Fut-e majd „magyari” arab síneken?

Al-Magary – a magyar. Ez volt a beceneve Musztafa Abdunak, aki a futballpályákon elsősorban azzal tűnt ki, milyen villámgyors. Semmilyen magyar kapcsolata nem volt az egyiptomi szupersztárnak, a 86-szoros válogatott focista a nevét a Ganz gyárnak köszönheti. A szélvészgyors szélső ugyanis a gyorsvonatról kapta a nevét, amelyet Egyiptom-szerte „magyarnak” neveznek. Van-e esély ezt a gyorsan romló, de még létező szellemi tőkét fejleszteni?

2010. 01. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Manapság Magyarországról általában azt tudják az arab országokban, hogy „valószínűleg az Európai Unió tagja”. Pedig ennél azért többet tett hazánk az évszázadok során a térségben, csakhogy a jó hírnév nem levakarhatatlan egy-egy országról, sőt annak ápolásáért folyamatosan dolgozni kell. Sokat segít a bevezetőben említett ragadványnév egy népszerű emberen, ezáltal könnyebb visszaállítani a régi időket. Kína is azért küzd, hogy a Made in China ne a „rossz minőségű termék” általános szinonimája legyen. A Made in Hungary felirathoz jószerivel semmi sem kötődik, mivel ilyet nagyon ritkán látnak az arabok. Ha igen, akkor persze hajlamosak félreérteni a helyzetet, és nekünk kedvező tévedésbe esni. A Nokia ugyanis sok arab szerint magyar cég, hiszen az ott terjesztett mobiltelefonokat általában nálunk szerelik össze.
A hajlandóság az együttműködésre megvan ugyan az arab országokban, de fájdalom, a magyar Külügyminisztérium vajmi keveset foglalkozott ezzel az elmúlt nyolc évben. A világháború előtt főként Egyiptom és Szíria, azt követően pedig Irak, Algéria és Kuvait is a magyar gazdasági kapcsolatok fő irányának számított. Kuvaitban is futottak az Ikarusok – ahogy Iránban és Egyiptomban még ma is –, a Malév onnan vásárolt üzemanyagot, s egyes állami vállalatok, mint például a Transelektro, jó kapcsolatokat építettek ki. A hetvenes évek végi csúcstól ugyan folyamatosan csökkent a részvétel az arab piacon, de a rendszerváltozásig – igaz, koncepció nélkül – valamennyire kitartott.
Mára azonban sem koncepció nem készült, sem a régi hídfőállásokat nem tartottuk meg. A Külügyminisztérium továbbra is adós egy komolyan vehető és reális külpolitikai stratégia kidolgozásával, amely híján az öböltérségben dolgozó magyar diplomaták feladata a mindennapi ügyek kezelése mindenféle központi elképzelés nélkül.
Információink szerint ugyanakkor semmi módon nem hangolják össze még a térségben levő nagykövetségeink munkáját sem. Az egyes diplomaták fogódzó nélkül próbálják saját állomáshelyükön helyzetbe hozni a magyar cégeket. Velez Béla kulturális-oktatási szakdiplomata is úgy került az abu-dzabi nagykövetségünkre – ám az egész öböltérségre érvényes akkreditációval –, hogy arról az emírségeken túli képviseleteinken nem értesültek előre. Pedig a térségben Katarban, Szaúd-Arábiában, Abu-Dzabiban és Kuvaitban is van nagykövetségünk, így lehetőség nyílna az eddiginél sokkal jelentősebb érdekérvényesítésre, de a koncepciótlanság, valamint a „nadrágszíjmeghúzás” miatt erre most kevés az esély.
Komoly lehetőség nyílhat azonban a magyaroknak a remélhetőleg valóban kiépülő új öböl menti elektromos hálózat szerelési munkálataiban, épp az ott korábban dolgozó Transelektrónak köszönhetően. A teljes hálózatra 1,6 milliárd dollárt szánnak, elejét véve a rendszeres áramkimaradásoknak, amelyeket az igényeket már kielégíteni képtelen rendszer okoz. Amíg azonban Közép-Európa több állama jelentős országreklámot fejt ki az Arab-félsziget országaiban, Magyarországra csak az idősebbek emlékeznek, s Budapest hathatós segítsége, központi reklámkampánya nélkül ismét lemaradhatunk a saját imázsunkat is fejlesztő, egyben nagy haszonnal járó lehetőségekről. A hazánkban élő újságíró, Abd-el Munam Kadura, a Kék Duna nevű arab kulturális folyóirat főszerkesztője arra is rámutatott, a magyar kultúrára vevők lennének az arabok, érdemes is most Dohára figyelnünk, amely 2010-ben az arab kultúra fővárosa lesz. Katarban van emellett a világ második legnagyobb gázkészlete, ezért is érdemes ápolni a kapcsolatokat. Bár az ománi nemzeti olajtársaságnak van tulajdonrésze a Molban, Maszkatban nincs nagykövetségünk, az ottani ügyeket rijádi diplomatáink intézik. A magyar olajtársaság a hírek szerint további előrelépést tervez a térségben, elsősorban Ománban, így feltétlenül szükséges lesz a gazdasági érdekek miatt is a leghatározottabb magyar diplomáciára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.