Ciprus a végletek és az ellentétek ragyogó szigete

V I L Á G U T A Z Ó Cipruson igaz minden, és annak az ellenkezője is. A szerelem szigete, tudjuk, dalaik mégis bánatról, megcsalásról, nem múló szenvedésről szólnak. Nyugodt, kedves emberek lakják, akik egy 35 évvel ezelőtti invázió sebeit rejtegetik. Az év nagy részében ragyogón süt a nap, decemberben fürödni lehet a tengerben, nekem mégis esős, hideg arcát mutatta, még a tenger is haragosan zúgott. Egyik meglepetés a másik után, ilyen az üdülőhely télen – ha tehetném, mindig ilyenkor mennék.

Mankó: Ciprus az Európai Unió tagja, az utazáshoz elég a személyi, és felélhetjük eurótartalékainkat is. Repülőn lehet megközelíteni a Törökországtól 65 km-re délre fekvő szigetet. A Malév közvetlen járatot üzemeltet Ciprusra, a menetrend azonban embert próbáló: odafelé késő éjjel, vissza pedig kora hajnalban indul a gép. A sziget brit gyarmat volt, a közlekedés ezért baloldali. A bérelt autókat piros rendszámtábla különbözteti meg a sajáttól, így a helyiek tudják, kire kell odafigyelni. A téli sportok szerelmeseinek is ajánlott Ciprus, legmagasabb hegyükön, az Olimposzon gondozott sípályák működnek. Legnagyobb üdülővárosai Larnaka és Limaszol, legkedveltebb az Agia Napa.

