Az 1924. július 24-én, Hódmezővásárhelyen született tanárgyerek először a Debreceni Református Kollégiumban tűnt fel kiemelkedő képességeivel. Felnőttpályáját is a kálvinista Rómában kezdte a belgyógyászati klinikán, a legendás Sántha Kálmán tanítványaként. Az ötvenes években mesterével együtt hurcolták meg. Budapestre kerülvén a matematika kutatójaként, tudománytörténészként szerzett hírnevet magának. Nevéhez mintegy harminc önálló saját és fordításkötet, megszámlálhatatlan, a természet-, a bölcsészet-, az orvostudomány szinte minden területét felölelő tanulmány fűződik. Közülük nem könnyű a legfontosabbakat kiemelni. Mégis tekintsük zsinórmértéknek azt, amit ő maga annak tartott. Vekerdi László elsősorban vérbeli irodalmár volt, aki színes, élő, lebilincselő stílusának köszönhetően a legelvontabbnak, illetve a legszárazabbnak hitt tudományokat is élményszerűen foglalta írásba és szóba. 1970-ben látott napvilágot Németh László-monográfiája, az író vallomásainak és műveinek tükrében. E mű sorsdöntő volt mind a monográfia alanyának és tárgyának, mind a szerzőjének életében, bár Vekerdi László 1990-ig a tűrt és a tiltott kategória között egyensúlyozott. Alkalmazta azt a trükköt, amelyik jól bevált a magyar tudomány kiemelkedő képviselőinél: ismeretterjesztő sorozatokban jelentette meg azt, amit máshol nem engedett volna át a cenzúra. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Így élt… sorozatában jelent meg a Newton-kötete. A Képes történelem sorozatban is kiadatott barátjával, sorstársával, Varga Domokossal közösen kiváló dolgozatokat, az Európa születése, valamint A világ kereke című könyvet. És akkor még nem beszéltünk arról a két legendás kötetről, amelyet alapműként forgatott minden kultúrember már a keletkezésekor, s forrásértékűnek tart ma is; a Kalandozás a tudományok történetében, valamint a Befejezetlen jelen. Utóbbi a magyar irodalom egyik legizgalmasabb művelődés- és tudománytörténeti könyve. Vekerdi László alapítója volt a Bethlen Gábor Alapítványnak, részese a Lakiteleken elindult megújulási mozgalomnak. Kitüntetéseinek nagy részét a rendszerváltozás után kapta, többek között 1992-ben Szent-Györgyi Albert- és József Attila-, 2000-ben Pro Literatura, 2001-ben Széchenyi díjban részesült. Nehéz kimondani: elment a legnagyobb magyar polihisztor író, az irodalom és a tudomány doyenje. Hírét, nevét őrzi a grandiózus életmű.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
