Bűnös profit Dél-Afrikából

Ismert nyugati cégeket perelnek az apartheidrendszer kárvallottjai, mivel szerintük a vállalatok a rezsimet támogatták ottani működésükkel. A vádlottak padján az IBM, a Daimler és a General Motors képviselői ülnek, azzal védekezve, hogy az amerikai bíróság nem illetékes ebben az ügyben.
Nem volt olyan régen, hogy az apartheidrendszert felszámolták, az első szabad választásokat csak 1994-ben tartották. Az 1961-es népszavazással függetlenséget kapott Dél-afrikai Köztársaság azonban 1948 és 1994 között a faji elkülönülésen alapuló politikát folytatta, mégpedig hathatós nyugati segítséggel. Bár most csak az említett három cég képviselői kénytelenek kínos nyilatkozatokat tenni, a vádlottak padjára sokkal többeket le lehetne ültetni, ugyanis a fajüldöző rezsimmel évtizedeken át együttműködött szinte mindenki. A Guardian brit újság 1973-ban írt tényfeltáró riportot a brit cégek dél-afrikai működéséről. Akkoriban a volt gyarmattartó rendszeresen bírálta a rezsimet, az ENSZ-ben tiltakozott a feketéket érintő embertelen bánásmód miatt, eközben pedig nagyjából 500 brit cég működött az országban, óriási profitot termelve. Az említett cikk arról szólt, vajon a társaságok megfelelő munkabért fizetnek-e a fekete alkalmazottaknak. Kiderült, hogy az orvosok által felállított – a létfenntartáshoz szükséges élelem megvásárlásához elegendő – minimális bért sem kapják a munkások, a cégek pedig a dél-afrikai fajüldöző törvényekre mutogatnak, amelyek állítólag tiltják a magasabb béreket. Ez azonban nem volt igaz.
A British Leyland autógyár – amelyet két évvel később államosítottak, majd a brit autóipar 40 százalékát magáénak tudhatta – a minimális fizetésnél jóval kevesebbet adott a munkásoknak, ezért roszszabb volt a híre, mint az amerikai autógyáraknak, a General Motorsnak vagy a Chryslernek. A feketelistán vannak az olyan cégek is, mint például a hazánkban is működő General Electric. London 1977-ben látványosan támogatta, hogy Dél-Afrikát zárják ki a Brit Nemzetközösség sportéletéből, ám ellenezték a súlyosabb gazdasági szankciók bevezetését. Az amerikaiak egészen a nyolcvanas évek közepéig voltaképp támogatták a befektetést Dél-Afrikában, majd az 1984-es, Ronald Reagan újraválasztásával végződő elnökválasztás után fordultak szembe Pretoriával. Akkoriban szakította meg a gyümölcsöző kapcsolatokat Izrael is Dél-Afrikával, amely még nukleáris együttműködést is fenntartott Pretoriával.
Tel-Aviv még a senki által el nem ismert bantusztánnal, Bophuthatswanával is félhivatalos viszonyt épített ki. A hetvenes évek végén itt épült fel – jelentős izraeli segítséggel – Sun City kaszinóvárosa, ahol az apartheid idején fellépett többek között a Queen, Rod Stewart vagy Tina Turner. A művészvilág azonban csak 1985-ben állt ki egységesen az apartheid ellen, arról énekelve, hogy nem játszanak Sun Cityben.