Szezonon kívül nem hömpölyög az utcákon a nyaralók hadserege, az üres tengerparti büfék szakadt ponyváit szél tépi, és a piacon csak háziasszonyok válogatnak a cakkos szélű mediterrán saláták, krumplifélék és bizarr halak között. A szigetet pár hónapra visszahódítják a helyiek. Ilyenkor őszintébb és nyitottabb az üdülőhely, hibái is, erényei is szembeötlőbbek.
Ciprusnak mindkettőből van, de szerencsére utóbbiból jóval több. A hibák – nem is hibák ezek, inkább tragédiák – az északi terület 1974-es török megszállásának következményei. Minden településen van egy-két utca, ahol üresen omladoznak a török ciprióták elhagyott házai, s ugyanígy csak a szél lakja a kizárólag Törökország által elismert Észak-Ciprusi Köztársaság területére került egykori üdülőváros, Famaguszta 42 luxusszállójának szobáit. A főváros, Nicosia (Lefkoszía) utcái közül nem egyet zár le rozsdás hordókból rakott fal, s nem egy közterület vagy épület került a török és görög zászlók között húzódó, lakatlan semleges zónába. Szinte minden családban van kit siratni, aki eltűnt 1974 júliusában, vagy van mit: birtokot, házat, amely az északi területen maradt.
És az erények? Az összes többi. A télen is azúr tenger, a pálmafák, a homokos partok, a bájos hegyi falvak, a tavernák és bennük népzenére táncoló fiatalok, a hatalmas esti étkezések, az ortodox templomok és kolostorok. A kedves, nyílt, vendégszerető ciprusiak. Kicsike az ország, hatezer négyzetkilométer sincs, mégis van benne minden, ami kell, eltekintve az édes víztől, ami a téli esők elmúltával nagy kinccsé válik. A tízezer éves múltat őrző tájat autópályák szelik át, és modern nagyvárosok tagolják. Míg a tengerparti nagyüzemi nyaralóhelyek vendégei az adrenalinparkban gumikötélre kötve lövetik ki magukat, vagy az aquapark csúszdatornyairól robognak a vízbe, a sziget belsejében emelkedő Troódosz-hegység falvainak utcáin fekete kendős asszonyok igyekeznek a templom hűvösébe, mosolygós férjük pedig a pincében szívogatja a bort a hordó helyett használt ember nagyságú kerámiaedényekből. Bár Ciprus az egyik legnépszerűbb európai mediterrán üdülőhely, a tradicionális életforma még nem merült feledésbe. Egy igazi ciprusi még ma is a krumplijára és a borára a legbüszkébb. Mesélik az írástudatlan paraszt bácsi történetét, akinek luxusszállók épültek a földjén. Milliárdos lett, Angliában taníttatta a gyerekeit, családja a legújabb BMW-vel jár, ő mégis meghagyott egy nadrágszíjnyi krumpliföldet, ott, a hotel mellett, és minden nap kijár, vet, ápol, betakarít, mert a pénznél a jó termés sokkal fontosabb. A helyszín Agia Napa, a délkeleti csücsök legkedveltebb, aranyhomokos stranddal, látványos kikötővel dicsekvő üdülőhelye, amely nem is olyan rég még csupán folyton termő, vörös héjú, ízletes burgonyájáról volt híres. A nyáron tömött utcákon a decemberi esőben egy lelket sem látni, nem is esik jól a séta. A magány és a szél elől a hipermodern Thalassza Múzeumba menekülünk, amely, mint neve is mutatja, a tenger élővilágát és régészeti kincseit hivatott bemutatni. A kitömött cápák és egykor itt élő törpevízilovak között megtekinthető a Kr. e. 400 körül elsüllyedt Kyrenia nevű kereskedelmi bárka életnagyságú mása.
A történelem élőben és vitrin mögött a sziget számos pontján átélhető. A nicosiai Ciprus Múzeumban a Lempai Lady nevű ötezer éves termékenységisten-nő szobraitól az Agia Irinin talált kétezer fős agyaghadseregen és a rézkori tárgyakon át az antikvitás műkincseiig mindent összegyűjtöttek, amit ásatásokon találtak. Impozáns, nagy ívű anyag. Engem mégis jobban megfognak a szabadtéri történelmi emlékek, például az egykori Kurion város romjai Limaszoltól pár kilométerre nyugatra. Az ország egyik legfontosabb régészeti lelőhelyén feltártak egy római fürdőt, lakóházakat, agorát, őskeresztény bazilikát, gladiátorok házát, de a Kr. e. II. században épült színház nem csupán lelet, hanem maga a csoda. A csillogó tenger fölé magasodó hegyoldalra épített nézőtéren hibátlan az akusztika, néha ma is tartanak itt előadásokat.
Az elragadó üdülőváros, Pafosz mellett hatalmas területen, több dombon terpeszkedik a római kori város, az 1000–2000 négyzetméteres villák romjaiban szinte hibátlanul megmaradt padlómozaikokkal, amelyek között sétálva ezeréves nappalikban, ebédlőkben, játékszobákban érzem magam. És ne felejtsük el az Aphrodité-kultuszt sem. A partszakasz (Petra tou Romiu) fölött, ahol a legenda szerint az istennő kiemelkedett a habokból, szentélyt is építettek neki. A templom és környéke az ókorban háromnapos tivornya színhelye volt, színlelt házasságkötéssel, nyilvános szerelmeskedéssel és tengeri csoportszexszel. Afrodizia néven ma is él itt egy népszokás, de már egészen más jellegű, a pünkösdhöz kapcsolódik, a tengeri fürdőzés ma már inkább a mi húsvéti locsolkodásunkhoz hasonlít.
Az ókori vallások helyét Cipruson az ortodoxia vette át, a ciprusiak vasárnaponként órákat töltenek a félhomályos templomok ikonosztázai előtt, miközben a gyerekek szaladgálnak, a férfiak kijárnak dohányozni, a nők pedig a padokban pletykálnak. A Pafosz fölötti hegyekben bújik meg az egyik legrégebbi, a Szent Neofitosz-kolostor, ahol az ezredévvel ezelőtti remete barlangjába bújhatunk be. A larnakai Szent Lázár-templomban a Jézus által feltámasztott Lázár nyitott koporsójába nénikék fekszenek abban a hitben, hogy a szent hely könnyít reumatikus panaszaikon.
Az idő nemcsak a templomokban tűnik el, hanem mindenhol: ráérősek, lassúak leszünk Cipruson, nem is értjük, odahaza mire föl az a nagy rohanás. Miért kell rohanva vagy a klaviatúrán elfogyasztani a vacsorát, amikor az két-három órán keresztül jó, legalább tízféle étellel. A hús vagy hal meze (sok apró fogás, nagyon gyorsan tálalva) nemcsak étkezés, hanem közösségi esemény. Beszélgetve, tányérokat adogatva, keresztül-kasul kóstolva telik az este családi vagy baráti körben, kulináris gyönyörök közepette. Vettem is egy szakácskönyvet, hajrá család, hajrá barátok!