Zsoltáros ultimátum

A karácsonyvárás igazi üzenete, hogy újjáéled bennünk az adventi várakozás, a szenteste csodája, majd a kétnapos – a Székelyföldön háromnapos – karácsony, a Megváltó érkezésének ünnepe. Petrás Mária, a Csángóföldről, a szórványból érkezett Isten-lélektől áldott kerámiaszobrok alkotója és Döbrentei Kornél, a hazáját féltve szerető költő Zsoltáros ultimátum címmel adtak ki élethű fotókkal ékesített kötetet. A látvány és a költészet nyelvén üzenő könyv egy harmadik megszólalásmóddal is kiegészül. Kihasználva azt, hogy Petrás Mária két múzsának is érintettje, kerámiaszobrász és archaikus szent énekek hiteles tolmácsolója, a kötetet gondozó Kairosz kiadó mellékelte a Mária erejével című CD-t, amelyen huszonkét ének csendül fel Petrás Mária előadásában, a Tatros együttes kíséretével.
Hogyan egészíti ki egymást a könyv lapjain a kép és a vers? A balra eső oldalakon Döbrentei Kornél költeményeit olvashatjuk, jobb felől látjuk Legeza László műtárgyfotóit, amelyeknek kicsinyített mása mintegy emblémaként kerül egy-egy költemény margójára is. A napba öltözött aszszony, Babba Szűz Mária, a Jézus Krisztustól áldott szűz egyik ősi, hiteles alakmása Petrás Mária egyik vezérmotívuma. Babba Mária a csíksomlyói búcsúnak, a magyar ajkú keresztények legnagyobb és legszebb szakrális találkozásának is jelképalakja. Az ő képe, valamint a Vizitáció, Mária és Erzsébet találkozása található Döbrentei Kornél Az utazás című költeményének tőszomszédjában. A Vizitáció azt a pillanatot rögzíti, amikor Jézus édesanyja, Szűz Mária találkozik az istenfiú, a Megváltó útját előkészítő, Keresztelő Szent Jánostól áldott Erzsébettel. A kereszténység két legnagyobb alakját világunkra hozó asszonyok magasztalják egymást, megérzik a fiaikra váró dicsőséget, de a rájuk váró, evilági szenvedéseket is. Döbrentei versében Az utazás egészen különleges látomásában egyesül a magyarság kálváriája a krisztusi szenvedéssel. „Földváraid vagyunk, Uram, / védjük szépségedet, / Szégyent hozunk arcodra, Uram, / ha elnyelnek temetőid, / e szomorú, alkimista műhelyek, / Szívünk izzik a hangyabolyban.” Petrás Mária szoborképei és Döbrentei Zsoltáros ultimátuma, önmagával és a magyarsággal perelő, Istenhez hagos szóval kiáltó versei hitelesen egészítik ki egymást. Petrás Mária Betlehemesénél a gyermek Jézust és édesanyját a három papkirály látogatja meg napkelet hódolatával, a másik lapon viszont Döbrentei Kornél Ez is a Dunánál című verse már 1988 augusztusában megérti, hogy keleti, nyugati hatalmak, s a mindkettejüket vazallus módon kiszolgáló bábkormány már akkor, a nyitás nyitányának kezdetén kényszerpályára helyezték hazánkat többek között a környezetromboló, és tájidegen csúf vízlépcső tervével is: „Döntöttek, s megint nélkülünk! Irgalom / nincs, mint népidegen osztály fiát / hajdani, vörösre tapsolt hajnalon, kitelepítik tanúnk, a Dunát.”
Két csodálatos művész – Szakolczai Lajos utószavát idézve balladai sorsa összefonódik a kereszténység és a karácsonyt váró, a közelgő jó hírben bízó magyarság sorsával. Portréjukból reánk köszönő arckifejezésük, Pető Zsuzsanna fotóművész jóvoltából tükrözi Makovecz Imre ajánló előtanulmányának igazát, aki szerint a könyv szól mindazon „magyaroknak, akik a Nagyboldogasszonytól és fia megváltó szellemétől várják egy szebb és otthonos hazát adó tavasz eljövetelét…”