Egyszerű, ám tisztán tartott, gondozott udvarú házhoz érkezünk. A kapu kulcsra van zárva, pedig várnak minket. Bezörgetek. Botjára támaszkodott, törékeny, idős asszony jelenik meg a verandán. Bőre sápadt, arca beesett, szemében riadalom. Megkönynyebbülten sóhajt, amikor látja, hogy csak András és Józsi, a helyi elöljárók és az újságírók állnak a kapuban. A ház belül még szegényesebb, mint kívül: bár több szoba van, az asszony a konyhába tette az ágyat is. Ott alszik, így kevesebbe kerül a tüzelő. A fekhely felett Szűz Mária, az oltalmazó képe.
– Napok óta nem merek aludni. Hiába fekszem le, csak nyitott szemmel bámulom a plafont, hegyezem a fülem, és halálfélelem fog el egy-egy nesz hallatán. Minden éjjel attól rettegek, hogy megint eljönnek, összevernek, vagy talán meg is ölnek – mondja a nyolcvanéves, évek óta egyedül élő Májik Istvánné. Ica néniből már a mondat felénél feltör a zokogás, és végigsírja történetét.
– Karácsonyt megelőző éjjel is jöttek – mondja. – Zörgésre, hangos puffanásra ébredtem. Kiléptem a verandára, a sötétben megbotlottam egy zsákban. Tapogatni kezdtem, hogy mi lehet benne, mire a kezem csupa vér lett. A zsákban négy kitekert nyakú csirkém volt. Torkom szakadtából kiabálni kezdtem. Mivel a szomszédban mozgolódás támadt, a tolvajok elmenekültek. Két nappal később, karácsony másnapjára virradóra azonban újra hangokra ébredtem. Ekkor már nem volt nekik elég a csirke. Benyomták az ajtót és ütni kezdtek. Felrepedt a szám, folyt a vérem, a fájdalomtól és a félelemtől állni alig bírtam. Kihúzták a kredencfiókot, kiürítették a bukszámat. Kevesellték az ötezer forintot, ezért tovább kutattak, felforgatták a konyhát, az ágyat, a huzatot. Hiába kerestek még, nem volt több pénzem.
Ica néni azt meséli, néhány év alatt összesen 140 csirkéjét vitték el a cigányok. Amikor megkérdezem, felismerte-e a rablókat, Ica néni bólogat.
– Az egyikük arcát pontosan láttam, hisz nem volt rajta álarc, a nevét is tudom, de nem mondhatom ki, mert megfenyegettek, hogy megölnek. Megfogták őt is a rendőrök, de megint kint van. Itt mászkál a házam előtt nap mint nap – mondja. Megdöbbenve fordulok a minket kalauzoló Bényi András felé, a helyi fideszes képviselő azonban megerősíti Ica néni szavait. Azt mondja: a karácsonyi három brutális rablás után összesen hat gyanúsítottat vettek őrizetbe a cigánysorról, de ma már csak hárman vannak börtönben, a többieket – vélhetően bizonyíték hiányában – kiengedték.
Néhány házzal távolabb Varjú János és felesége fogad.
– Két éve kezdődtek a borzalmak. Akkor feszítették fel először a pincét, ott tartjuk a kolbászt, a sonkát, a hurkát. A kutyát valószínűleg megmérgezték, mert napokig habzott a szája. Minden ennivalónkat elvitték. Azóta olyan gyakran járnak az udvarunkba, mint a rendes ember a boltba – mondja Varjú János. – Lopják a baromfit, a gyümölcsöt, a gázpalackot, az élelmet, az italt, a fémet, a vasat. Körbekerítettem a gyümölcsfákat, hogy ne tudják elvinni az almát, erre néhány óra múlva már kerítés sem volt. A fa tartóoszlopokat tüzelőnek, a drótot a méhbe vitték. – Az egykori katolikus hitoktató keserűen mondja: amíg olyan politikusok ülhetnek a parlamentben, akik szerint létezik „megélhetési” bűnözés, addig nem lehet megfékezni az ilyeneket. Amíg a folyamatos bűncselekmények és halálos fenyegetések ellenére évek óta szabadon terrorizálhatja a falut néhány bűnöző, amíg nincsenek rendőrök, addig semmi sem tartja vissza őket.
