Három női fejet látunk az egyik nagyméretű tablón. Középen az esztergomi falképek egyik alakjának, a Temperantiának, a Mértékletességnek a feje, balra tőle Botticelli Pallasz Athénét és a kentaurt ábrázoló kompozíciójának részlete, jobbra pedig egy gráciáé a Lemmi-freskókról. A képek kérdeznek, pontosabban megszólítják a nézőt úgy, hogy ő tegyen fel kérdéseket a képekkel kapcsolatban: mi a közös és mi a különböző bennük, lehetséges-e, hogy ugyanattól a kéztől származnak? A kérdés, amióta felmerült annak a lehetősége, hogy az esztergomi freskó a firenzei reneszánsz egyik legnagyobbjának a személyéhez köthető, igen sokakat foglalkoztat. Mindazokat, akik számára fontos a magyarországi kulturális örökség, a töredékeiben is imponálóan gazdag Mátyás-kori reneszánsz emlékeinek megőrzése, továbbadása, a világgal való megismertetése. Sokakról persze igazán csak azóta beszélhetünk, hogy a festőművész-restaurátor Wirdl Zsuzsanna, aki korábban másfél évtizeden át Itáliában dolgozott, megnyerte a millennium alkalmából a falképek restaurálására kiírt pályázatot, majd többévnyi kutatómunka után munkatársaival, Prokopp Mária művészet- és Vukov Konstantin építészettörténésszel együtt előállt szenzációsnak mondható feltételezésével.
A szakemberek azonban már több évtizede feltették a kérdést. A magyar reneszánsz egyik legismertebb kutatója, Balogh Jolán maga is megemlíti Botticellit a Mátyásnak dolgozott művészek között, Nagy Zoltán, az esztergomi múzeum egykori igazgatója, Vitéz János-kutató pedig – olasz kortársak szerint – szóban azt is fölvetette, hogy az Erényeken Botticelli keze nyomát láthatjuk. Prokopp Mária, aki 1962 óta kutatja a falképeket, már 1972-ben Filippo Lippi pratói körében határozta meg a Studiolo falképeinek stílusát. Az is igaz viszont, hogy más tekintélyes szakemberek máig nem vették a fáradságot, hogy megnézzék a falképeket, amelyek egy részéről a többéves restaurálási munka után eltűntek a korábbi beavatkozások nyomai, s lehetőség nyílt rá, hogy, ha töredékesen is, de valóban azt lássuk, ami a tizenhatodik században a falra került.
A restaurátor és a két történész szakember által írt könyv tanulmányai sok-sok izgalmas adalékkal, műhelytitokkal ismertetik meg az olvasót. Főként azonban arra ösztönzik, a kiállításon látható fotókkal, rekonstrukciós rajzokkal együtt, hogy figyelmesen mélyedjen el a részletekben, elfogulatlanul ítélje meg a hasonlóságokat és eltéréseket különböző műveken látható stílusjegyek, fej- vagy éppen fülformák, ráncok, szemöldökök között, elgondolkodjon a restaurálás során felbukkant két apró figura és Botticelli Dante-illusztrációi közötti kapcsolaton, vagy éppen összevesse Alessandro di Mariano különböző szignóit. Nézni, kérdezni, elmélyülni – erre ösztönöz a kiállítás, és erre a biztatásra az új év első napjaiban Botticellitől függetlenül is igen nagy szükségünk lehet.
(Az Erények nyomában, Melange Galéria, január 15-ig.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
