Nem csak az amerikai újságírók tartják kéznyújtásnyi távolságban maguktól a The New York Times évente megjelenő almanachját: az joggal hirdeti magáról, hogy a világ legátfogóbb és legmérvadóbb évkönyve. Összeállításában a lap szerkesztői és tudósítói is részt vesznek. Az ezeroldalas kötet az adatok zuhatagát tartalmazza politikáról, oktatásról, egészségügyről, gazdaságról, a környezetről, tudományról, technológiáról, díjakról, sportról. Felöleli nemcsak az Egyesült Államokat és annak valamennyi államát, de a világ összes országát is.
Szerencsétlenségünkre.
Azért, mert adatai arcpirítóak mindazoknak, akik sokkal szívesebben lennének büszkék arra, ha Magyarország kiugró teljesítményéről olvashatnának, mintsem arról, hogy hol tartunk nyolc évvel a szocialista/szabad demokrata kormányzat nyomán. Azok viszont, akik nyolcéves kormányzásukkal ezekért az adatokért elsősorban felelősek, azaz a kormány vezető tagjai, pirulásra képtelenek. Az almanach adataiban kételkedni szabad; annak statisztikai számait lehet félremagyarázni, de egyrészt az nem könnyű feladat, másrészt nem érdemes. Hiszen a rólunk készült pillanatfelvételt szinte minden, nem a Bajnai-kormány megrendelésére készült, Magyarország átfogóbb képet nyújtani kívánó kiadvány is megerősíti.
Elég, ha egyetlen pillantást vetünk a szintén globális terjesztésű brit hetilapnak, a The Economistnak legfrissebb számának szokásos statisztikai összefoglalójára, amelyben a feltüntetett országok közül 2010-re mínusz egyszázalékos GDP-csökkenéssel a várt második legrosszabb „növekedési” mutató a miénk: bennünket csak Venezuela múl alul, ahol mínusz 3,4 százalékkal csökken a bruttó hazai termék. Ami pedig a GDP legfrissebb adatait illeti, a sorban ott is a második legrosszabb helyen állunk: a harmadik negyedévben az egy évvel ezelőttihez képest gazdaságunk mínusz 7,1 százalékkal zsugorodott, míg a világrossza Oroszország mínusz 8,9 százalékkal vezet (viszont a lap szerint annak gazdasága 2,5 százalékkal fog bővülni az idén).
De térjünk vissza az almanachhoz.
A magyar népességre megadott adat szerint már tízmillió alá csökkent számunk (2009. júliusi adat). A Cseh Köztársaság lakossága – szintén a tavaly júliusi adat szerint – 10 211 904. Nyilván a lélekszám fogyását az is befolyásolja, hogy nálunk a születéskor várható élettartam 73, míg a cseheknél 77 év. Ezzel szemben az ezer főre jutó csecsemőhalandósági arány hét, a cseheknél ugyanez az adat csupán négy, és az még Kubában is jobb (öt) a miénknél.
A mítoszok szerint nálunk legalább hatékony az egészségügy, amit a számok nem egészen támasztanak alá: míg a magyar egészségügyre fejenként 929 dollárt fordítanak, addig a cseh orvosi gondoskodásra alig többet, 953 dollárt, a szlovákra fejenként csupán 735 dollárt (valamennyi 2006-os adat), noha északi szomszédunknál a várható élettartam 75 év, és a csecsemőhalandóság megegyezik a miénkkel, azaz hét ezrelék. Igaz, az élettartam és a csecsemőhalandóság nem csak az egészségi ellátás függvénye. Ami a gazdasági részt illeti, az egy főre jutó GDP nálunk 19 800 dollár, Csehországban 26 100, Szlovákiában pedig 21 900 (valamennyi adat 2008-as becslés). Tekintettel a bruttó nemzeti termék alakulására, a 2012-es almanachban (amely az idei adatokat tükrözi majd) az összehasonlítás jóval kedvezőtlenebb lesz ránk nézve.
Aki szerint netán a mi és a Cseh Köztársaság közötti különbség elhanyagolható lenne (a kormányból élő gazdasági „szakembereinknek” még ennél is voltak lélegzetállítóbb kijelentései), annak érdemes felütnie az almanachban például az afrikai Gabon adatait. Eszerint a gaboni egy főre jutó GDP 14 100 dollár, vagyis Gabon 600 dollárral közelebb áll hozzánk, mint mi a megadott cseh szinthez. Amellett, hogy – hallhatjuk majd szocialista politikusoktól, olvashatjuk mostani kormánypárti közgazdászoktól és balliberális újságíróktól a tavaszi kormányalakítás után – Bajnai Gordon miniszterelnök lerakta a paradicsom, vagyis az évi négy százaléknál is nagyobb növekedés alapjait.
Egyébként a 205,7 milliárd dollár értékű bruttó nemzeti termékünket 4,2 millióan termelik meg, míg a szintén nagyjából tízmilliós Cseh Köztársaságban 5,37 millióan. A cseheknek a számadatok szerint egyébként mind a behozatala, mind a kivitele mintegy negyven százalékkal nagyobb a miénknél.
Természetesen egyetlen kiadvány sem hiba nélküli, mint ahogyan ez az évkönyv sem, amelynek Magyarországra vonatkozó, majd másfél oldalt elfoglaló szöveges részének utolsó mondata így hangzik: „2009 márciusában Gyurcsány lemondott, és helyébe Majnac Gordon lépett.” A Magyar Távirati Iroda, amikor a szívéhez közeli külföldi lapokban vagy cikkekben jobboldali politikusokat támadnak, vagy az egész nemzetet vádolják (kellő undorral vésődött be belénk, hogy mivel), az eredeti szöveg valamennyi hibáját javítja, vagy kihagyja.
Mi viszont nem hamisítunk.
origo.hu
Hadházy Ákos: Magyar Péter fél egy választási vereségtől
