Napszemüveg és váll-lap

Dél-Amerika mai látványos balratolódását megelőzte egy több mint egy évszázados időszak, amely idő alatt amerikai támogatással működő diktátorok uralták az ikerkontinens déli részét. A napszemüveges tábornokokra általában jellemző, hogy országaik uralmuk alatt gazdaságilag fejlődtek, köszönhetően a nagy szövetségesnek, politikailag pedig nagyon stabilak voltak, amely pedig az ellenzék – azaz főként a kommunisták – módszeres elnyomásának tudható be. Mindazonáltal mindennaposak voltak a kínzások a börtönökben, az utókor pedig általában az „ellentmondásos” kifejezéssel illeti a diktátorokat.
Nem is lehet részrehajlás nélkül megítélni a múlt diktátorait Dél-Amerikában, hiszen minden politikai szereplő valamilyen szinten érintett volt a junta által – akár mint támogató, akár mint megkínzott ellenzéki –, és nem is próbálják meg sok helyen. Chile ezért is különleges kivétel. Augusto Pinochet 1973-ban puccsolta meg Salvador Allende baloldali elnököt, és kezdte kiépíteni vaskezű uralmát Chilében. A hatalmat végül csak 1990-ben engedte ki a kezéből, és adta át a stafétabotot a demokratikusabb gondolkodású, ám persze a múlt bélyegét magukon hordozó politikusoknak. Pinochet megítélése külföldön sokkal kedvezőtlenebb, mint odahaza, hiszen a kínzások és az ellenzék szisztematikus kiirtása és elnyomása valóban megtörtént, ám az akkori stabil gazdasági és politikai életet csak az ott élők érezték a bőrükön, és általában megelégedtek a kenyérrel a szabadságért cserébe. Pinochetet 1998-ban fogták perbe, a jogi csűrés-csavarásnak a vádlott 2006-os halála vetett véget.
Szinte politikai édestestvérének nevezhetjük Alfredo Stroessnert, Paraguay „örökös” elnökét, aki 1954-től 1988-ig uralta a dél-amerikai államot. Stroessner irtotta az őslakosságot a nyugati cégek által kiszemelt földterületeken, cserébe elnéző viselkedést és segélyeket kapott, 1962 és 1975 között összesen 146 millió dollárt Washingtontól. Stroessner juntája kábítószerrel is kereskedett, amiért végül Amerika is bírálta 1980-ban, de nyolc év múlva is csak azért mondott búcsút a hatalomnak, mert régi szövetségese, Andrés Rodriguez tábornok megpuccsolta őt. Stroessner Brazíliába menekült, a kormány pedig nem engedte haza meghalni sem, azzal fenyegetőzve, hogy letartóztatja a diktatúrájának bűnei miatt, amely ugyan gazdasági fellendülést és politikai stabilitást adott, de ezrek haltak bele a kínzásokba. Brazíliában érte a halál a 93 éves diktátort, Pinochettel egy évben.
Dél- és Közép-Amerika tragédiája, hogy a radikális jobboldali juntákkal szemben álló erők maguk sem demokratikus gondolkodásúak voltak, hanem a hidegháború leghisztérikusabb időszakának megfelelően vérvörös kommunisták és Washington befolyása miatt nem is tudták kiterjeszteni hatalmukat Kubán kívül sehol sem hosszú időre. Ugyanakkor mindmáig működnek olyan paramilitáris szervezetek, amelyek a marxista ideát akarják megvalósítani gerillaakciók segítségével, ilyen például Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői vagy a perui Fényes Ösvény.