De szépen szól a cimbalom

Négy év és több mint kétszáz fellépés után Unger Balázsékat újabb állomásra repteti a transzbalkán expressz; a Cimbaliband ma este hétkor élő lemezfelvételre készül a Fonóban. Két év alatt már a harmadik lemezzel előrukkolni önmagában is emberes, ráadásul az új korong merész kísérletnek ígérkezik. Balkáni hangfoszlányok, pergő cimbalomriffek és finom kamarazene. Alkímia, élesben.

Mindjárt az elején szögezzük le a felszabadító közhelyet: véletlenek nincsenek. A Cimbaliband két évvel ezelőtt egy Capriccio nevű kamarazenekarral együtt tűnt fel a Fringe fesztiválon, és ha már találkoztak, a kísérlet kedvéért át is dolgoztak néhány balkáni ízű számot. A crossover kikacsintásból később közös koncertek is lettek, a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon például klasszikus zenére fűzött repertoárral léptek fel közösen.
Az alaphelyzet ettől persze nem változott. A Cimbaliband a Balkánon van otthon, Ungerék érezhetően olyan gyűjtőszenvedéllyel kutatnak a különböző népek zenéjében, ahogy megszállott kincskereső a nagyvárosi bolhapiacon. A TransBalkan Express (2007) című lemezen rögtön el is „durrantottak” néhány folkslágert, csak hogy világos legyen; Magyarország, Románia, Bulgária, Macedónia, Szerbia és Horvátország határai között a távolság egyetlen nóta alatt beutazható. Aztán jött a még nagyobb merítés, Erdély, azon belül is a kelet-európai multikulti fellegvára, ahol a törött népi cserépedények, a kopott viseletek, a fluoreszkáló rózsafüzérek és az elaggott mosógépszíjak között igazi kincsek hevernek a porban. A Feketetó című második lemez úgy szól, mint Erdély egyik legnagyobb piaci kavalkádjának nyüzsgése, a híres feketetói vásár nem hivatalos háttérzenéje. Bolgárok, cigányok, mócok, székelyek, magyarok és románok egyformán csettintenének: terápiás lehetne nemzetiségi ellenétek kezelésében. A Cimbalibandet legkésőbb a második lemez óta kórusban dicséri a kritika, Unger Balázst nemes egyszerűséggel a cimbalom Chuck Berryjének illik becézni, a koncertekre pedig néha alig lehet beférni. Sikertörténet lett a balkáni száguldásból, a recept fejlécén két szó áll: tehetség és lelkesedés. A harmadik lemez még csak ígéret, ha minden jól megy, a tavaszi táncháztalálkozóra meg is jelenhet, s hogy merészségből egy grammal sem lesz rajta kevesebb, az már most, a felvétel előtt is biztos. Ungerék amolyan Cimbaliband-válogatást rögzítenek majd a klasszikus zenében is járatos Pataj Péter bőgős volt évfolyamtársaiból alakult Arco di Capriccioso kamarazenekarral. Oppadirida és balkáni zene, vonósokra hangszerelve. A vágányoknál kérjük, vigyázzanak.