalizmusa az Eszmélet Andorjától fényévnyi távolságra fekszik. És aki azt hiszi, Helmer képviselő a meghallgatáson Andor „cserélhető” ideológiai világára alaptalanul mutatott, álljon itt néhány idézet az Eszméletből, amelynek felmondása brüsszeli bürokratapartikon nemigen segítené elő a biztosi posztra jelölt közgazdász hivatali pályáját.
A folyóirat 64. száma (2004 tele) Eric Toussaint (a IV. Internacionálé nemzetközi bizottságának tagja, belgiumi szekciójának vezetője) elemzése bizonyítja, a globalizmus két csúcsintézménye, a Világbank és az IMF „rendszeresen adott hitelt egyes országoknak annak érdekében, hogy politikájukra befolyást gyakorolhasson”. Bravó Andor! – csak reméljük, e sorokat Bajnai Gordon is olvasta, mielőtt elkapta azt a mentőkötelet, amelyet elődje, Gyurcsány Ferenc által elszúrt (bocsánat a szalonképes kifejezésért) ország miatt kellett még a meg sem született magyar nemzedékek nyakára kötnie.
Az Eszmélet 78. számában (2008. nyár) író Samir Amin – akinek kommunista/maoista múltja alapozta meg igazgatói állását a dakari harmadik világfórumban – így kezdi elemzését: „Az Európa terv főleg a maastrichti szerződés (1992) óta határozottan csökkenteni igyekszik a nemzeti gazdaságpolitikák manőverezési lehetőségeit, miközben nem hoz létre helyette egy olyan kormányzatot, amely az unió szintjén tudna operálni. Az európai államok a gazdasági élet minden területére kiterjedő öncsonkításának tervét a domináns nagytőke választotta, mert ezzel zúzhatta szét az európai dolgozók hagyományos társadalmi erejét.” Amin következtetése: „Teljesen irreális az az elképzelés, hogy kis lépésekben megvalósítható egy »szociális Európa«. A mai intézményrendszer csak »kozmetikázásra« alkalmas, vagyis olyan reformokra, amelyeknek nem lesz komoly hatásuk.”
Gyanítható, hogy Andor László – aki a lap 39. számában látható élvezettel és teljes joggal csinál szánalmas, önellentmondó, exhibicionista bohócot a „szocialista” Népszabadságban is terpeszkedő, „konzervatív Thatcher-párti” Aczél Endréből – azért vállalta el Barrosótól a foglalkoztatási és szociális biztosi posztra a jelentkezést, mert már elfelejtette saját folyóiratának fentebb idézett intelmét.
Az említett bürokratapartikra vonatkozó figyelmeztetés azonban az Eszméletnek elsősorban külpolitikai írásaira vonatkozik. Ezekben a neoliberalizmus egyik szent tehenének számító The Economistról Mészáros István, az Albionban nyugdíjba vonult marxista egyetemi tanár annak okán, hogy a brit globális hetilap Chávez venezuelai elnökkel kapcsolatban is a bolívári szót idézőjelbe teszi, azt írja: „Ám az egyedüli dolog, amit a The Economist szerkesztői szarkasztikus idézőjeleiknek ezzel a kínosan ismétlődő használatával bizonyítanak, az a saját mérgező ostobaságuk. Lévén tökéletes lakájok az USA uralkodó körei érdekeinek kiszolgálásában – például mint önkéntes propagandistái az évente Davosban tartott rituális gazdasági csúcstalálkozónak…”
Andorra nézve kiemelt veszély lehet, hogy első munkanapján például Edward G. Steenbe, a legnagyobb súlyú uniós szaklap, a European Voice véleményrovatának vezetőjébe botlik, akinek élőszóban is tolmácsolhatja Mészáros idézett véleményét e szaklap tulajdonosának, az Economistnak „mérgező ostobaságáról”. De e partikon még ennél is nagyobb sikereket érhet el Andor László, ha elmondja, miként közölte lapja igen hosszan Norman Finkelsteinnek a budapesti Kairosz kiadónál megjelent A holokauszt-ipar című könyvéből az egyik „legforróbb” részt. Ebben az amerikai egyetemekről erős külső nyomásra eltávolított Finkelstein a nyugalmazott Peter Novick professzornak a tárgyról írt kritikai megjegyzéseit taglalja és megállapítja: „A szervezett amerikai zsidóság arra használja a náci holokausztot, hogy elhárítson minden bírálatot, amely Izraelt és saját, erkölcsileg védhetetlen politikáját éri” (49. szám).
Ámbár feltehetőleg hasonló, egyöntetű „helyesléssel” találkozna Andor, ha Kovács-Eichner Györgynek a gázai háborúról szóló, 22 nyomtatott oldal terjedelmű elemzéséből (82. szám, 2009 nyara) olvasna fel, vagy Lugosi Győzőnek Ariel Saron hosszú árnyéka című esszéjét visszhangozná az Európai Bizottság brüsszeli monstre épületében, a Berlaymont folyosóin. Robert Bolt, az agnosztikus szocialista drámaíró Sir Thomas More-ról szóló, világsikerű darabjának A Man for All Seasons (Egy ember az örökkévalóságnak) címet adta. Arról a tizenhatodik századi főkancellár-igazságügyminiszterről szól, akinek megingathatatlan elvei szikrákat hányva ütköznek VIII. Henrik egoista jellemével, ahogyan a király a Tudor-vonalat „nyomta” a politikailag sarokba szorított pápával szemben.
Andor László szintén „a man for all seasons”, de szó szerinti fordításban, azaz olyan ember, aki minden évszakban az elképzelt külső elvárásoknak kíván megfelelni. Hol neomarxistaként, hol neoliberálisként, hol EBRD-vezetőként. Aki a gyakorlatban azt a magyar neoszocialista vonalat követi, mint biztosi elődje, a Brüsszelből a közel másfél millió eurós végkielégítéssel, illetve nyugdíjjal Budapest irányába nyomtalanul eltűnő Kovács László: Merjünk szürkék lenni! Miközben mindenkinek azt adjuk, amit hallani óhajt tőlünk.
Vízió, változtatni akarás, nemzeti érdek kizárva.
origo.hu
Hadházy Ákos: Magyar Péter fél egy választási vereségtől
