Horváth Erzsébet (Budapest): Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a munkaszerződések ugyanazon munkahelyen nem azonosak. A vízfejhez tartozó dolgozóknak a munkaszerződés 1. szerint ha a munkaviszonyuk megszűnik, (nyugdíjazás, felmondás stb.) jár nekik 50-100 millió forint végkielégítés. A munkaszerződés 2. kategóriába tartozó buszvezető, villamosvezető személynek nem jár végkielégítés. Nem hallottam még, hogy ezek a dolgozók távozáskor kaptak volna végkielégítést. A humánigazgató, a szóvivő és egyéb bennfentesek 100 milliókat markolnak fel, míg a Krampács Jóskák egy huncut buznyákot sem. Úgy látszik, a fővárosi MSZP-képviselők ezt helyénvalónak tartják, mert arra hivatkoznak, hogy a vezetőknek szerződésük szerint mindez jár. Miért nem jár a munkaszerződés 2. dolgozóknak? (A levitézlett párttitkároknak, munkásőrtiszteknek a nyugdíját is érdemes lenne szemügyre venni, ami nem kevesebb, mint 200-500 ezer forint havonta.) Mit tettek le az asztalra? Ahol olyan káosz van, hogy valaki saját magának kiírhat és felvehet annyi pénzt, amennyit akar, az nem nevezhető munkahelynek, hanem kuplerájnak. Az, hogy a vállalatok (MÁV, BKV) sok- milliárdos adósságot halmoztak fel, senkinek nem tűnt fel? Ezek nemhogy pluszpénzt nem érdemelnek, hanem börtönt és vagyonelkobzást, a korábbi vezérigazgatóktól az osztályvezetőig bezárólag.
Éliás András (Budapest): Az Országgyűlés elfogadta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt. Ennek kapcsán megszüntetik az alkalmi munkavállalói könyvet is. Kevéssé ismert, hogy erre nem volt mindig szükség, hiszen megbízási szerződéssel mindig lehetett alkalmi munkát végezni. Egyik jövedelmem ebből származik, s most félek, hogy ezt hatalmi szóval csökkenteni fogják, ha rám is érvényes az új szabályozás. Azt olvasom az új törvényről, hogy legfeljebb öt egymást követő naptári napig, egy hónapon belül 15 napig, egy éven belül legfeljebb 90 napig lehet dolgozni azonos munkáltatónál alkalmi munkavállalóként. Egy példával érzékeltetném ennek képtelenségét. Tegyük fel, hogy van egy nagyon havas januári hónap. Tegyük fel, hogy az önkormányzati cégnek a hónapban 31 napig lenne szüksége hómunkásokra. Nyilvánvaló, hogy főállásban nem vehet fel hólapátolókat, hiszen nyáron biztos nem lesz szüksége erre a munkaerőre. Kit zavarna az, hogy valaki egymást követő 31 napon jelentkezne erre a munkára? E szabályozás szerint ez „törvényellenes” lesz, hiszen a jelentkező folyamatos foglalkoztatását az öt napra és a 15 napra vonatkozó szabályozás is tiltja. Más területről saját példát hozhatok. November folyamán a hétfői napokon tíz, kedden három, pénteken négy órát dolgoztam valahol. Nálunk adóelőleget vonnak, a nettó órabérem kb. 420 forint. Így jött ki a havi 31 432 forintos keresetem. Úgy beszéltük meg, hogy január folyamán hétfőn és szerdán jövök dolgozni, tíz-tíz órát. Ebből következik, hogy havonta legalább nyolcvan órát fogok ledolgozni. Ha jól értelmezem az MSZP-kormány korlátozó intézkedéseit, akkor jó esetben 720 órát (kilencven munkanapot) dolgozhatok ezen a helyen. Ezt valószínűleg kilenc hónap alatt teljesítem.
Miért zavarja őket a havi harmincezres jövedelmem? Miért csak kilenc hónapig végezhetem ezt a munkát? A másik három hónapban miért nem dolgozhatok itt? Éppen a Magyar Nemzet írta meg, hogy a fővárosi közlekedés vezérének 17 munkahelye van. Neki lehet? Nekünk az alkalmi munkahelyeinket is korlátozzák?
origo.hu
„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”