A férfi azt meséli: a karácsonyi brutális rablások után rendkívüli ülést tartottak, itt járt a szekszárdi rendőrkapitány is, aki elismerte, hogy több rendőr kell Faddra, ám a rendőrség súlyos létszámhiánnyal küzd. Varjú László megkérdezte a kapitánytól, mégis hogyan védje meg a családját, ha rátörnek a rablók, és épp nincs rendőr a környéken. Talán vezessen áramot a kerítésbe? Varjú állítása szerint Varga Péter így felelt: gyengeáramot lehet bevezetni a kerítésbe, a lényeg, hogy az 110 voltnál ne legyen erősebb. Ez nem okoz maradandó sérülést, de egy időre elzsibbasztja az elkövetőt. A hitoktató azonban nem meri megvalósítani a „javaslatot”. – Mi lesz, ha valamelyik rablónak mégis baja esik az áramtól? Engem hurcolnak majd meg, a rablót meg ártatlannak állítják be, aki csak véletlenül nekiesett a kerítésnek – teszi hozzá.
Fülöp János polgármester évek óta könyörög a megyei kapitányságnál több rendőrért, januárig mégis csupán két körzeti megbízottja volt Faddnak, ám ők is a legközelebbi város, Tolna rendőrőrséhez tartoznak. A létszámhiány miatt rendszeresen máshová vezénylik őket, így sokszor a nap nagy részében egy rendőr sincs a településen, és ezt a kis létszámú, zömében roma bűnöző csoport maximálisan kihasználja.
– Éppen ezért az igazságügyi és rendészeti miniszterhez fordulunk, és azt kérjük, hogy azonnal hozasson létre Faddon önálló körzeti megbízotti csoportot, akik állandóan a településen vannak. Ha nem történik semmi, tüntetni fogunk – mondja Bényi András. A helyi képviselő szerint Fadd évek óta a megye bűnügyileg legfertőzöttebb települése, ezer lakosra mégis csupán 0,8 rendőr jut, ami a megyei átlagot tekintve is aránytalan.
Az állandó rendőri jelenlétet követelő petíció másik megfogalmazója, Rábóczki József fideszes képviselő hozzáteszi: a beadványt eddig hétszáz faddi írta alá, a szignókat tovább gyűjtik. A követeléseiket tartalmazó dokumentumot jövő pénteken viszik el az igazságügyi miniszternek. Leszögezi: törvényes úton szeretnének eredményt elérni, de az elkeseredettség akkora, hogy semmitől sem riadnak vissza. Addig nem hagyják abba a küzdelmet, amíg nem lesz elég rendőr a településen, aki megvédje a törvényt tisztelő falusiakat. Két évvel ezelőtt egyszer járt már itt a Magyar Gárda, akkor egy ideig rend volt a faluban. A rendezvényre a létszámhiány ellenére száz rendőrt vezényeltek a faluba.
A Varjú család házától húsz méterre már romák laknak. Azok a cigány családok is, amelyeknek garázdálkodása ellen fellázadt a falu. Amikor kísérőink meghallják, hogy velük is találkozni szeretnénk, rémült arccal próbálnak lebeszélni arról, hogy közelebb menjünk. Látják, hogy nem tágítunk, így előkerítik a településen tartózkodó egyetlen rendőrt, aki bekísér minket a cigánysorra, ők azonban nem mernek velünk tartani.
Jön egy asszony, fülébe és a nyakára bőven jutott az aranyból. Viszonylag tiszta a ruhája is, ezzel kirí az őt körülvevők közül. Egyfajta vezérnek tűnik, őt nem hurrogja le senki.
– Én nem mondhatok magának semmit, mert félek a magyaroktól. Felrobbasztották a házamat, így akartak elüldözni – mondja. Másoktól megtudom, az aszszony családja a közeli Pusztahencséről jött a faluba. Ott életveszélyessé vált a házuk, mire az ottani önkormányzat Faddon vett nekik másik ingatlant. Ismeretlenek valóban felgyújtották az épület tetőszerkezetét, ám a család mégis maradt Faddon, vettek ugyanis egy másik ingatlant. Arról, hogy milyen módszerrel jutottak az új házhoz, csúnya pletyka kering, bizonyíték azonban nincs.
