Ok a határtalan mulatságra

Az etiópiai éhezők megsegítésére 1984-ben jelent meg a Tudják-e, hogy most karácsony van? című dal, megvilágítva a keresztény kultúrkör gyermekei számára nem teljesen nyilvánvaló tényt, hogy a nagyvilágban nem ünneplik mindenütt a karácsonyt, sőt a legtöbb ember számára a mi évünk vége csak egy nap a naptárban.
New York híres kristálygömbjét mindenki látta már, aki újévi vicces filmet nézett a tévében, és mivel elég sokan vannak ezzel így, a Times Square felett leereszkedő golyó világhírűvé vált. Ahogy a szépen kivilágított Eiffel-torony vagy a sydneyi kikötői hídról fellőtt rakéták látványa is az újévi mulatságok fontos velejárói, főként napjainkban, a mindenkihez eljutó média következtében. Ausztrália ünnepségét mindenki látja térségünkben, hiszen csak a leglelkesebbek részegednek le annyira délután kettőre, hogy már a tüzet lövellő hidat se lássák (a Brandenburgi kaput vagy a London Eye-t már sokan kihagyják, mire pedig New Yorkban is éjfélt ütnek, a magyar lakosság nagy része már egyáltalán nem a tévét nézi). No de mit csinálnak azokban az országokban, ahol kulturális, politikai vagy történelmi okokból se a karácsonyt, se a Gergely-naptár szerinti újévet nem ünneplik?
Legtöbbször ők is ünnepelnek, csak nem azt, mint mi, hanem megragadják az alkalmat egy közös mulatság megszervezésére, ha már a nyugati világ is így tesz. Kínában vajmi kevesen foglalkoznak a keresztény ünnepek megülésével, de néhány karácsonyfa azért díszíti a nagy bevásárlóközpontokat, a kultúrával összefüggő petárdázással pedig zajosan lehet búcsúztatni egy másik kultúra óévét. India 2,3 százaléknyi kereszténye ugyancsak saját ünnepet ül, de velük együtt mulat a gyarmati múlt hagyatékaként itt maradt Goa is, ahol a portugálok nem csupán Krisztus hitét hagyták, de a világ egyik legfelkapottabb partihelyszínévé vált saját zenei stílussal és a pszichedelikus drogok előtérbe helyezésével az alkohol rovására. A gyarmati örökség jelentősen átformálta az érintett térségeket, a nyelv és a kultúra bizonyos átvételével közössé váltak azok a lényegüktől valójában megfosztott ünnepek, amelyek az óhazában még vallási jelentőséggel bírtak.
A Közel-Kelet iszlám országaiban épp ezeket a vallási jelképeket nézik rossz szemmel. Szaúd-Arábiában például az iszlám az egyedül engedélyezett vallás, így az újév megünneplését és a karácsonyi kellékek beszerzését – így mondjuk az ajándékozást – nem nézik jó szemmel, bár tenni ellene sokat nem tudnak. Legfeljebb annyit, hogy a dekorációnak felállított műfenyőket eltávolíttatják a boltokból, és az amerikai import rénszarvasokat is kivetetik a kirakatokból. Az Európára jellemző év végi áhítat és elfáradás az Arab-félszigetre nem érvényes, számukra a mi újévünk legfeljebb azért jelentős esemény, mert akkor mindenki ezzel foglalkozik, a tévé is ezt mutatja, ráadásul a nyugati üzleti partnerekkel ilyenkor semmit nem lehet kezdeni. Nem sokkal korábban, a ramadán havi böjt lezárásáig azonban ők nem akartak tárgyalni, Irán pedig saját újéve, a nóruz idején állt le rövid időre, mégpedig márciusban.