Sakkmester és költő: Borlóy Károly

Mihályi Gábor szobrászművész mellszobra őrzi az utókor számára Borlóy (Androvitzky) Károly arcvonásait egykori, hegyvidéki otthonában. A mester amellett, hogy 1951-ban elnyerte a sakkmesteri, 1952-ban pedig a kiváló sportoló címet, költőként is rangot szerzett magának.

Borlóy – civil nevén Androvitzky – Károly ötvenéves sakkozói pályafutása során számos hazai és nemzetközi sikert ért el, de igazi énje a művészethez vonzotta. Több múzsa kegyeltjeként operaáriák éneklésével is többször szerepelt nyilvános rendezvényeken. Nem volt a sors kegyeltje. Polgári szemléletet tükröző versei nagyon nehezen láttak napvilágot. Illyés Gyula írásos ajánlása, bemutatása kellett ahhoz, hogy művei lapok és folyóiratok hasábjain megjelenhessenek. Felesége, Hédi biztatására kereste fel a költőt, aki frappáns és mély érzésű költőnek nevezte őt. A 2000-ben elhunyt Borlóy Károly könyvét 2006-ban a Püski Kiadó vette gondozásába. E kötetben a versek abban a formában és elrendezésben szerepelnek, ahogyan a könyvének tervét Illyés Gyulának megmutatta. A címe: Borlóy (Androvitzky) Károly sakkmester költeményei. Egy évvel később, 2007. május 11-én avatták föl az Irhás árokban Mihályi Gábor mellszobrát. A múlt év végén láttak napvilágot a költő gyerekversei Fondorlatos Jucika címmel. A gyűjteményes kötetben szereplő, Karácsony estén című költeményében Borlóy Károly költő, operaénekes és sakkmester élete hűséges párját köszönti a szeretet ünnepén, Jézus Krisztus születése napján. A sakkmester és költő élete végéig hálás volt feleségének, amiért nem hagyta, hogy írott művei az asztalfiókban maradjanak.
(Borlóy [Androvitzky] Károly sakkmester költeményei. Püski Kiadó, 2009.)