Mahmúd Ahmadinezsád és Kurbangulj Berdimuhamedov megállapodása különösen érdekessé válik annak fényében, hogy Türkmenisztán gázkincsére mindenki pályázik. Szerepel az európai terv, a Nabucco esetleges ellátójaként, Oroszország is jócskán vásárol belőle – amióta megszületett a megállapodás Moszkvával –, a legújabb vevő pedig az örökké energiaéhes Kína. Tavaly december közepén adták át a 7000 kilométeres gázvezetéket Türkmenisztán és Kína északi része között, amely stratégiai együttműködésről árulkodik. Irán ugyan nem szorul rá senki gázára, van neki bőven saját forrása, ám azt inkább exportra szánja, például az élénken érdeklődő kínaiaknak, akik az iráni olajiparból is részesedni akarnak.
A Sinopec kínai állami olajvállalat tavaly írt alá egy olyan megállapodást az iráni nemzeti olajcéggel, hogy a perzsa országban 6,5 milliárd dollárnyi befektetéssel fog finomítókat építeni. Iránnak rengeteg fejlesztést kell még végrehajtania, hogy versenyképessé tudja tenni olaj- és gázmezőit, és a nyugati szankciókkal nem törődő kínaiak segítségével erre jelen állás szerint van is esélye. Nem meglepő, hogy tavaly 35 százalékkal nőtt a két ország közötti árucsere mértéke, s Irán ma Kína második számú olajszállítója. Nem is véletlen, hogy Pekingnek nem érdeke az iráni atomprogram miatt nemzetközi szankciókat kiszabni.
Míg Kína láthatóan nem törődik a politikai aggályokkal – hiszen az iraki olajat is bőszen vásárolja –, az európai országok lemaradni látszanak a versenyben. Irán gáza közvetlenül Kína felé áramolhat abban az esetben, ha meg tudják építeni a Pakisztánon és Indián keresztül húzódó csővezetéket, amelynek egyetlen még húzódozó résztvevője Újdelhi, Washington stratégiai szövetségese, ám Iránnak és Pakisztánnak nincs feltétlenül szüksége Indiára. Annamamed Mamedov, Türkmenisztán bakui nagykövete közölte, hazája továbbra is érdeklődik minden exportdiverzifikálási lehetőség, így a Nabucco iránt is.
origo.hu
Manfred Weber parancsára ültek Magyar Péter képviselői ukrán zászlós pólóban az Európai Parlamentben
