A kéthetente megjelenő Foreign Policy tavaly október elsején tulajdonost váltott. A globális politikával, gazdasággal és eszmékkel foglalkozó magazint addig a New York-i Carnegie Endowment for International Peace (Carnegie Nemzetközi Békealapítvány) adta ki. Az új tulajdonos a Washington Post Company lett.
A folyóirat szerkesztői a tulajdonváltást követően azt írták, hogy a korábbi tulajdonos idején sem nehezedett rájuk semmilyen nyomás. Teljesen szabad kezet kaptak arra, hogy szabadon térképezzék fel a világot befolyásoló gondolatokat, miközben arra kellett ügyelniük, hogy azok eredetiek legyenek és „intézzenek kihívást a bevett bölcsességgel szemben, és új gondolatokra sarkallják” az olvasókat.
Az internet korszaka ellenére terjeszkedő Washington Post ezért vásárolta meg a lapot. Felismerte, hogy ma már a megjelenő anyagok minősége fontosabb a megjelenés formátumánál.
A szerkesztők akkor azt ígérték, ezt a törekvésüket folytatni fogják.
Ha valaki ugyanakkor összehasonlítja a korábbi tulajdonos alatt megjelent utolsó, 2008. szeptember–októberi számot a mostanival, azaz a 2010. január–februárival, túlzás nélkül jelenthető ki: a változás lenyűgöző.
Az akkori szám vezető anyagát David Frum, közismert neokonzervatív írta Bush örökségéről. Ebben a volt fehér házi beszédíró azt állítja, meglehet, Bush amerikai elnök a modern idők legnépszerűtlenebb elnöke, de a történelem nagyobb jóindulattal tekint majd rá, mint a jelenkor. Frum szerint Bush vívmányai közé nemcsak az tartozik, hogy Irakot megszabadította diktátorától, de közelebbi kapcsolatot épített ki Indiával, pragmatikus viszonyt Kínával, és szerinte az Iránra gyakorolt nyomás a következő években meghozza eredményét.
Noha az igaz, hogy Frum okoskodása kihívást jelentett a „bevett bölcsességgel” szemben, a cikkben kifejtettek viszont nem igazán látszanak megállni az idő próbáját.
Az új tulajdonos alatt megjelenő első szám viszont már e hagyományos bölcselkedést sokkal érdekesebben és provokatívabban kihívó cikkel jelentkezett, amelynek lényege, hogy ha az Egyesült Államok azt akarja, a XXI. században is tőle származzanak a világot formáló „nagy eszmék”, akkor eddigi „kikiáltó tevékenységét” alaposan meg kell reformálnia.
A Foreign Policy legújabb száma még inkább bővelkedik az olvasókat szinte szó szerint megrázó témákban. Mint az amerikai Nobel-díjas közgazdász, Robert Fogel számításai, amelyekben szemléletes grafikonokkal mutatja be, hogy míg 2000-ben az Egyesült Államok a világ GDP-jének 22, az Európai Unió 21, Kína pedig 11 százalékát állította elő, addig 2040-re Kína részesedése 40, az Egyesült Államoké 14, az EU-é 5 százalék lesz. Enynyit az Európai Unió elvetélt liszszaboni stratégiájáról (amely szerint az EU lett volna az idén a világ legversenyképesebb gazdasági egysége) és annak átfazonírozott, 2020-as stratégiájáról.
Egy másik cikk következtetése szerint – amely arról szól, hogy Obama elnök globálisan meg akarja szabadítani a világot az atomfegyverektől – téves az az elképzelés, hogy a nukleáris fegyverek jelentik az emberiségre nézve a legnagyobb veszélyt.
További írás foglalkozik azzal, hogy az „Eurabia” rémmeséknek nincs alapja, míg a folyóirat főszerkesztője arról cikkezik, hogy a globális pénzügyi-gazdasági válság legtöbbet a közgazdaságnak és a közgazdászok hírnevének ártott, akik abból semmit nem láttak előre.
Nem hagyhatjuk említés nélkül azt az írást sem, amely a nyugati világ politikusainak és médiájának „kedvenc” ázsiai demokráciáját mutatja be ugyancsak váratlan megközelítésben. Úgy, hogy kitűnik, az ázsiai országok közül bizony olykor nem Észak-Korea, Pakisztán vagy Kína okozza a legnagyobb fejfájást, hanem India, amelynek igen sok, alapvetően antidemokratikus vonására alig vetül fény.
Végül a lapnál érzékelhető nagy fordulatként jellemezhető Stephen M. Waltnak, a Harvard Egyetem világhírű professzorának a lap internetes kiadásában január 25-én megjelent cikke, amelyben azt írja: George Mitchellnek, Obama elnök közel-keleti küldöttjének azon nyomban fel kellene adnia posztját, mert az izraeli–palesztin közeledésben semmit nem tudott elérni Izrael, az Egyesült Államok stratégiai szövetségese hibájából.
origo.hu
Eltűnt egy 31 éves amerikai nő Budapesten