– Fel fogom jelenteni az összes magyarokat, meg az összes rendőröket is. Ezek jogtalanul bemennek a házainkba, összefogdossák a kicsi gyerekeket, és vallassák őket – kiabálja Vali, akinek fiát, valamint unokaöccseit is bevitték a karácsonyi rablások után. Hiteles, ám meg nem nevezhető forrásból megtudom: a rablások három roma gyanúsítottjának házait átkutatták a rendőrök bizonyítékokat keresve. Az épületekben talált elképesztő állapotok miatt mintegy tíz gyermeket nevelőotthonba vittek. A kicsik rettentő soványak voltak, a házakban hegyekben állt a szemét. Az egyik háromszobás épületben például két helyiségben plafonig ért a lom, a többgyerekes családnál emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert egyáltalán nem találtak.
– Minket mindig ártatlanul vádolnak. A rendőrök végre keressék meg azokat a cigányokat, akik az igazi bűnösök. Mi nem lopunk, nem rabolunk, van nekünk pénzünk, jár segély is, meg a családi pótlék – kiabálja felénk Vali fia, akit ugyan bevittek a rendőrök a rablás miatt, de már kiengedték, mert nem volt ellene bizonyíték. A huszonéves, hétgyermekes férfi kijelenti: szó sincs náluk éhezésről és koszról, a gyerekek itt nagykanállal esznek, nem úgy, mint a magyaroknál, akik kiadagolják, hogy egy tányér kaja van, és csak naponta háromszor esznek. Amikor van pénz, hatalmas kondérban főznek, és akár kétóránként is jóllaknak. Kérdezem, mi van, ha elfogy a pénz, erre azonban nem válaszol. Mondom, menjünk be a házba, mutassa meg, milyen nagy a tisztaság, mit ebédelnek a gyerekek. Egy pillanatig tanácstalanul áll, majd azt mondja: most nem hívhat be, mert az asszony fürdeti a kisbabát, és ha bemegyünk, kiszökik a meleg. A ház bejárati ajtaja percek óta tárva van. Néhány perc múlva kijön a hidegbe a férfi felesége is – karján a „frissen fürdetett” picivel, de vele nem beszélhetek, az ura kiabálva visszazavarja a házba. Később megtudom, hogy egyszer a férfi gyerekeit is elvitték a gyermekvédelmisek az embertelen körülmények miatt, de később visszakapta őket. Amikor azt kérdezem, nem gondolt-e arra, hogy ő is dolgozzon, például vállaljon sok falubeli roma által becsülettel végzett közmunkát, csodálkozva mered rám: – Közmunka? Az mi?
Faddon korábban is éltek romák, az „őslakos” beás cigányok elsöprő többségével azonban nincs semmi baj. A gondok a nyolcvanas évek elején kezdődtek, amikor befejeződött a Paksi Atomerőmű építése – mondja Fülöp János polgármester. A munkálatokhoz több száz borsodi oláh roma érkezett, ám amikor befejeződött a munka, Paks nem tudott mit kezdeni a szakképzetlen tömeggel, szétszórták őket a környező falvakba. Faddon körülbelül 120 rosszul szocializált, tanulatlan romának vett házat a paksi önkormányzat. 2002-ben Paks újra akcióba lépett: az erdő közepén, borzalmas körülmények között, víz és villany nélkül élt egy cigánykolónia a Bedő-tanyán. A paksi önkormányzat életveszélyesnek nyilvánította az épületet, ledózerolta azt, majd megint Faddra ment házat keresni a romáknak. Hiába tüntettek, tiltakoztak a helyiek, tehetetlenek voltak, hiszen a paksi önkormányzat magánszemélyektől vette a faddi ingatlanokat a romáknak. Itt vásárolt házat a pusztahencsei önkormányzat is egy ottani problémás családnak, és ide menekültek azok a cigányok is, akiket eredetileg Németkérre költöztetett volna Paks, ám a németkériek teljesen szétverték a cigányoknak vásárolt házat. Fülöp leszögezte: a súlyos problémákat főként a Bedő-tanyaiak okozzák. A cigányok száma elképesztő ütemben nő a településen: 13-14 évesen szülnek a lányok, átlagban 6-7 gyereket. A betelepültek sokszor idecsalják máshol élő rokonaikat is. Van olyan időszak, amikor harmincan laknak egy kisebb parasztházban. Mára 800 roma van Faddon, ami a lakosság csaknem húsz százalékát teszi ki.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
